65 éve zárta be kapuit a recski kényszermunka-tábor, ekkor kezdték eltüntetni az itt 1950 és 1953 között történt szörnyűségek nyomait, amikor nemcsak a tábor területén, hanem a környéken is rettegés, félelem uralkodott. Az ávósoktól mindenki félt, és erre a félelemre épült a kommunista rendszer is.

Recskről és a kommunista diktatúra elnyomásáról beszélni nem csupán lehetőség, mellyel 1990 óta élhetünk, nem is csak felelősség és elégtétel, amivel az egykor itt raboskodóknak tartozunk, de kötelesség is az egyetemes emberi értékek nevében – jelentette ki az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) parlamenti államtitkára a Recski Nemzeti Emlékparkban tartott szombati megemlékezésen.
Rétvári Bence hangsúlyozta: ha nem emlékeznénk az ártatlanul elhurcoltakra, az elnyomást relativizálnánk. Az emlékezés a múltbeli embertelenségek áldozatai előtti főhajtáson túl a jelen és jövő hasonló törekvéseivel szemben hazánk és nemzetünk immunrendszerének megerősítését is szolgálja.

Recsk nekünk, magyaroknak egy szinonima: a szovjet kényszermunka-táborok mintáját követő embertelenség, a bűn nélküli büntetés, a megtorlás, éhezés, brutalitás, szenvedés, betegség szinonimája – fogalmazott a politikus.

Felidézte: 65 éve zárta be kapuit a recski kényszermunka-tábor, ekkor kezdték eltüntetni az itt 1950 és 1953 között történt szörnyűségek nyomait, amikor nemcsak a tábor területén, hanem a környéken is rettegés, félelem uralkodott. Az ávósoktól mindenki félt, és erre a félelemre épült a kommunista rendszer is – tette hozzá.

Rámutatott: a Recsken raboskodó körülbelül 1500 ember közül nem mindenki volt a Rákosi-rendszer ellensége. Ezek az áldozatok teljesen ártatlanul szenvedtek, az itteni büntetéseket bűn nélkül szabták ki csupán azért, mert a kommunista diktatúrának a többi diktatúrához hasonlóan alapvető eleme a megfélemlítés .

A történtek megismerhetővé tételére és az elkövetett bűnök feledésbe merülésének megakadályozására született a rendszerváltás óta néhány szimbolikus döntés is – jelezte az államtitkár, példaként említve a Terror Háza Múzeum másfél évtizeddel ezelőtti létrehozását, a központi Málenkij Robot Emlékhely februári és a kommunista elnyomás áldozatai előtt tisztelgő óbudai emlékmű közelmúltbeli felavatását.

Az államtitkár kiemelte: fontos kormányzati intézkedés volt 2010 után a politikai rehabilitációs ellátásban részesülők juttatásainak jelentős emelése és az érintettek körének kiszélesítése. “Ezek fontos emberi, erkölcsi kötelezettségeink azért is, mert 2010 előtt éveken keresztül ezeket a juttatásokat befagyasztották, akkor a kommunista diktatúra áldozatain akartak spórolni” – emelte ki.

Hozzátette: a mostani kabinet elégtételt kíván adni mindenkinek, aki ártatlanul, a magyarsága, a keresztény vallása, a nemzeti gondolatai miatt szenvedett.

Rétvári Bence arról is beszélt, hogy a recski tábor bezárását nem a nyugat-európai nyomás, hanem Sztálin halála, a politikai terror enyhülése és a magyar emberek ellenállása kényszerítette ki, mint ahogyan a kelet-európai országok sorát megnyomorító, szovjet mintájú kommunista diktatúra rémtettei ellen sem léptek fel a világ szabad nemzetei kellő határozottsággal.

Ahogyan akkor, úgy most is csak magunkra számíthatunk – jelentette ki.

Egy szűk “anyagi és hatalmi előnyt remélő bűnözői réteget” leszámítva Magyarország sohasem vált diktatúrák kiszolgálójává, mindig csak elszenvedte azokat – mondta az államtitkár. Hozzátette: amíg Magyarországnak nemzeti kormánya van, nem fogja engedni, hogy relativizálják a diktatúrák bűneit, és megvédi hazánk szuverenitását, “mert a magyar közösségi önrendelkezés csorbítása a 20. századi történelemben mindig súlyos következményekkel járt”.

Hunhír.info