A Magyar Helsinki Bizottság, a TASZ és a „hazai” Amnesty International is beszállt abba a kampányba, amelyet a Soros-hálózathoz köthető nemzetközi „civil” szervezetek indítottak Magyarország ellen a napokban: ebben arra kérik az Európai Parlament képviselőit, hogy szavazzák meg a Sargentini- jelentést.
Szánthó Miklóst, az Alapjogokért Központ vezetőjét kérdeztük a helsinkis durva hazugságokról.
A Helsinki – akinek vezetője tegnap együtt fotózkodott és adott elő a névadóval, Judith Sargentinivel – , a TASZ és az AI ráadásul pár napja egy angol nyelvű dokumentumot is köröztet, amely számtalan hazugsággal igyekszik görcsösen alátámasztani, hogy Magyarország az „önkényuralom” felé halad. Az ügy egyik „érdekessége”, hogy maga a hír, illetve az „elemzés” csak az angol nyelvű Helsinki-oldalon található meg, azzal magyar nyelven nem nagyon „kérkednek”. Nem is lehet ez véletlen, hiszen a dokumentumban megfogalmazott állítások immáron nem „csak” ténybeli ferdítések, az általuk felsorolt „jogi aggályok” ugyanis már köszönő viszonyban sincsnek a valósággal, a magyar jogszabályok szövegeivel. Ha valami, akkor igazából ez aggasztó különösen, tekintettel arra, hogy elméletileg jogvédő szervezetekről van szó, akik pontosan ismerik – vagy ismerniük kellene – a magyar szabályozási környezetet és az említett törvények szövegét, ennek ellenére politikai megfontolásból mégis hamis képet festenek a valódi helyzetről.
A dokumentumban leginkább a „Stop Soros” törvénycsomag által bevezetett szabályozási változásokra koncentrálnak, hiszen – illegális bevándorlást segítő tevékenységük okán – mindannyiukat érinti a bevándorlási különadó, valamint a büntető törvénykönyv módosításával bevezetett szankciók. Hamisan állítják például, hogy általában a menekültstátusz megszerzésének elősegítését sújtják egyéves szabadságvesztéssel: a szankció ugyanis kizárólag azokra vonatkozik, akik a már biztonságos országból jogellenesen bevándorlóknak nyújtanak segítséget. Álszent módon kifogásolják az Alaptörvényben rögzített közterületen való életvitelszerű tartózkodás tilalmát is, mintha az embertelen lenne, holott éppen az szolgálja az emberhez méltó élet elősegítését, ha a fedél nélküliek nem az utcákon, hanem a kibővített szociális ellátórendszerben lelnek ellátásra. Sőt, különösebb indokolás nélkül az új gyülekezési törvényt is diktatórikusnak állítják be, miközben az éppen tisztább és demokratikusabb viszonyokat teremt e téren, mint a korábbi, 89-es jogszabály. Mindemellett persze erősen fájlalják a jobboldali média térnyerését és a „független, véleményformáló sajtó” – általuk vélelmezett – eltűnését.
A dokumentumról megkérdeztük Szánthó Miklóst, az Alapjogokért Központ igazgatóját: szerinte a nyílt társadalom eszmerendszerének hívei megint jól bevált fegyverükhöz nyúltak.
Ez tipikusan a politika eljogiasítása: úgy állítanak be egyes döntéseket, mintha azokkal az lenne a probléma, hogy szembemennek az objektívnek nevezett, amúgy persze liberális jogi standardokkal. Holott mindez valójában világnézeti, igazi politikai vita.”
Szánthó szerint ezt támasztja alá, hogy formálisan az új menekültszabályokat kifogásolják, holott ők is tudják: ezzel valójában a szuverenitás alapját jelentő Alaptörvény egyik rendelkezését, az ún. „első biztonságos ország elvét” akarják aláásni. Az Alapjogokért vezetője ennek kapcsán emlékeztet, hogy éppen a Helsinki javaslatára fordult egy magyar bíróság az Európai Unió Bíróságához a napokban a menekültügyi szabályok miatt, így az EU- val akarják „kimondatni” a magyar alkotmány egy passzusának „érvénytelenségét”, ami nyilvánvaló nonszensz.
Az említett szervezetek valódi gondja a felsorolt magyar jogszabályokkal igazából az, hogy azok nem illeszkednek az ő multikulti, emberi jogi fundamentalista kánonjukba. Ezért kiáltanak ilyen esetekben rögtön farkast és fordulnak Magyarország ellen, amivel egyértelműen kinyilvánítják: számukra a nemzeti identitás, a nemzeti szuverenitás, a nemzeti kultúra nem érték. A tolerancia bajnokai intoleránsak saját hazájukkal szemben.” – magyarázta Szánthó.
ps.hu
Hunhír.info
