Egyetemeinken is beindult az az aknamunka, amelynek veszélyeit még a jobboldali, nemzeti újságírás anglomán, gyakornoknak sem alkalmas, médiaszakot végzett, a magyar nyelvet helytelenül használó „schreiberei” sem veszik észre. Pedig ez nagyobb veszély, mint bárki gondolná mai szennyezett és egyre süllyedő erkölcsű korunkban.
Szajkózzuk, ha kell, ha nem a keresztény értékek védelmét, de sem az állam, sem az egyházak nem szólnak egyetlen szót sem az egyetemi plakátok miatt. És ez nagyobb bűn a jövő Magyarországát tekintve, mint maguk a plakátok. Ugyanis „a hallgatás beleegyezés” – mondják igen régen a bölcsek. És ez a cinkos hallgatás súlyos következményekkel jár, pont azért, mert az egyetemi ifjúságot, azaz, az ország következő generációját, vezetőit, tanárait, diplomatáit mérgezi.
Nem beszélve arról a kettős mércéről, ami ebben a plakátolással kapcsolatos hallgatásban rejlik. Ha ugyanis más vallásokat ér hasonló atrocitás, akkor pont a kereszténységet gyalázó, annak kiirtására, Szent Könyvének égetésére felszólítók háborodnának fel a legjobban, s a világsajtó tele volna a magyar fasizmus újabb megnyilvánulásával.
Miért is háborodtam fel tehát a kereszténységet aljas módon említő és a Biblia égetésére felszólító LMBT-s plakátokon? Mert nincs ebben az országban egyetlen ügyész, aki hivatalból alkalmazva a Btk. 332.§-át –
“Aki nagy nyilvánosság előtt
a) a magyar nemzet ellen,
b) valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport, illetve annak tagja ellen, vagy
c) a lakosság egyes csoportjai, illetve azok tagjai ellen – különösen fogyatékosságra, nemi identitásra, szexuális irányultságra tekintettel – erőszakra vagy gyűlöletre uszít, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.” – ,
nyomozást indítana a már-már naponta megjelenő plakátok írói, kiragasztói ellen. Nincs kormánytag, aki kellő határozottsággal kérné ennek e folyamat csírájában való elfojtását, s nem zeng a témától a nemzeti sajtó sem. Mintha magunk sem értenénk miről és miért van szó!
Magyarországon efféle keresztényellenesség nem megengedhető. Ahogyan az antiszemitizmussal szemben nincs tolerancia, úgy egyetlen más vallással szemben sem lehetne. Hol van ilyenkor a KDNP, hol a Magyar Református Egyház vezetése, a Magyar Katolikus Püspöki Kar erélyes felszólalása, de legalább olyan jelzésértékű fellépése, mint amikor egy más(ik) vallású papot sértett meg egy járókelő, fülébe suttogva a véleményét? És hol vannak az egyetemi lelkészek, az olyan kaliberűek, mint volt a néhai vitéz páter Szabó Szerén ferences egyetemi lelkész?
A magyar keresztény társadalmat is meg kell védenie valakinek, s erre a törvény ereje is rendelkezésre áll. Igaz, ma úgy tűnik, hogy a lélek kész, de a test erőtlen e kérdésben. Van ugyanis törvény, de nincs végrehajtó hatalom, nincs jogállamiság, nincs… csak keresztényüldözés van, csak keresztényellenesség van, és minden hivatalos szerv és hivatal csak mély hallgatásával „tüntet”.
Mint magyar katolikus újságíró tiltakozom ez ellen a hallgatás ellen, mert ebben a hallgatásban a keresztény értékek, a keresztény jövő és a keresztény jelen véres fenyegetettségben van a keresztény Magyarországon, amelynek Alaptörvénye Isten nevével kezdődik… de minek?
Várom és elvárom, hogy az elkövetkező napokban a magyar egyetemi fiatalságot súlyosan veszélyeztető, és a magyar keresztény társadalmat félelemmel eltöltő plakátolás ügyében a keresztény magyar kormány megtegye a keresztény társadalom védelmében a kellő jogi és egyéb intézkedéseket.
Mert „nem elég kereszténynek látszani, annak is kell lenni!”
Stoffán György
Hunhír.info
