“Volner átvenné a Jobbik vezetését” címmel közölt cikket a Magyar Idők. A lap szerint már októberben le akarom váltani Sneider Tamást. A hír végiggyűrűzött a teljes kormánypárti médián, vezető hírként természetesen. Tegyünk tisztába néhány dolgot! Leírom azt is, amit eddig még nem osztottam meg a nyilvánossággal.
Először is a legfontosabb: Sneider Tamást 2 évre választotta meg a Jobbik tisztújító kongresszusa, nem októberig. A Jobbik alapszabályából adódóan minden tagnak kötelessége az országos elnök és az elnökség munkájának segítése. A párt alelnökeként természetesen én is erre kérek mindenkit. Ma már furcsán hangzik, de tény: még Toroczkai László és Novák Előd is ezt tette a Jobbik alelnökeként. A megválasztott elnök támogatása a lehető legtermészetesebb, ez biztosítja egy párt normális működését.
Hogy a jövőben milyen, a Jobbikkal kapcsolatos terveim lesznek, az még nyitott kérdés. Azért kezdtünk politizálni, hogy a meggyőződésünk alapján befolyással legyünk a közélet alakulására. Azért vállaltunk vezetői tisztséget, hogy a befolyásunk még nagyobb legyen. Őszinte leszek: messze nem lett akkora befolyásom a Jobbik sorsának alakítására, mint amennyit annak alapján vártam, hogy az országos elnökségünk és a tagságunk széles köre elnöknek, később elnökhelyettesnek kért fel. Ma már tudom: hibát követtem el. Ha bármelyiket elvállalom, talán minden másképp alakul: nincs belső háború, nincs szakadás és sikerül megőriznünk a Jobbik egységét. Talán.
Toroczkai László odaállt elém és azt mondta: “Jani, ha elindulsz elnöknek, én nem fogok. Mögéd állok, mindenben támogatni fognak, számíthatsz rám! De garantáld, hogy a Jobbik ismét egy valódi, nemzeti párt lesz.”
Soha nem voltam hatalomra vágyó ember, minden, általam betöltött vezető tisztségre vagy a tagság, vagy a vezetőnk kért fel. Nem buzgott bennem kivagyiság. Ha elvállaltam volna a Jobbik vezetését, a 2022-es országgyűlési választásokon a szavazatok egyharmadának megszerzését valószínűsítettem, legalábbis nyugodt lelkiismerettel ennyiért tudtam volna pártelnökként kezességet vállalni.
Láttam ugyanakkor, hogy Sneider Tamás és Toroczkai László ennél ambíciózusabb eredményt is tudnak vállalni. Hátraléptem tehát és egyáltalán nem esett nehezemre. Rossz emlékű tisztújítási kampány kezdődött, a lezárultával pedig egyre többen mentek el. Remek, kipróbált emberek, akikkel nem csak párttársak voltunk, hanem – számomra ez még létező valóság – bajtársak is. Olyanok, akikre mindig számíthattam és akiknek bárhol, bármikor hátat fordíthattam. Szörnyű érzés, hogy az elnökségünk nem tudta ezt a remek közösséget egyben tartani. Szörnyű belegondolni, hogy ez az egész talán miattam volt, hiszen a párt legnépszerűbb politikusaként és legnagyobb szavazatszámmal megválasztott alelnökeként talán megakadályozhattam volna, ha elvállalom…
Talán. De ez már történelem. A tanulságokat levontam. Soha akkora kedvet nem éreztem még a Jobbik útjának meghatározására, mint most. Nagyon sok számomra kedves és nagyra becsült ember dolgozik velünk, közös céljainkért. Ide kötnek Ők és ide köt a felelősségtudatom is. A közösségünkből sokan lemondtak már a Jobbikról, de én nem fogok, nem is tehetem. A Jobbik sorsát mi magunk alakítjuk: ez a párt olyan lesz, amilyenné közösen tesszük. Felemelhetjük és tönkre is tehetjük, ez elsősorban a párt vezetésétől függ. A törekvéseim egyértelműek: egy nemzeti értékrendű pártot szeretnék építeni, ahol nincs helye elvtelen politikai alkuknak, csak a nemzetünk felemelése számít. Erős, korszakteremtő pártot csak szilárd értékrendi alapokra építve lehet létrehozni. Változhatnak az idők, változhatnak a véleménynyilvánítás formái, de az értékrendünk soha.
Hunhír.info
