Az idén már 1 hónaposra duzzasztott, úgynevezett “Pride Hónap” megkoronázása volt az a homoszexuális menet, amely évről-évre provokálja a többségi társadalmat, a normális gondolkodású, normális értékrendet követő embereket. A nemzeti szervezetek idén összefogtak, hogy egységesen lépjenek fel a normalitás védelmében.
Az akció sikeres volt! Több helyen sikerült megakasztani a menet lendületét és végig kordonok közé szorítva vonultak az úgynevezett LMBTQ támogatók, akiknek létszáma nem tudott nőni az utóbbi években, és akik között lényegében többségben vannak a külföldi felforgató személyek.
A Betyársereg egy oszlopos tagja írásában remekül összefoglalta a pride lényegét. Testvérünk gondolatait változtatás nélkül közöljük a hétvégi akciókról.
Gondolatok a mai eseményről, amit nem lehet megnevezni:
Először is azt kell tisztázni, hogy aki úgy gondolja, ez az egész pusztán arról szól, aminek első rátekintésben látszik, az fundamentális tévedésben van.
Mert ez valójában teljesen másról, sokkal többről is szól. Nevezetesen arról, hogy ez tulajdonképpen egy diadalmenet, melynek során egy olyan világkorszak felett aratott győzelmet ünnepelnek, amit áthatott a rend, a szépség és harmónia, melyben magasrendű, szellemteli emberek éltek és haltak az eszméikért.
Ennek a világnak a felszámolása és lerombolása évszázadokon át tartott, de a Második Világháború hozta el a teljes bukást számára. Ez az egész felvonulás pedig ennek a győzelemnek a fitogtatása, megünneplése. (Aki emlékszik még a kommunizmus éveire, annak ez igencsak ismerős lehet; ugyanígy ünnepeltették meg a legyőzöttekkel április 4-én a “felszabadulást” is.) Valószínűleg csupán azért ezt a társadalmi réteget választották ennek a győzelmi menetelésnek a jelképévé, mert ez a leginkább megalázó, hitében, erkölcseiben sértő a legyőzött és tehetetlen ellenség számára. Továbbá azért is, mivel ezek a szerencsétlenek kiváló “hasznos idióták”, akiknek fogalma sincs arról, hogy valójában mire is használják fel őket.
Amennyiben valakinek esetleg kétségei vannak a fentieket illetően, gondoljon bele, hogyan lehetséges, hogy éppen a bankok, multinacionális vállalatok — gyakorlatilag a mai világban legnagyobb hatalommal bírók — azok, amelyek ezen alkalomból épületeiket fellobogózzák, vezetőiket, dolgozóikat kirendelik a menetre…
És ott vannak a diplomaták is. Hogyan lehetséges az, hogy a világ majd minden nagykövete annyira fontosnak érzi, hogy pont ebben az ügyben egyszerre és azonos álláspontot képviselve szólaljon meg…?
Egyáltalán, milyen gigantikus hatalom kell ahhoz, hogy BÁRMILYEN témában elérjék valakik, hogy a világ szinte minden fővárosában egy ilyen tömegrendezvényre kerüljön sor?! (Próbáljon meg bárki, mondjuk egy lecsó-, vagy póniló fesztivált felépíteni erre a szintre… Valószínűleg ezer év is kevés lesz hozzá. Nem beszélve arról, hogy ez az egész téma, amire a felvonulás látszólag épül, mennyire marginális jelentőségű, mekkora a társadalmi elutasítottsága. Finoman se lehet ráfogni tehát, hogy “hatalmas igény van rá”.)
Ennek a roppant gépezetnek — amelyik évente megszervezi ezen győzelmi felvonulását — próbált a fogaskerekei közé homokot szórni ma több száz magyar ember. Mivel hazánk jelenlegi kormánya is gyakorlatilag védelmébe veszi ezt a menetet, ahelyett, hogy mindössze “elfordítaná a fejét kissé”, ezért a legtöbb, amit el lehetett érni, hogy kordonok és rendőrök tömegei közé szorítva vonultak fel ismét, abban a tudatban, hogy a hatóság jelenléte nélkül perceken belül véget is érne a performanszuk…
(Betyársereg)
Hunhír.info
