Eredetileg a Dunántúlra volt jellemző ez a szokás. Négy nagyobb lány (később több) körbevisz a faluban egy ötödiket, aki a legkisebb és a legszebb, minden udvaron megállnak, a pünkösdi királyné feje fölé kendőt feszítenek ki, vagy letakarják őt fátyollal, énekelnek, közben körbejárják a királynét, a végén felemelik, és termékenységvarázsló mondókákat mondanak.
A mondókák végeztével a ház népétől ajándékokat kapnak. Ezt a dalt éneklik:
Elhozta az isten,
piros pünkösd napját,
Mi is meghordozzuk,
kiráklyné asszonykát.
És a legkisebb leány énekli:
Én kicsike vagyok,
nagyot nem szólhatok,
mégis az istennek
dicséretet mondok.
Gyönge vessző vagyok,
mindenfelé hajlok,
szüleim kertjében,
most nyílni akarok.
Ki akarok nyílni,
mint pünkösdi rózsa,
de ki nem nyílhatok,
csak úgy illatozok
Hunhír.info