Olyan tisztújításon van túl a Jobbik, amire eddig még nem volt példa. A Vona Gábor közel 12 éves elnökségét követő tisztújítás más volt, mint a többi. Az elnöki hatalom nem sokak számára természetes folytatásként öröklődött tovább, hanem versenyhelyzet keletkezett két erős elnökjelölt között. A választást 54:46 arányban Sneider Tamás és Gyöngyösi Márton párosa nyerte Toroczkai László és Dúró Dóra előtt
Még az elején érdemes tisztázni, mi nem(!) volt a tisztújítás tétje. A kormánypárti sajtó kollektív hazugsága szerint a nemzeti néppárti politika sorsa volt a tét, ez azonban nem igaz: mindkét elnökjelölt egyértelművé tette, hogy a Jobbik jövőjét nemzeti néppártként képzeli el. Kezdeményezésemre a frissen megalakult parlamenti frakciónk is szavazott erről: tartózkodás és ellenszavazat nélkül minden képviselőnk a nemzeti néppárti politika megőrzése mellett foglalt állást.
Fontos ugyanakkor látni azt, hogy a néppárti politika egyáltalán nem jelöli ki a helyünket a politikai koordináta-rendszerben, csupán egy törekvést takar. Ahogy az általam nagyra becsült Balczó Zoltán megfogalmazta:
“A néppártként való meghatározás nem hordoz ideológiai tartalmat. Azt jelenti, hogy az adott párt nem csupán a társadalom egy meghatározott rétegének a képviseletét kívánja ellátni, hanem programjával a társadalom egészének akar alternatívát nyújtani, minél szélesebb körének támogatását elnyerve.”
A fenti kijelentés felszámolja a néppárti politika mibenlétét övező fogalomzavart. Következésképp nem érdemes arról beszélni, hogy a “néppártosodás megbukott”. A választási eredmények ugyanis nem azt bizonyítják, hogy nem érdemes a társadalom egészének jobbikos alternatívát nyújtanunk. Alapvetően két dolgot kell megvizsgálni: megfelelő volt-e az alternatívánk és hatékonyan tudtuk-e azt közvetíteni. Ha mindkettőre igen lenne a válasz, megnyertük volna a választásokat. Csakhogy nem ez történt. A jövő nagy feladata a frissen megalakult elnökségünk számára, hogy – elfogadva a néppárti törekvésünk létjogosultságát – annak eddigi politikai tartalmát, valamint a közvetítésének módját vizsgálja meg és a szükséges mértékben, az értékrendünkkel összhangban változtasson rajta.
Erről szólt a tisztújításunk is. A versengés – follyon az akár a sportban, az üzleti életben, vagy a politikában – mindig felkorbácsolja az érzelmeket és túlzó, heves, bizonyos idő távlatából visszatekintve irreálisnak tűnő reakciókat eredményezhet. Ez az emberi alaptermészet része, mely természetesen minket, jobbikosokat is jellemez. Lehet, hogy a versenyben történnek túlszaladások, de ezek következménye némi önkontrollal, bölcsességgel és türelemmel csökkenthető. Akár utólag is.
Számomra a verseny résztvevői nem győztesek és vesztesek, hanem egyszerűen csak jobbikosok. Mindannyian. A barátaim, a szövetségeseim, a harcostársaim. Azok az emberek, akikre a Nemzet felemelésében bármikor számíthatok és akik rám is bármikor számíthatnak. A versengés elmúltával ismét így kell tekintenünk egymásra.
Az eredmény szoros voltát a frissen megalakuló elnökségünk sem hagyhatja figyelmen kívül. Akkor olyanok lennénk, mint a Fidesz, amely számára a szavazatok felének megszerzése nem a megbékélés és a közös építkezés korszakának szükségességét jelenti, hanem a hatalom gyakorlásának mértéktelenségét csillantja meg vonzó lehetőségként. Ez a saját országukat lerabló kisstílű vezetők mentalitása, nem a hosszú távon gondolkodó, felelős és mértékletes vezetőké.
Nem udvariassági körökre, hanem érdemi egyeztetésekre van szükség. Pontról pontra meg kell vizsgálni, mit szeretett volna másképp csinálni Toroczkai László, Dúró Dóra és a mögöttük álló 46 százaléknyi jobbikos. Megbeszélni, megvizsgálni – és ha kell, kompromisszumot kötve megegyezni. Ez nem gyengeség, éppen ellenkezőleg: az erő és a bölcsesség bizonyítéka. Óriási hiba lenne a győzelem és a megválasztottság tudatában szándékosan mellőzni, semmibe venni a másik véleményét. Akkor lehetünk erős vezetői a közösségünknek és igazán eredményesek a politikában, ha ezzel tisztában vagyunk.
Hunhír.info
