Hiánypótló tudományos kötet jelent meg a közelmúltban a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum kiadásában az SZDSZ-ről. Fricz Tamás, Halmy Kund és Orosz Tímea munkája nem párttörténeti összeállítás, hanem azt igyekszik körbejárni, hogyan hódított teret a liberalizmus a rendszerváltás idején Magyarországon. Az SZDSZ-jelenség című könyv méltó folytatása a szerzőtrió korábbi munkájának, A politikai túlélés művészetének, amely az MSZMP és az MSZP rendszerváltáskori történetét dolgozza fel.
Az új, stílusosan kék borítójú kötet nem párttörténeti munka, az olvasó nem talál majd benne kronologikus sorban felsorolt eseményeket. Ugyanakkor választ kap egy sor olyan fontos kérdésre, mint például, hogy mit is akartak az SZDSZ-esek? Mi volt a fő ideológiájuk, irányvonaluk, szándékuk? A kötet szerzői körüljárják azt is, hogy a párt mi ellen és mi mellett tört lándzsát. A kötet a rendszerváltás kori SZDSZ-ről szól, arról a korszakról, amikor reflektorfénybe került a párt, ha úgy tetszik, a „masszív” SZDSZ-ről. A három szerző évekig olvasta az SZDSZ-szel kapcsolatos publikációkat 1987-től 2015-ig, így a könyv egyben érvelési muníció is Halmy Kund, a könyv egyik szerzője szerint, aki úgy véli, ha valaki vissza szeretne emlékezni a pártra, annak tevékenységére, szeretné ütköztetni az álláspontját egy vitában, bátran nyúlhat az új összefoglaló anyaghoz.
Az eszmetörténeti munkát nyugodtan nevezhetjük hiánypótlónak, mert bár nagyon sokat beszélgetünk a korszakról, a rendszerváltásról, az abban részt vevő pártokról, a benne szereplő csoportosulások ideológiájáról alig született eddig tudományos igényességű összefoglalás. Biztosan lehet egy-két kijelentéssel, sarkosabb megfogalmazással vitatkozni, de miért ne alkothatnánk határozott véleményt a párttal és eszmerendszerével, tetteivel kapcsolatban? – fogalmazott Halmy Kund.
A szerzők körüljárják, milyen fontos szerepe volt az SZDSZ-nek abban a kilencvenes évek elején, hogy a kommunizmus bűneivel szembeni számonkérés elmaradt, elcsúszott, elszabotálódott, miközben az ország azt várta tőlük: ők lesznek a leginkább kommunistaellenes párt. Az SZDSZ is ezzel kampányolt az első szabad választások idején, ám ez egy nagy átverés volt, hangsúlyozta a szerző, ami 1994-ben csúcsosodott ki, amikor a párt az MSZMP örökösével, az MSZP-vel házasságot kötött. Felállt a balliberális tandem, ami már Nyugat-Euró- pában ismert volt, de a liberálisokra szavazó polgárok közt itthon mégis csalódást keltett a frigy.
Az SZDSZ az addig markánsan képviselt, a 19. század végi szabadelvűségen, a szabad versenyen, az egyén szabadságán alapuló jobboldali liberális, piacorientált, individualista elveit is zárójelbe tette. Elfogadta azoknak a szocialistáknak a közeledését, akik ellen korábban harcolt, aminek egy oka volt: mindkét párt a hatalmat akarta. Meg- győződésem, hogy ezek az attitűdök mindig is benne rejlettek a pártban, amelyek végül 1994-ben buggyantak a felszínre elemi erővel. Egy ilyen sokpólusú párt könnyedén tudta idomítani a hatalom, a pénzforrások megszerzése érdekében a nézetrendszerét, csak azt az erkölcsi aggályt kellett félretenniük, hogy az MSZP-vel kell együttműködniük. Az eszmerendszerüket, az általuk képviselt „új társadalmat” mindenképpen meg akarták valósítani, ehhez viszont be kellett kerülniük a kormányba, másképp pedig nem ment.
Ám mindennek ára van, ez lett egyben a vesztük is. Húsz éven át azonban erősen dominálták az Országgyűlést, nem lehetett megkerülni őket – magyarázta Halmy. Hozzáfűzte: így jöhetett el a párt hanyatlásakor a „szocialisták liberálisa”, Gyurcsány Ferenc ideje, aki aztán az SZDSZ kottájából játszott.
mho
Hunhír.info
