A Rongyos Gárda tevékenységéről a rendszerváltozás előtt sok jót nem lehetett hallani. A Héjjas Iván által létrehozott irreguláris egységről főleg az úgynevezett „fehérterrorban” való részvételük kapcsán esett szó. De ennél sokkal bővebb az ő történetük. A nyugat-magyarországi felkelésben való részvételüktől a kárpátaljai akciókon át sok más esemény részesei is voltak. Többször feloszlatták őket, hogy aztán, ha szükséges „újraélesszék” a szervezetet.
Szentkirályi Gábor, a Rongyos Gárda történetének egyik legjobb ismerője, aki „A Rongyos Gárda története és az országos fajvédő szövetség politikai nézetei 1938-1944” címmel könyvet is írt, a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában elevenítette fel a szervezet történetét.
Kilencvenkilenc évvel ezelőtt, 1919-ben alakult meg a Rongyos Gárda, amely később is meghatározó szerepet töltött be a magyar történelemben. Héjjas Iván katonatiszt hozta létre a szervezetet, lényegében egyszerű parasztemberekből, Erdélyből érkezőkből, tanárokból, vasutasokból állt össze a gárda. A politikai programjukban az alsó-középosztály és a parasztság érdekeit tartották szem előtt. Elsősorban radikális földreformot szerettek volna, de mindenekelőtt természetesen az ország határainak megvédését tűzték ki célul. Ezeken kívül a kommunistaellenesség is markáns szerepet kapott a programjukban, a Tanácsköztársaság idején különböző pártfunkcionáriusok ellen szerveztek merényleteket – mondta Szentkirályi Gábor.
A szakértő szerint a Rongyos Gárda történetének a mai napig a legvitatottabb fejezete a fehér terrorban vállalt szerepük. Lényegében 1919 és 22 között politikai gyilkosságokat követtek el elsősorban baloldali, illetve olyan személyek ellen, akik a román megszállás idején kompromittálták magukat, több száz főre tehető az ő számuk – ugyanakkor az nem biztos, hogy ezek közül mind a Héjjas- vagy a Prónay Pál-féle különítményhez köthetőek – tette hozzá.
A szervezet legfontosabb szerepe 1921-hez, és a nyugat-magyarországi felkeléshez köthető. Magyar szempontból a trianoni, osztrák szempontból a saint-germaini békeszerződés rendelkezett a határterületekről, amely ekkor még magyar kézen volt. Az akkori Bethlen-kormány ezt próbálta meg kihasználni, hogy a békeszerződést Magyarország javára módosítja, és ha az osztrák fél elzárkózna a megegyezéstől, akkor vetnék be nyugaton a Rongyos Gárdát – mutatott rá a történész.
Hozzátette ugyanakkor: eltérő volt a magyar kormány és a gárda álláspontja. A kormány ugyanis a nemzetközi helyzet miatt egy kompromisszumos megoldásra törekedett, ami végül be is következett a soproni népszavazás által. Ehhez képest a felkelők az egész területet szerették volna megtartani, amire a szakértő szerint lett is volna lehetőség.
Ezt követően 1922-től a gárda „szüneteltette” működését, hogy aztán 1938-ban újrakezdje. Elsősorban Kozma Miklós, régi fajvédő nevét kell megemlíteni, aki kezdeményezte a Rongyos Gárda bevetését. A politikai vezetés végül úgy döntött, hogy a Héjjas-különítmény feladata legyen fegyverek, lőszerek és propagandaanyagok szétosztása a magyar, ruszin és zsidó lakosság körében. Korma Miklós ugyanis ekkoriban meg akarta nyerni a zsidóságot is a magyar ügynek – mutatott rá a szakértő.
Megvédik Munkácsot
A kárpátaljai történésekkel kapcsolatban volt még egy fontos szerepe a szervezetnek, mégmedig Munkács megvédése a cseh csapatoktól. A Rongyos Gárdát és a többi felkelő szervezetet 1938 decemberére leszerelték ugyanis, mindössze száz főt hagytak a városban. A területet a magyar kormány továbbra is szerette volna megszerezni, ezért folytatódott a fegyverek és lőszerek átcsempészése. Január 6-án a cseh hadsereg különböző szicsgárdistákkal támadást intézett Munkács városa ellen, amit rendkívül hősiesen vissza tudtak verni a megmaradt Rongyos Gárda-tagok.
Később a magyar kormány próbálta felhasználni a gárdát a német ellenállásban. Szentkirályi Gábor felhívta a figyelmet, hogy 1938 után a működésükről nagyon kevés forrás maradt meg.
Segítség Lengyelországnak
Ugyanakkor találni arra adatot, hogy 1939-ben, miután a német csapatok megszállták Lengyelország egy részét, a Rongyos Gárda egy háromezer fős légiót szervezett a lengyelek megsegítésére, később Poznan környékén 72 gárdistát, mint partizánokat ki is végeztek. Ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy egy évvel korábban a lengyelek a Rongyos Gárda kárpátaljai akcióit segítették teljesen önzetlenül, mindenféle területi igény nélkül – világított rá a szakember.
Arra is vannak utalások Kádár Gyula visszaemlékezéseiben, hogy 1943-ban Horthy Miklós kormányzó megbízta Héjjas Ivánt és Francia Kiss Mihályt, hogy német megszállás esetén a gárda tanúsítson ellenállást. A közismerten náciellenes Héjjas azonnal elvállalta ezt, ugyanakkor amikor ténylegesen megtörtént a német megszállás, Horthy úgy látta jobbnak, hogy a hadsereg ne tanúsítson ellenállást, ez pedig vonatkozott a Rongyos Gárdára is, akik egyébként az első olyan szervezet volt, akik németellenes plakátokat tűztek ki. Érdekes az is, hogy a későbbi állambiztonsági levéltárban a kommunista titkosszolgálatok megjegyzik, hogy a Rongyos Gárda a szovjetek ellen sem tanúsított ellenállást – fűzte hozzá a történész.
híradó
Hunhír.info
