Hírportálunk vezércikkben foglalkozott Karsai László történész mai publicisztikájával, amelyben egyebek mellett feltett egy kérdést is a történésznek. Karsai – igaz, hogy egy nem általunk felkért közvetítő segítségével – megismerhette hírportálunk írását, és – becsületére legyen mondva – válaszolt is rá a közvetítőn keresztül. A megismételt kérdésünkkel kapcsolatos válaszát teljes terjedelmében közöljük úgy, hogy az előzményeket mindenki megismerheti kapcsolódó írásunkból.
….Az interneten megtalálható az a hivatalos levél, amit még 1995-ben írt egy Angliában élő magyar szervezet képviselője Vastagh Pálnak, a Horn-kormány szocialista miniszterének. Íme:
Budapest, 1995. jún. 27.
Vastagh Pál igazságügyi miniszter úrnak
Budapest,
Tisztelt Miniszter Úr!
E hó elején napilapból értesülhettem arról, hogy Ön hivatalos izraeli útja során újabb kárpótlási igényről tárgyalt. Ezzel összefüggésben a következőkre szeretném szíves figyelmét felhívni.
Valószínűnek tartom, hogy Ön is ismeretében van annak az elmúlt évben nyilvánosságra került brit levéltári dokumentumoknak, amely a magyar ügyekkel foglalkozó osztályon F.O. 371/34498./C. 120351.sz. alatt kapott elhelyezést. Az idézett dokumentum szerint 1943 nyarán az akkori magyar kormány kéréssel fordult az angolszász nagyhatalmakhoz, hogy tegyék lehetővé Magyarország kiugrását a tengelyhatalmi blokkból. Ennek tárgyalása során megjelent a Zsidó Képviselettől Haimer professzor, aki a zsidó nagytanács azon kérelmét adta elő, hogy “a magyar kérelem teljesítése a Magyarországon viszonylagos biztonságban élő 800.000 zsidó megsemmisítését eredményezné.”
Az elhangzott vétó után az angol referens, dr. Randall, a következőt írta saját kezűleg a dokumentumra: “E kérdést megkülönböztető figyelemmel kísérjük, és ezért nem követeljük a magyaroktól, hogy nyíltan álljanak ki a németek ellen, amely a német megszállást eredményezné.”
Az idézett kordokumentum tartalma után egyértelműen megállapítható, hogy a magyar nemzet védőfalként lett feláldozva az országban akkor tartózkodó 800.000 zsidó megmentése érdekében.
Nem akarom ezzel összefüggésben emlegetni a világszerte szajkózott “utolsó csatlós, fasiszta, tömeggyilkos stb.” megbélyegzéseket, amelyek még napjainkban is felszínen vannak. De azt, hogy az áldozattól követeljenek unos-untalan bocsánatkérést, vagyoni kárpótlást, még enyhe kifejezéssel élve is cinizmusnak nevezhető.
Az eddig felsoroltak ismeretében a következő kéréssel fordulok Miniszter Úrhoz:
1. Állítson fel egy bizottságot annak megközelítő megállapítására, hogy az 1943-as kiugrás megakadályozása következtében milyen kár érte a magyar nemzetet: a liberátorok szőnyegbombázásából, az ország későbbi hadszíntérré válásából, a lakosság elhurcolásából, azok nagy része elpusztulásából, a már többszörösen megkövetelt és kifizetett kárpótlásból, az ország negyven éven át tartó folyamatos kirablásából, a nemzetet világszerte gyalázó hangok károkozásából.
A felsorolt károkat – amelyek többszörösét teszik ki az ország jelenlegi külső és belső adósságának – teljes egészében az idézett zsidó képviselet felé kell benyújtani. Elutasítás esetén a Hágai Nemzetközi Bírósághoz kell fordulni.
Mindaddig, amíg a Magyar Állam ez irányú vagyonjogi követelését nem teljesítik, elfogadhatatlan a másik oldal bárminemű követelése.
Miniszter Úr! Levelem már csak azért is időszerűvé vált, mert a gyilkos nemzet minősítést éppen attól a külföldön élő neves karmestertől kaptuk, aki a sajtó híradása szerint a magyar népet “milliós nagyságrendű gyilkosoknak” nevezte. Az illető karmester Solti György, aki ezt követően május 8-án a Budapest Kongresszusi Központban a Fesztivál Zenekart vezényelte.
Miniszter Úr! Elképzelhetőnek tartja-e, hogy valaki Izrael népét a palesztinok milliós nagyságrendű gyilkosának nevezze, s utána Tel Aviv legnagyobb koncerttermében izraeli zenekart vezényeljen?”
Nos kedves Karsai, kedves történész! Szóval akkor: Létezik-e a fent említett brit levéltári dokumentum, illetve ha létezik, akkor hiteles kordokumentum, vagy silány hamisítvány. Erre tessék választ adni!
És itt Karsai válasza, amelyet a közvetítőnek, Polgár Tamásnak írt. Polgár volt ugyanis az a személy, aki – hozzánk is elküldött levele tanúsága szerint – így hívta fel írásunkra Karsai figyelmét.
Tisztelt Karsai úr!
A Hunhír portálon megszólították Önt egy nyílt levéllel népszabadságbeli fejtegetése kapcsán. A nem túl tiszteletteljes hangnem ellenére érdekes kérdést vet fel a levélíró.
Tehát Karsai válaszlevele:
Kedves Polgár Tamás Úr!
Köszönöm, hogy felhívta a figyelmemet erre az írásra, bevallom, nem vagyok a hunhír napi olvasója.
Ami az idézett dokumentumot illeti, az bizony létezik, de csak nagyon amatőr, nagyon elfogult, a történelemhez mit sem értő, viszont nagyon antiszemita ember hiheti azt, hogy Magyarország a zsidók érdekében lépett be a náci Németország oldalán a második világháborúba és csak a zsidók védelme érdekében nem ugrott ki a tengelyhatalmak szövetségéből. Két kérdést érdemes lenne tisztázni: 1.) miért lépett be Magyarország a fajüldöző, rasszista náci Németország oldalán a világháborúba?
2.) miért nem próbáltuk pl. Románia példáját követve megfelelő időpontban “cserben hagyni” náci szövetségesünket?
Az 1. sz. kérdésre a válasz röviden: zsákmányszerző mohóság, versenyfutás a nácik kegyeiért, annak biztos tudása, hogy a Szovjetuniót Németország néhány héten belül legyőzi stb. Tehát ostobaság, a helyzet rossz, hibás értékelése stb.
2. az antiszemita szellemben nevelt magyar hadsereg, közigazgatás, a politikai elit zöme antikommunista is volt. Angliának, vagy pláne Amerikának boldogan megadták volna magukat, de a vörösöknek nem. Inkább a végsőkig kitartottak a nácik oldalán. Annak, hogy egy angol diplomata mit javasol Londonban, semmi hatása sem volt a magyar kül- és belpolitikára. Ha Magyarország szavakban és tettekben olyan németbarát lett volna, mint Románia, nem szállják meg a németek Magyarországot. Ha Románia ki tudott ugorni a háborúból, mi miért nem? Azért, mert a magyar politikai elit jóval ügyetlenebb és szűklátókörűbb volt, mint a román.
Üdvözlettel:
Karsai László
P. S. egyébként megírhatja a hunoknak, hogy semmitől sem rettegek, egy Horthy-szobortól legfeljebb undorodnék. Levelemet ezzel a bevezető megjegyzéssel örömmel venném, ha leközölnék.
Hunhír: Megtettük. Az interneten keringő levél írója anno azt állította, most Karsai ezt. Mindenki annak ad hitelt, akinek akar. Egy viszont tény, az a bizonyos brit levéltári dokumentum Karsai által is megerősítetten létezik. Ezt kérdeztük Karsai László történésztől.
Hunhír.info