Krónikáink alapján bárki meggyőződhet róla, hogy a magyar az Isten népe volt. Isteni erők buzdították és segítették ősidők óta a magyarokat hazájuk megannyi visszafoglalásában. Krónikások lejegyezték, és ősmondai tények bizonyítják, hogy Nimród, Magor és Hunor, Kattar vezér és Bendegúz, Attila, Álmos és Árpád mind-mind a természetfölötti erők kiválasztottja, küldötte volt.
Árpád hadait például, krónikásaink tanúsága szerint, a hazarabló judokristián görög-bolgárszláv hadakkal szemben a Mindenség Istene segítette mind újra győzelemre.
A napistenhit volt minden vallások eleje, kútfeje, s kétség se férhet hozzá., mindeddig ez volt a legmagasztosabb vallás. Ennek a vallásnak legfőbb jellegzetessége az volt, hogy egységesen mindenki azt vallotta, az emberiség minden tagja, mégpedig minden rábeszélés, nyomás, kényszerítés nélkül. Ezen utóbbiak csak a későbbi, egymással torzsalkodó, és a maguk kizárólagosságát érvényesíteni akaró vallások szüleményei.
Az ősvallás nem ismert hazugságot. Mentes volt minden misztifikációtól, életidegen csűrés-csavarástól, körmönfont, lélekvesztő rabulisztikától, A magyar ősvallás nem szolgált semmiféle hatalmat, sem világi vagy egyházi hatalmi intézményt. Nem is volt rá szüksége. Nem is voltak intézményei, hatalmi szervezetei, nem kényszerített senkit semmilyen módon a maga táborába. Nem nevelt szolgaságra, önalávetésre, csont-merev és hazug dogmák szolgai elfogadására, s nem tiporta meg, nem korbácsoltatta meg és nem ölte meg azokat, akik nem vetették alá vakon magukat tantétteleiknek. Nem szolgaságra, de szabadságra nevelt, arra hogy minden egyes ember – isteni erők megtestesülése, s önmaga szellemi és személyi kiteljesedéséhez elidegeníthetetlen joga van. S joga van a teljes emberi szabadsághoz, beleértve a legbensőbb, legszentebb hitbéli meggyőződés, és véleményszabadság jogát.
Fordítva viszont szégyenletes lelki nyomorúságnak, elaljasodásnak ítélt minden meghunyászkodást, önalávetést, kétszínűséget szülő alázkodást. A természethez való ragaszkodást hirdette. Minden élet szentségét, megbecsülését, együvé tartozását és egyenrangúságát hirdette, “A NAP mindenkire egyformán süt” elvének szellemében.
Grandpierre K. Endre: Történelmünk központi titkai 170-171. oldal
rabulisztika: okoskodás, szőrszálhasogatás, az igazság kiforgatása
Schuster Lóránt – Antikrisztus rovat
Hunhír.info