A Jobbik békedemonstrációval tiltakozik az Iránt fenyegető háború ellen pénteken este hat órakor az USA nagykövetsége előtt. Az esemény egyik szónoka, a már hosszú ideje hazánkban élő perzsa fogorvos, dr. Jahromi Afi. Ismerkedjünk meg vele, hogy miképpen vélekedik egy ősnép fia a békéről, szeretetről és szülőországáról annak függvényében is, hogy az egy körhöz tartozó világmédiumok szerint Irán maga a pusztító pokol.
Mintegy beharangozóképpen azért azt el kell mondanunk. Jobbikos rendezvény, jobbikos politikusokkal, szimpatizánsokkal, de Gyöngyösi Márton elnök személyében az Országgyűlés magyar-perzsa baráti tagozata is képviselettel bír.
A magyar őstörténet különböző állításait, a mostanság már szélesebb körben terjesztett tudásanyagot valamilyen szinten ismerő újságírónak nem nehéz egy hullámhosszra kerülnie egy perzsával, hiszen elég két varázsszót kimondania, máris van kapcsolódási pont. Irán, Turán. Mielőtt mélyebben belemennénk ebbe a témába, csak érintőlegesen. A perzsák is, a magyarok, illetve őseik is egy olyan nemzet fiai, akik, -igaz változó területű országukban- egy ősi rendező elv szerint a békére és az együttélésre törekedtek azokkal, akik benépesítették az általuk uralt életteret. A magyaroknál a Szent Korona-tan meghatározó törvényei, a perzsáknál az ősi uralkodóik írott és íratlan törvényei alapján működött a rendszer. Ahogy Afi megfogalmazta, a hitre, illetve az erős összekötő kapocsra, a vallásra épülve. A befogadónak nevezett magyarokhoz hasonlóan Iránban is a vallás az, amely összeköti az embereket, és a misztérium földi leképződése adja meg azokat a társadalmi-erkölcsi normákat, amelyek alapján Iránban is egymás mellett tudnak élni a különböző származású emberek. Ők elsősorban irániak, és az a hovatartozás-élmény határozza meg alapgondolkodásukat.
Afi édesapja már évtizedekkel ezelőtt, ő 1996-ban érkezett Magyarországra, és a tervezett kéthónapos ittlétből immár évek lettek, magyar feleséggel. Sok itt tanuló perzsa fiatal van így ezzel – fogalmaz Afi, hogy otthonról elindulva először ugródeszkának tekintik Magyarországot, aztán mégis itt maradnak. Mi a titok, tettem fel a kérdést a perzsának, aki egy ősi igazság alapján válaszolt. Azért, mert az irániak azt tapasztalják a kezdeti lépéseik után, hogy a magyarok között többségben vannak a jók a rosszakkal szemben. Afi így osztja két nagy csoportra az emberiséget, nem származása, hanem emberi mivoltja, megnyilvánulási, cselekedetei alapján. Jók és rosszak. Úgy érzi, hogyha voltak is kellemetlen tapasztalatai, ezeket teljesen ellensúlyozza az a kapott szeretet, emberség, és jóság, amely körülveheti egy, a szülőországától több ezer kilométerre lévő másik országban, itt Magyarországon. Afi békét szeretne az ottaniknak, az ittenieknek egyaránt, de tudja, az emberiség közötti törésvonalak, amióta világ, mindig az anyagiak, a kincsek miatt alakulnak ki. Ez a kincs korunkban az olaj, amelynek birtoklásáért egyes világcsoportok és hatalmi körök ádáz háborúkat folytatnak, idéznek elő. Ezekben mindig a nép szenved. Mindig a hétköznapi ember, bárhova is tartozzon.
Afi “kényes” kérdésekre is egyértelmű választ ad: nem a zsidósággal van baja, hanem annak cionista vezetésével, amely meglátása szerint oktalanul támadja szülőföldjét, és kiáltja ki annak vezetését az ördög szolgálójának. Elfogadhatatlannak tartja egyes fejlett országok hozzáállását is szülőföldjéhez, hiszen az államok vezetői különféle indokokra hivatkozva embargókkal sújtják, közben meg tízezer hordószámra viszik naponta Irán fekete aranyát, az olajat.
Miközben Afi vendéglőjében, a Ráday utcai Perzsa étteremben szívja a vízipipát, s a tudósító kortyolgatja hűsítőjét, nemzetközi tévéállomások közvetítik az eseményeket a világ minden szegletéből, mint a hatalmas kivetítőn megjelenik. Nem jó a háború, a béke csak a járható út az emberiség számára summázza Afi, miközben rátérünk az ő és a Jobbik kapcsolatára. Szeretem őket, mert jó emberek, és jó, hogy a péntek este a békéről a háború ellenességről szól az egyik világhatalom magyarországi nagykövetsége előtt. Ott is a szeretetről, a béke fontosságáról fogok beszélni, ezért is vállaltam örömmel hogy magyar barátaimhoz szólok, és ezzel talán a másképpen gondolkodókat is gondolkodásra ébresztem.
Az idő gyorsan szaladt, maradt egy csomó kérdés a tarsolyban az iráni jog és alkalmazása, illetve táltoskirályunk, Szent László törvényinek összevetésétől a konkrét iráni-magyar gazdasági és kulturális kapcsolatokon át a két állam országimázs-építéséig. De ez már újabb történet lesz…
G. Kirkovits István – Hunhír.info
