Dübörög ezerrel a gyűlöletmédia. A Lajtától nyugatra szinte teljesen mindegy, hogy liberálisnak, konzervatívnak vagy akár anarchistának titulált, de minden egy tőről metszett médium a magyar miniszterelnököt gyalázza, a nyugat felsőbbrendűségével álcázva. De jól tudjuk, hogy ezek a kirekesztő gyűlölethangok valójában nem azon népek hangjai, akik állítólag lenéznek bennünket. Ők ezt történelmi igazságok alapján sem tehetik. Hogy megértse mindenki: egy átlag német, angol, francia, vagy akár holland nem mondhatja, nem jellemezheti semmilyen módon sem negatívan Magyarország miniszterelnökét. Egy átlag német, angol, francia vagy holland semmiképpen. Mert nem csak egy, a szavazók VÁLASZTÁSA alapján a kormányrudat megfogó emberről van szó, hanem arról az országról, amelynek most ő az első számú vezetője. És biztosak vagyunk abban, hogy a fent említett népek egyszerű fiai nem is teszik, ha mégis igen, akkor ezeknek válaszolunk elsőként: A ti elődeitek még a szarban tocsogó városaitokban az ablak alá öntöttétek az emberi ürüléket, amikor a mi eleink például a nagyvázsonyi várban kikövezett árnyékszéket használtak. Lassan és képletesen mondtuk, hogy megértsék, noha a liba nem itt van elásva. Ők tehát semmilyen joggal sem nevezhetik bőgatyás csikós bunkónak, sem pusztai seggfejnek Magyarország törvényesen megválasztott miniszterelnökét. De az egyszerű, hétköznapi, hozzánk képest tényleg viszonylagos jólétben élő átlag-nyugati hangja köszön vissza? Természetesen nem.
Nézzük a felvilágosult, toleráns, és ráadásul konzervatívnak mondott németországi újság szerdai böffenetét, amelyet megelégedett orrdörzsölések közepette summáztak a magyarországi csicska-médiumok. A Világ, állítja magáról és célközönségéről a németországi lap, és próféta elődeihez hasonlóan nyomja, szórja a megtámadhatatlan Igét.
Az általuk annyira gyűlölt kézzelfogható valóság, a szabadság jelképeként is ábrázolt természeti alakzat, a Magyar Puszta Putyinjának nevezi Orbánt, gondolván, hogy két legyet üt egy csapásra. Akik gettók mélyén szeretik élni az életüket, összezárva és egymás között is gyűlölködve, azoknak elérhetetlen távolságban van minden szempontból a szabad puszta. A puszta életet tart meg, a sivatagban meg legfeljebb bandázni lehet hosszú évtizedekig úgy, hogy közben rengetegen elpusztulnak. Mert nincs víz, legelő, és perzselő hőség uralkodik, nem a jótékony sugarú Nap. A puszta nekik a prosztót jelenti, nekünk a szabadságot.
Na tehát, a prosztóföld feje a sok egyéb mellé most hasonlítást is kapott. Olyan mint Putyin, és bizony, ha tényleg olyan lenne, ennek nagyon örülnének a magyarországi milliók. Mert Putyin azt nézte, hogy mi jó az országának, s nem azt, hogy mit szólnak majd a mások egy tolvaj, államrabló oligarcha tömlöcbe vetéséhez.
A Puszta Putyinja kettős szempontból is veszélyes, hiszen ők maguk minősítik valamilyen szinten szabadságharcosnak, s nem mi. Két rettegett fogalmat takar, amit ők nagyon nem szeretnek. Pusztaizmus, vagyis szabadságvágy, putyinizmus, vagyis nem az oligarcha fújja a közel-kelti szelet.
Ha valaki közülük nem a széllel játszik, hanem segít befogni a közös vitorlába, megköszönjük és elismerjük. Testvérként bánunk vele. Ha viszont csak a porszemet akarja a szemünkbe szóratni az említett széllel, hogy teljesen megvakuljunk, akkor megvillan a kés a csizmaszárban.
Egy mesterségesen gerjesztett műbalhé miatt van hazánk teljesen célkeresztben, úgy, hogy sokkal erősebben lőnek bentről, mint kintről. A szellemi, ideológiai, politikai intervenciós csapatokat iszonyú erővel segítik – itthonról. Kevesen vannak, de a hatalmuk félelmetes. Nem a köröm alá vernek cipészárt, hanem az egyszerű lelkeket sósavazzák.
A Puszta Putyinja meg csak elvan. Nagyon úgy tűnik, már nem is nagyon akar reagálni a bentről-kintről jövő szidalmakra. A csikós szerette a délibábot, mert magáénak érezte, mint valami égi látomást. Már nincs délibáb, viszont van más.
Nem biztos, hogy be kell lovagolni a tűzszerszámért a városi szatócsboltba. Lehet, hogy kiviszik neki a pusztára a Nagy fal árnyékában élők. A sok gúnyos cikk, információhalmaz közepette most tényleg elfelejtjük a délibábot. A kínai nagyvezér közölte a hunok leszármazottjait vezető delegáció vezetőjével: országa szívesen részt vállalna a hunok földje államadósságának finanszírozásában. Akkor viszont egy függőségünk mindenképpen lazább lehet. Ezért is akarják azok agyagba döngölni a Puszta Putyinját. Mert így nem egészen arról szól a történet, hogy ne szólj szám, nem fáj fejem. A hír szent, a vélemény meg szabad – igaz, ezt anno ők mondták. De befogadó nemzet vagyunk.
Nem kell nekünk importálni a sokszínűséget, mi magyarok, itt a Kárpát-medencében magunk között is eléggé sokszínűek vagyunk. Ki ebben hisz, ki abban, de aztán mindig visszatérünk az egy közös alaphoz. Lehet egy keresztény templom meghitt csendjében és félhomályában is elmélkedni mondjuk egy “pogány” jóslatról. Én sokszor teszek ilyent, mert örülök, és megnyugvással tölt el, lelki békét nyújt, hogy Hiszek. Családban, Istenben, és… Magyarország feltámadásában.
Koldus Kálmán – Hunhír.info