Lapszemle: Tihanyban megölték a visszhangot, Badacsonyban a látványt
Szocialista politikai hátszéllel felépült, esztétikailag megkérdőjelezhető és a Heti Válasz tudomása szerint jogszerűtlenül engedélyezett nagyberuházás a Badacsony oldalán – avagy hogyan csúszott félre a Laposa Borászat fejlesztése, és miért védtelen a legszebb magyar szőlőhegy.
Brutális tájseb a Badacsony oldalában, vagy a történelmi borvidék megújulásának első állomása? Magasra csaptak az indulatok, amikor a helyiek szembesültek azzal, hogy a Balatonparti szőlőhegyen egy három elemből álló, összesen másfél milliárdos nagyberuházás keretében borfeldolgozó üzemet, látványpincét és borhotelt épített a Bazaltbor-Badacsony Kft.
A múlt héten fórumot is rendeztek a badacsonytördemici községháza udvarán, ahol a tiltakozó civilek mellett megjelentek a Balaton-felvidéki Nemzeti Park és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal képviselői, valamint az érintettek: Laposa József borász és fia, Bence, az építtető cég ügyvezetője. A helyszínválasztás önmagában is jelzésértékű, mivel a beruházás nem Badacsonytördemic, hanem a szomszédos Badacsonytomaj közigazgatási területén található, és bár a kisváros önkormányzata játszotta az engedélyező hatóság szerepét, Krisztin N. László polgármester mégsem volt hajlandó – tördemici kollégája, Vollmuth Péter hívására – a fórumon megjelenni.
Az ügy látszólag tipikus helyi perpatvar – csak éppen az egyik legszebb magyar tájat érinti, amelynek sorsa igencsak bizonytalannak tűnik, ha védelemre érdemes értékeit gond nélkül le lehet bontani, a szakhatóságok tehetetlenek, az önkormányzat mindenáron “fejleszteni” akar, és egy szabálytalanul kiadott építési engedélynek sincs következménye.
Pedig a Laposa Pincészet egy magyar sikersztori volt. Laposa József a magyar szőlőhegyek történetének legelismertebb szakértője, akinek könyvein tájépítész-nemzedékek nevelkedtek. Ő tárta fel elsőként a szőlőhegyek hanyatlásának okait, már az 1980-as években felemelte a szavát a balatoni táj elcsúfítása ellen, és jelezte, hogy a Balaton-felvidéki szőlőhegyeket csak akkor lehet megmenteni, ha a borászat is megújul, mivel ezt a területet évszázadok óta a szőlőben kapáló, metsző, támfalat rakó, erdőt irtó, árkot ásó, munkálkodó emberi kéz tette olyanná, amilyennek ma látjuk. 1992-ben Laposa kis családi pincészetet hozott létre a Badacsony oldalában, amely kiváló boraival hamarosan elismertté vált.
Itt is Kis
Ez a rokonszenves történet akkor vett különös fordulatot, amikor a családi borászatban megjelent a továbblépéshez szükséges nagytőke. A pincészet vezetését átvette a fiú, Laposa Bence, aki eladta a cég többségi tulajdonát Póczik Péter ingatlanfejlesztőnek, a kelenföldi Griff Hotel tulajdonosának. Póczik vagyonát A 100 leggazdagabb című összeállítás 6 milliárd forintra becsüli – nem említve azt a tényt, hogy az említett kelenföldi szálloda egyben a nála tízszer gazdagabb Leisztinger Tamás cégbirodalmának központja.
A badacsonyi beruházáshoz kellett még némi politikai támogatás a legmagasabb szintről – ezt Ujhelyi István szocialista politikus és Suchman Tamás, a Balatoni Fejlesztési Tanács 2007-ben megválasztott elnöke szállította -, továbbá némi uniós támogatás, összesen 400 millió forint a Vidékfejlesztési Terv keretéből. A tavaly szeptemberi alapkőletételen Ujhelyi mellett Gráf József akkori földművelésügyi miniszter is megjelent. Laposa Bence tervezőnek egy hazai “sztárépítészt” kért fel, Kis Pétert, akinek neve a Dísz téri Honvéd Főparancsnokság rekonstrukciója körüli botrányokban várt ismertté. Kis ekkor nem tudott vagy nem akart olyan épületet tervezni a Budai Vár kellős közepére, ami a laikus és a szakmai közvélemény többsége számára is elfogadható lett volna, s ez közvetve végül a kiemelt uniós projekt bukását okozta.
Kis Péternek most nem kellett hasonló gondokkal szembenéznie, mert a badacsonytomaji építéshatóság készséges partnernek bizonyult. A nemzeti parkkal ugyan egyeztettek, de nekik nincs vétójoguk, arról pedig nem is értesítették őket, hogy hozzáfogtak a fejlesztés útjában álló régi Bormúzeum lebontásához.
A helyiek számára a Bormúzeum elvesztése a leginkább fájó pont, mert a bazaltkőből épített, régi, tornácos csárda a hegy egyik nevezetessége volt. A badacsonyi vasútállomáson kihelyezett turistatérképen máig jelölik a látnivalók közt, de a helyén már vadonatúj, háromszintes, felnagyított présházra emlékeztető borhotelt találnak a kirándulók. A házból csak a szüreti jelenetet ábrázoló, velencei üveg mozaikot sikerült az utolsó pillanatban kimentenie Vollmuth Péternek.
Alázat nélkül
A “Badacsonyi szüret” jelenleg a tördemici községházán várja darabokra tört állapotban sorsa jobbra fordulását. A Róth Miksa műhelyhez köthető műalkotás leverése jelképesen is mutatja, hogy ezúttal nem a hagyományokra épülő, szervesen továbbépítő gondolkodás győzött, hanem a mindenáron újat és nagyot akarás. Ennek ellenére az új borhotel kvalitásos, habár igencsak rideg épület. Ugyanez a tervezői tehetség már nem látszik a hegyoldalba vágott, üvegfalú, ipari vastraverzekkel fedett látványpincén, és a hegy alján elhelyezett feldolgozóüzem esetében is csak részben enyhít a vizuális ökölcsapáson, hogy jelentős részét a föld alá bújtatták.
Azon persze lehet vitatkozni, hogy mi illik esztétikailag a badacsonyi tájba, és mi nem. Úrvölgyi Judit, a szomszédos Villa Márika borászat alapítója például biztos benne, hogy Kis Péter alkotásai nem illenek bele. “Amikor mi építkeztünk, a nemzeti park visszadobta az első tervünket – és nagyon helyesen tette! A közös gondolkodás, a tervek többszöri átdolgozása eredményezte, hogy olyan pincészet született, amire igazán büszkék lehetünk” – magyarázza a Berlin és Badacsony között ingázó hölgy, aki elhatározta, civilszervezetet hoz létre, amely képes hatni a rendezési terveket készítő önkormányzatokra, és összeállítja a hegy értékeinek leltárát.
“Rengeteg a tennivaló a hegyen, továbbra is megoldatlan például a vízelvezetés, az árkok, támfalak, utak karbantartása, a csatornázás. De a legfontosabb természetesen az, hogy még egyszer ne születhessen olyan épület, amely a Badacsony látképét tönkreteszi” – mondja. Papp Zoltán Tamás, Badacsonytomaj frissen kinevezett főépítésze a tördemici fórumon ígéretet tett, hogy a feldolgozóüzem épületét a vakító fehér tetők színének tompításával és a környék zöldítésével a tájba illesztik, valamint megalkotják a település régóta hiányzó helyi értékvédelmi rendeletét.
Mindenki tévedhet
Nem esztétikai, hanem jogi kérdés, hogy a borhotel épületére valószínűleg szabálytalanul adták ki az építési engedélyt, ám ennek mindmáig semmilyen következménye nem lett. Virányi István balatoni főépítész irodája vizsgálatot folytatott az ügyben, és megállapította, hogy a Bormúzeum szerepelt az egyedi táji értékek listáján, amelyet a nemzeti park állított össze, ám Badacsonytomaj 2007-ben elfogadott rendezési tervéhez “tévedésből” nem ezt, hanem egy másik listát csatoltak.
A balatoni főépítész és a nemzeti park igazgatója már 2007-ben közös levéllel fordult az önkormányzathoz, amelyben sorra vették a rendezési terv problémáit. A levélből kiderül, hogy a rendezési tervben a természetvédelmi szempontok több ponton nem érvényesülnek, viszont a fejlesztések előtt túl szélesre tárták a kaput. Az önkormányzat az eltelt három évben a füle botját sem mozgatta.
A Bazaltbor Kft. az épület felújítására és bővítésére kért engedélyt, ám ami a házzal történt, az köznyelvi értelemben mindenképpen bontás, mivel csupán egyetlen pincedarabot tartottak meg belőle. A balatoni főépítész kérésére a Közép-dunántúli Regionális Államigazgatási Hivatal Veszprémi Kirendeltsége is vizsgálódott az ügy-ben, és megállapította, hogy Kis Péter valótlan adatokat szolgáltatott a tervben, ezért az elkészült borhotel több ponton sérti a helyi építési szabályzatot.
A Heti Válasz által megtekintett dokumentumok bizonyítják: a hivatal mérlegelte, hogy az ügyészséghez fordul, ám ez végül “valamiért” elmaradt. Mellékszál, hogy Póczik Péter másik cége, a Ranolder Badacsony Kft. megvette a közeli Ranolder-villa épületét is, amely korábban közfunkciót töltött be – az 1992-ben megszűnt Badacsonyi Állami Gazdaság szőlészeti múzeumának adott otthont. A műemlék püspöki villa felújítása félbemaradt, a ház teljesen szétverve, három méter mélyen kiásott alapokkal várja, hogy az időjárás befejezze a “fejlesztők” egyelőre inkább pusztító munkáját.
A Laposa Pincészet bővítésével kapcsolatos jogi és esztétikai problémáktól eltekintve a magas színvonalú, európai rangú borászatok létrehozására szükség van a Badacsonyon. A hegy táji karakterét ugyanis a túlzott beépítés mellett a szőlészet hanyatlása veszélyezteti leginkább. Czakó Orsolya tájépítész a badacsonyi tájhasználat változásait elemezve megállapította, hogy a hegyen a szőlőterületek kiterjedése 1913 óta folyamatosan csökken, ráadásul pont a tájképi szempontból legérzékenyebb, meredekségük miatt csak kézi erővel művelhető, de különleges termőhelyi adottságú felső lejtők vannak a legrosszabb állapotban.
A Badacsonyi Állami Gazdaság a szocializmus éveiben a tömeges, nagyipari bortermelést preferálta, ezért az alsó lankákon hozott létre gépesített művelésre alkalmas, széles teraszokat. A meredek hegyoldalt pettyező, öreg pincék lassacskán összedőltek, a szőlők, gyümölcsösök helyét elfoglalta a bozót. Badacsonytomaj területén az 1873-as állapothoz képest ma 30 százalékkal kevesebb szőlő van. Az elmúlt évtizedben a folyamat végre megfordult, és éppen a Bazaltbor beruházásával jelent meg a hegyen a modern presztízsborászat.
A hírek szerint hamarosan Szeremley Huba is nagyméretű pincészetet épít Badacsonytomajban. Noha a Badacsony hagyományosan nem nagybirtokos vidék (ellentétben a Hegyaljával), ezek a borászatok akkor is a régió húzóerejévé válnának, ha a hegy hagyományos értékeit tiszteletben tartó módon valósítanák meg őket. Hatékony marketingmunkával visszaadhatnák a badacsonyi bor rangját, pláne, ha mellé még sok-sok szőlőt telepítenek. Utóbbiban nem állnak rosszul Laposáék – mivel termőterületük a legfrissebb telepítésekkel ötven hektárra nőtt.
A badacsonytomaji önkormányzat fejlesztésorientált hozzáállása azonban felgyorsítja a hegy ’60-as évek óta tartó “szuburbanizációs” folyamatát. A nyaralók óriási szeletet szakítottak már ki maguknak a Badacsony szoknyájából, Badacsonytomajon például 1984-ben még 792 hektár volt az összes mezőgazdasági terület, Badacsonytördemicen pedig 390 hektár, ami az ezredfordulóra 358, illetve 220 hektárra csökkent. A legelők mára teljesen eltűntek, a gyümölcsösök megfogyatkoztak, szántó és rét is alig maradt – miközben a helyben lakó, földművelő népesség kihal, a hegyet felzabálják az üdülők. Friss fejlemény az ingatlanfejlesztők feltűnése: mindkét faluban terveznek egy-egy nagy szállodát, Tomajon bevásárlóközpontot és lakóparkot is.
“Nincs összehangolt, egységes tájvédelem. Nem beszélhetünk a településszerkezet, a falukép, a kultúrtáj védelméről sem. Csak a táj mozaikelemeit védjük, miközben maga a táj előnytelenül változik” – írta Laposa József 1981-ben. A magyar jogrend azóta sem tudott kitalálni semmilyen hatékony rendszert az emberi tevékenység nyomán kialakult, komplex egységet alkotó, rendkívül sérülékeny kultúrtájak védelmére, még az olyan kiemelt esetekben sem, mint a Badacsony.
A rendezési tervek nincsenek összehangolva, nem létezik erős jogosítványokkal felruházott, egységes szakhatóság, sem tudományos hátteret adó tájintézet. Továbblépést egyedül a megpályázott világörökségi cím hozhatna (a Balaton évek óta szerepel a kormány által az UNESCO felé leadott várományos helyszínek listáján), de Sall Csaba badacsonytomaji alpolgármester tavaly egy konferencián kijelentette, hogy a település nem kíván a világörökség részévé válni, mert már eddig is számos hátránya származott abból, hogy kiemelt természetvédelmi területen fekszik.
Zsuppán András – Heti Válasz
Hunhír.info
