2010. február 13-án, az Egységes Magyarország Mozgalom szombati, fő rendezvényén felsorakoztak azon nemzeti szervezetek, melyek közösen le kívánták róni tiszteletüket az 1945. február 11-ei kitörésben résztvevő magyar és német hősök előtt.
A zord téli időjárás, és a nem éppen szokványos helyszín (ám annál festőibb környezet) ellenére mintegy 300 bajtársunk vett részt egyenruhában a megemlékező szertartáson valamely szervezet képviseletében, és a vendégek is szép számmal voltak. A rendezvény teljes létszáma meghaladta a 400 főt, annak ellenére, hogy a résztvevő szervezetek csupán díszegységeikkel képviseltették magukat, és a szervezők szűk körű ünnepséget terveztek.
Miután a szervezetek küldöttségei; a Magyar Nemzeti Arcvonal, az Új Magyar Gárda Mozgalom, az Őrző Magyar Gárda Mozgalom, a Pax Hungarica Mozgalom, az Aranykopjások Egyesülete, a Véderő, a Szent Korona Őrzői Szövetsége, és a Székely Pajzs tagjai katonai alakzatban, az egyéni megemlékezni vágyók pedig mögöttük felsorakoztak, a Himnusz közös eléneklésével megkezdődött a megemlékezés. Elsőként ifjabb Győrkös István szólalt fel, a Magyar Nemzeti Arcvonal képviseletében. Méltatta a kitörő hősöket, de nem bocsátkozott ezúttal a történelmi események ismertetésébe, hiszen, az itt résztvevő bajtársak tisztában vannak azokkal. Ellenben felhívta a figyelmet egy tévedésre, miszerint vannak akik úgy gondolják, hogy ezek a hősök, a magyar és német katonák csupán azért voltak ott, mert küldték őket. Nem! Ők azért voltak ott, mert tudták, hogy mi az, amit a Haza megkövetel, és elég bátrak is voltak hozzá, hogy ezt megtegyék. Ebből a hősies áldozatvállalásból kell erőt merítenünk nekünk is.
A második szónok pedig Barkai Roland, az Egységes Magyarország Mozgalom képviseletében szólt az egybegyűltekhez. Mondanivalójában kiemelt szerepet kapott az a gondolatmenet, hogy tulajdonképpen ezen a napon történelmet írtunk, hiszen eddig soha nem látott nemzeti egység bontakozott ki a résztvevő szervezeteknek köszönhetően, amelyek bár nem mindenben értenek egyet, de most, – amikor nem kényszer hatására – ezen az ünnepi napon mégis egységbe tudtak forrni. Ezt nagyon biztatónak értékelte, hiszen egyszer a történelem fog erre rákényszeríteni bennünket, de mi már tudjuk, hogy újra egységben fogunk felsorakozni.
A beszédek után a résztvevő szervezetek koszorúzói elhelyezték a koszorújukat a Hősök emlékére felállított fakereszt elé. A megemlékezés az Ébredj magyar közös eléneklésével zárult.
Semmi kétség, az utóbbi évek egyik legfelemelőbb és legméltóságteljesebb megemlékezéseként kell értékelnünk a 2010. évi Becsület Napja megemlékezést. Dicsőség a Hősöknek! Vérükből új hajtás sarjad!
Lantos János – Jövőnk.info
HunHír.Hu