Lassan lecsengett az aktuális médiahisztéria, amit a Magyar Nemzeti Arcvonal nyári tábora körül csaptak, azon alapvetés ürügyén, hogy egy német lap szerint ott német ’neonácikat’ képeztek ki.
Tekintsük át a híradások tartalmát, és a média szereplését.
Az egész médiaszenzációt a Magyarországi Munkáspárt 2006 elnevezésű szakadár kommunista szervezet indította el, mindenféle feljelentést, bejelentést és nyilatkozatokat közölt, ami arról szólt, hogy a Junge Welt című német újság szerint német ’neonácikat’ képeztek ki az MNA júliusi táborában.
(Csupán megjegyzésként: a ’neonáci’ kifejezést nem véletlenül tesszük idézőjelbe. Ilyen idióta kifejezést nem használunk. Ez egy zsidó kitaláció, szitokszó. Szó szerinti értelmezése ’új nemzetiszocialista’ lenne. Azok a fiatalok, akikre ezt a kifejezést előszeretettel használják, általában nem ütik meg azt a szintet, hogy nemzetiszocialistának nevezhessük őket. Terminológiákban NS-szkinhedeknek nevezzük őket. Válogatatlan társaság, vannak közöttük ilyen emberek is és olyanok is. Vannak akik tisztelettel tekintenek a hajdani nemzetiszocialista eszmékre, igyekeznek azokat megismerni, ehhez méltóan élni. Jó részük azonban csupán magára tetováltatja a nemzetiszocializmus jelképeit, mellé a néger kultúrákból átvett testékszereket, fültágítókat, és valami halvány fogalma ha van a nemzetiszocializmus mibenlétéről. Nos, ők esetleg attól sem viszolyognak, hogy a nevezett szitokszót magukra vegyék. Ha a példaképnek nevezett SS-katonák feltámadnának, ezeket az embereket az első munkatáborig rugdosnák.)
A kommunista szervezet tiltakozó, kivizsgálást, betiltást és hasonlókat követelő nyilatkozatát aláírta több szélsőségesen baloldali személy is, akiket a média mint „neves magyar értelmiségieket” aposztrofált. Köztük van Tamás Gárpár Miklós is. Ezt az információt aztán ellenőrizetlenül kapták fel a különböző médiumok. Csupán első reakcióink után próbált némelyikük utánajárni a valóságnak.
A Junge Welt egy teljesen hiteltelen marxista kiadvány. Nem tetszik nekik, hogy nem vörös a világ, szörnyülködtek egyet a szélsőjobboldal létezésén, meglehetősen vegyes információk között megemlítették többek között az MNA nyári táborát is. Ennyi, szót sem érdemel. A Magyarországi Munkáspárt 2006 egy jelentéktelen, szakadár kommunista csoportosulás, mely kétségbeesett vergődéssel igyekszik felhívni magára a figyelmet, különböző hazafias szervezeteket feljelentgetve. Sorra került már a Magyar Gárda, a Nemzeti Őrsereg, végül pedig az Arcvonal. Nem tudni, hogy a nagy felindulásnak vagy a nyelvtudás hiányának eredménye, de a sikerült alaposan félreérteniük a német cikket. Abban ugyanis egyetlen szó sem esik arról, hogy németek részt vettek volna a táborban! Ezzel a „neves magyar értelmiségiek” nagyszerűen kinyilatkoztatták saját hülyeségüket! Legközelebb tessék tolmácsot alkalmazni, vagy héber lapokat olvasgatni!
A sajtó szinte kivétel nélkül beleestek abba a hibába, hogy a hamis információt ellenőrzés nélkül átvették, és világgá kürtölték. Pedig mi sem lett volna egyszerűbb, egy német fordítás kérdése volt! Döbbenetes, hogy ennyi alaposság nincs a közszolgálati médiánál sem! Pedig némelyik híradás, eltekintve a téves alapinformációtól, korrektnek volt tekinthető.
Legnagyobb baklövést a Népszabadság követte el, aki nemcsak a „neves magyar értelmetlenek” hülyeségét vette át, de cikkének végén közzé tette a közismert hazudozó, Szemenyei-Kiss Tamás fantazmagóriáit is. Nem tudjuk, hogy a csúsztatások halmazát tartalmazó blokkot másolták valahonnan, vagy Szemenyei ajánlotta fel ’szakértelmét’, de remélhetőleg az nyomtatott és az elektronikus sajtó is tanult az esetből.
A Népszabadság – mely egyébként a leghitelesebb baloldali napilap – következő cikke (már Szemenyei bulváros hülyeségei nélkül) jóval helytállóbb lett.
Ki kell emelni a Kisalföld című, legnagyobb példányszámú vidéki napilapot, amely Győrkös István MNA-vezető meginterjúvolása után a leghitelesebb tájékoztatást adta.
Az MNA szerepléseinek bemutatása, elhallgatása vagy eltorzítása kapcsán már meglehetősen jó képünk van a magyarországi média hozzáállásáról, elhelyezkedéséről, tájékoztatási stílusáról. Az eset kapcsán meg kell említeni a nemzeti média szereplését is. Az Arcvonal megjelenésével meglehetős zavar keletkezett ezen a fronton. A hungarizmus előretörésével sok helyen kibújt a szög a zsákból, vizsgázhatott mindenki, mit képvisel valójában. Egyetértést, szolidaritást nem vártunk senkitől, tudomásul vesszük, hogy ki-ki másként látja át a dolgokat, más harcmodort képzel el, stb. Alapelvárás azonban a hitelesség!
A nemzeti média sem vizsgázott jól. A legtöbbjük mélyen hallgatott, informálódni senki nem próbált. Hitelességét bizonyította viszont a Hunhír és természetesen a Szabad Riport, akinek kiállását az igazság mellett már megszokhattuk. Ezen kívül néhány kisebb weboldal volt csak a helyén.
A Kuruc.info a nem sokkal korábbi bepróbálkozás alkalmával vereséget szenvedett, úgyhogy visszatért az elhallgatás taktikájához. Az új ügyben ez megint öngólt eredményezett. A nemzeti gondolkodású emberek hiába keresték a „korlátlanul magyar”, hitelesnek vélt médiában a mindenhonnan folyó hírek nemzeti, jobboldali kommentálását, nem találtak egyetlen árva szót sem. A „korlátlanul hiteles”, etalonnak tartott híroldal ahelyett, hogy tanult volna az előző hibából, a független, hiteles tájékoztatás helyett az elfogult taktikázást választotta. Nyilván megvan az oka…
Javasoljuk a mértékadó médiumoknak, hogy a jövőben félinformációk és rosszindulatú, vagy érdek-vezérelt hazugságok ellenőrizetlen átvétele helyett járjanak utána az igazságnak (alapvető, hogy elolvassák a dokumentumot, amire hivatkoznak), és kérdezzék meg az illetékeseket!
Bükkfalvi Roland – Jövőnk.info
HunHír.Hu