Ekrem Kemál György a magyar parlamenten kívüli politikai élet meghatározó, nemzetközileg is elismert politikusa soha nem vállalta fel a hazugságra és csalásra épülő, azaz un. 1989-es rendszerváltásra épülő virtuális államberendezkedést, vagyis a harmadik köztársaságot. A vérrel megszentelt 1956-os forradalom és nemzeti szabadságharc megcsúfolásának tekintette a gyilkosok örököseinek és az 1956-ot kisajátító megalkuvók összeborulását, 1956 lényegi mondanivalójának eltorzítását.

Ő volt az 1956-os forradalom tüzének őrzője, élő lelkiismerete.

Ekrem Kemál György nem készült politikusnak, a körülötte lévő nemzetvesztő képmutatás, az egyre nyíltabb hatalmi terror, valamint (általa fogalmazva) „a kádár-diplomás doktor hülyék” dilettantizmusa sarkallta a közéletiségre. Tudatosan készült édesapja örökébe, de nem politikusként, hanem hazafiként. Életpályáját mind közéleti, mind magánéleti tekintetben döntően befolyásolta, habitusából fakadóan egy végtelenül egyszerű igazság. Nem tűrte el a hazugságot és a képmutatást és az elvtelenséget. Rendkívüli egyéniség volt, karizmatikus szónok, igazi vezető. Politikai nézeteit tekintve sokan sokféle kategóriákba igyekezték besorolni, de ezek többnyire nem állták meg a helyüket. Kétségtelenül felülemelkedett minden, média által kitalált politikai sablonon, mégpedig azért, mert a politika szőtte átláthatatlan gombolyagban egyedi jelenség volt: Ő volt az IGAZI nemzeti radikális.

Kizárólag a tett erejében hitt, mindig azokat tartotta bajtársainak, akik nem csak beszéltek arról hogy mit kellene csinálni, hanem tettek is. Azok mellé állt oda teljes mellszélességgel, akik nem csak ígérték a szebb jövőt, hanem ott álltak tettrekészen, amikor villámlott és zengett az ég. Ezért a határozott kiállásért tisztelték barátai, ezért félték a képmutatók, a szalonforradalmárok, a divatnemzetiek. Ezért félt tőle a hatalom is. A harmadik köztársaság képmutató rendszere az Ekrem Kemál nevet szerette volna, leginkább megszerezni magának, és mint bokrétát a kalapja mellé tűzni önmaga igazolására. Kellet az igazi forradalmárok megnyugtatására, hiszen az 56-os széna- téri mártír édesapjának a neve jól csengett volna az álötvenhatosok és posztkommunisták parlamentjében. Kitüntették a Magyar Köztársaság Érdemrendjével, és számos lehetőséget kínáltak fel neki az un. jobboldali pártok egy feltétellel: Ha megalkuszik, ha maga fölött elfogadja az áldemokrácia reguláját. Ekrem Kemál György éppen azért nem ismerte el a kezdetektől az ún. rendszerváltást, mert elmaradt annak legalapvetőbb ismérve, az elszámoltatás, és a felelősségre vonás.

Személyes tragédiájának tartotta azt, hogy a valódi 56-tal szembeforduló megalkuvó besúgók szereztek befolyásos pozíciókat az államhatalomban, miközben a valódi hősök, a meghurcoltak és kivégzettek árvái, hozzátartozói méltatlanul el voltak hallgattatva. Ezért szervezte meg Göncz Árpád (börtön béli gúnynevén „Patkány”) kifütyülését 1992. október 23-án a parlament előtt, ezért tekintette a gengszterváltást követő „első szabadon választott kormányt” és az Országgyűlést az 56-os követelések árulójának. Ezért vállalta az 56-os Szövetség elnöki tisztét is, szembeszállt a megélhetési ötvenhatosokkal, de azok féltve a hatalomtól függő egzisztenciájukat politikai segédlettel hamar kitették maguk közül. (Kemál néha elment közéjük, nem mondott semmit, de mélyen a szemükbe nézett. Kerülték a tekintetét.) Hamarosan a hatalom célpontjává vált, jól szervezett lejáratási kampány indult ellene, igyekeztek olyan szervezetekkel és személyekkel egy politikai platformon említeni, akik zavaros és bizonytalan eszméket képviseltek.

Később bebizonyosodott hogy eszköznek akarták használni, áldozatszerepet szántak neki. Ezt felismerve rájött arra, hogy határozottabb cselekvésre van szükség. 1997 márciusában társaival blokádot szerveztek Budapest köré. Az előkészületek idején lezajlott tűzharc során a nyomozók lelőtték közvetlen munkatársát Rácz Jánost, majd Ekrem Kemál Györgyöt is letartóztatták. Az ügyükben hozott ítéletben, a több személy ellen emberölési kísérlet vádját ejtve, alkotmányos rend elleni szervezkedésben történt részvétel miatt 2 év, 5 évre (!) felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. 1998-ban létrehozta a Magyar Nemzeti Szabadság Pártot, amely hamarosan nemzetközi elismertségre tett szert, és amely a leghitelesebb radikális ellenzéki csoportokkal együttműködve elutasította a sztálini alkotmányon nyugvó harmadik köztársaság létjogosultságát. A párt a mai napig az éppen hivatalban lévő inkompetens kormányok engesztelhetetlen ellenfeleként tevékenykedik. 2006 szeptemberében az első sorban részt vett a Magyar Televízió Szabadság téri székházának ostromában, mert azt egy valódi forradalom első lépésének tekintette.

Az épületet az utolsók között hagyta el csalódottan, mert látta hogy a tettrekészség nem találkozott valódi állhatatossággal és bölcsességgel. Nem véletlen hogy az elsők között helyezték házi őrizet alá, hiszen Ő volt talán az egyetlen, aki valóban tovább akarta vinni a forradalmat. Később 38, később 42 társával egyetemben büntetőeljárást indítottak ellene. A bíróság az ítélethozatalt, hiszen a mártír Ekrem Kemál fiának bebörtönzését a Gyurcsány-kormány pribékjei sem merték vállalni. 2008-ban Ekrem Kemál György a család meghívására a hivatalos magyar küldöttség vezetőjeként vett részt Jörg Haider temetésén. Rendíthetetlen kitartása, emberi példamutatása, politikai tájékozottsága arra predesztinálta, hogy az elkövetkező Magyarország egyik meghatározó politikusa legyen, de ebben megakadályozta a rendkívül gyors lefolyású súlyos betegség, amely öt hét alatt a halálát okozta. A magyar nemzeti radikalizmus egyik legnagyobb alakjának búcsúztatására, több száz tisztelője és bajtársa jelenlétében, a Kozma utcai új köztemetőben került sor június 24-én. Ravatalánál a Székely-Magyar Nemzetőrség katonái álltak díszőrséget, és képviseltette magát valamennyi hiteles radikális szervezet. Jellemzően a pártok nem. Egyik sem.

Az egyházi búcsúztatót celebráló Zámbó Károly katolikus lelkész aki feladta az utolsó kenetet így emlékezett: Ekrem Kemál György azt kérdezte tőlem:
-Ugye a mennyek országában együtt leszek az 56-os hősökkel?
Én az válaszoltam: Egészen biztosan.

Édesapját, Ekrem Kemál Kornélt az 1956-os szabadságharc Széna-téri parancsnokát, Rusznyák László, Czimmer Tibor, Laurinyecz András és Bán Róbert Széna téri felkelőkkel együtt 1957. november 29-én végezték ki – az akkor 12 éves fiának mindössze 1 percet adtak arra, hogy apjától elbúcsúzhasson. Édesapja akkor az mondta neki: Ne hozz szégyent a nevemre. Ekrem Kemál György ennek a szellemében élt, és halt.

Tatár József

HunHír.Hu