Árva Vince székesfehérvári egyházmegyés pap temetésével kapcsolatban kialakult indulatok és zavarkeltés miatt a Székesfehérvári Egyházmegye az alábbi nyilatkozatot teszi.

Árva Vince atya és a Pálos Rend közötti köztudomású feszültség úgy lett közös megegyezéssel feloldva 2004-ben, hogy az Atya a rendből jogilag kilépett. Hogy ne legyen kivetett, sehová sem tartozó klerikus, a Székesfehérvári Egyházmegye püspöke, Spányi Antal befogadta és segítette őt, mint inkardinált papját, vállalva a róla való gondoskodást, aminek az egyházmegye kezdettől fogva temetése napjáig eleget is tett ill. eleget is tesz.

Pilisszántón kisegítő lelkészként tevékenykedett, azonban elérve a kánonban meghatározott 75 éves kort, és látva betegségei előrehaladtát, ez a munka mind jobban meghaladta erejét, és nyugdíjazását kellett kezdeményezni. Az Atya szállást, ellátást, betegápolást kapott a székesfehérvári Papi Otthonban, méltó körülmények között. Nyugdíjat, az ellátás költségeit az egyházmegye fizette részére.

Halála hírét december 17-én tettük közzé (15-én halt meg, de sem haláláról, sem kórházi kezelésének helyéről nem értesítette senki az egyházmegyét!), mert mindaddig semmi hivatalos értesítést sem kaptunk, (egy ismeretlen személy telefonhívását leszámítva, mely nyilván nem elégséges egy ember halálának hírét kelteni). Egyetlen hiteles, eredeti irathoz sem sikerült mind a mai napig hozzájutnunk, sőt az Atya személyes iratait sem kaptuk meg mindmáig, bár ezt többször és nyomatékosan kértük a Fráter György Alapítványtól, akik ezen iratokat maguknál tartják.

Ősi egyházi törvény és jogszokás, hogy a pap az egyházmegyéhez vagy egy szerzetesi közösséghez tartozik. Életében ez gondoskodik róla, halálában kizárólagosan ennek a kötelessége és joga a végtisztesség megadása. A Székesfehérvári Egyházmegye papját – a fentieket megkérdőjelezve – más intézménynek nincs oka, vagy joga „saját halottjának” tekinteni.

Árva Vince tett kijelentést pilisszántói tartózkodása idején néhány magánszemélynek, hogy szeretne a szántói templom mellé temetkezni. (Ilyen kijelentést tesz minden pap, aki lelkipásztori feladatot lát el: szeretne hívei körében lenni.) E kijelentésről sajnálatosan halála után készült csak feljegyzés. E kijelentés idejében azonban egészsége már erősen megromlott volt. Talán ezért sem kezdeményezték e kijelentés írásba foglalását, amint az ilyen esetekben szokás.

Írásos végakarata nem volt Vince atyának, bár az Egyházi és Egyházmegyei Törvénykönyv ezt kötelezővé teszi minden pap számára.

A pilisszántói templom kertje nem temető, és nem temetkezési emlékhely, soha nem is volt az. Az ÁNTSZ és a többi illetékes hivatal úgy nyilatkozott, hogy nem engedélyezik az odatemetkezést. A pilisszántói ún. Öregtemető lezárt temető, amivel a falu közösségének tervei vannak, oda temetni új halottat nem lehet. A falu népének nagy többsége emlékezve az utolsó idők nehézségeire nem kívánja, hogy Árva Vince atya ott legyen eltemetve. Ezt több telefon jelzés is megerősítette az Egyházmegyei Hivatal felé.

A temetés helyét és idejét a Pálos Rend vezetőségével egyeztetve, kívánságukat figyelembe véve állapította meg a Székesfehérvári Egyházmegyei Hivatal. A Pálos Rend a tartományfőnök tájékoztatása alapján gyűlésen határozott a temetés körülményeiről.

Az Atya a Papi Otthon lakójaként soha paptársainak, akikkel ilyen dolgokról beszéltek, sem az otthon vezetőinek, sem az egyházmegye felelős munkatársainak nem említette, hogy Pilisszántón akar temetkezni. Az új helyzetben: székesfehérvári lakosként azzal számolt, hogy az Otthon lakójaként, paptársaival együtt, a székesfehérvári papi sírkertben lesz eltemetve. Az Egyházi Hivatal kérésére sem írt végrendeletet és soha nem tett utalást arra, hogy nem akar az őt befogadó, neki otthont és ellátását adó egyházmegye papjai között nyugodni.

Igaztalan állítás, hogy jeltelen sírba készül eltemetni őt az egyházmegye. Példásan gondozott, szép és látogatott sírkertbe lesz nyughelye, Szent István király városában, abban a városban, ahol Prohászka Ottokár Magyarország apostola és tanítója és Isten szolgája Kaszap István is nyugszik, akiknek sírját tömegek keresik fel nap mint nap.

Az Egyházmegyei Hivatal fájdalmasan és sajnálkozva tapasztalja, hogy sok jó szándékú embert félreinformálnak, felhasználnak és kör e-mail-ekkel, mozgósító telefonokkal manipulálnak, hogy a temetésből ügyet csinálva sajátos szándékokat szolgáljanak, a Római Katolikus Egyház szándékával és ősi gyakorlatával szembe fordítsanak, az egyháztól eltántorítsanak.

Az Atyát nem lehet mint táltost vagy sámánt temetni, csak mint katolikus papot, mint ahogy az volt és az is akart maradni egész életében. Néhány megjegyzésből, hozzánk intézett levélből ez a szándék is felszínre kerül.

Kérünk minden jó szándékú embert, hogy azzal a bizalommal fogadja a megfontolt intézkedést, amivel a hívek fogadták mindig is Egyházuk rendelkezéseit, és a minimális jó szándékot tételezzék fel a püspökről és munkatársairól!

Várjuk Árva Vince atya tisztelőit temetésére, Székesfehérvárra, január 5-én 10 órakor a Szeminárium templomba, hogy az egyházi szertartásnak megfelelően rendben és formában megadjuk a végtisztességet számára.

Nyugodjon Békében!

E nyilatkozatot azért most tesszük közzé, mert reméltük, hogy sok egyeztetési kísérletünk eredményhez vezet, és megszűnik a félrevezető információk áradata és az egyház szabad rendelkezését gátló intézkedések sorozata, valamint az ünnepi feladatok teljesítése múltával erre most nyílt alkalmunk. Reméljük, a temetés előtt megkapjuk az Atya személyes iratait és a halálával kapcsolatos egyéb iratokat is, és ezzel a temetés méltó végzése elől elhárul minden akadály.

Adjon az Úr az egyoldalúan tájékoztatott, felzaklatott jó szándékú embereknek békét lelküknek és hűséget hitükhöz, Egyházukhoz!