“A nyelvrégész a külhasonlítás helyett belhasonlítást végez. Vizsgálatának tárgya a szavakban, szólásokban, kifejezésekben megőrződött szemléletmód és összefüggésrendszer” – mondta a héten megjelent kötet szerzője. Czakó Gábor elsősorban az úgynevezett belső nyelvszemlélet 19. századi alapművére, Czuczor Gergely és Fogarasi János A magyar nyelv szótára című munkájára támaszkodik. A 113 ezer szócikkből álló gyűjtemény legfontosabb fogalma a szógyök, amely körül kirajzolódik a gyökre épült szavak, szócsaládok ágas-bogas rendszere.

“Ágas-bogas, ez például igen jellemző a magyar nyelvre. Az európai nyelvekben nincsenek is ikerszavak. A mieink ráadásul ellentétpárok, hiszen valami vagy ág, vagy bog, élő vagy halott, a sütés és a főzés között pedig alapvető konyhafilozófiai különbség feszül” – mondta Czakó Gábor. Az első magyar nyelvrégész szerint a nyelv ilyen jellegzetességeiből kibontható a beszélők észjárása, világszemlélete. A magyar nagyjából 2400 gyökből építkezik, a nyelv ebből a gyökérzetből hajt ki. Szerves rendszer, amely az egészből kiinduló gondolkodásmódra utal. Példa erre a páros testrészeket jelentő főnevek – pl. kar, láb, fül – egyes számú használata – mondta Czakó.

A magyar szókincs jelenleg közel egymillió szóból áll. A nyelv rendszere nyitott és demokratikus; a gyökökből szinte végtelen mennyiségben lehet új szavakat alkotni, amelyeket mindenki rögtön megért. Az azonnali megértést segíti egy további nyelvrégészeti lelet, a magyar nyelv szemléletessége, képisége.

A nyelvrégészet alkalmas a más módszerekkel feltárt ismeretek gazdagítására, például elszegődhet segédtudománynak a történeti földrajz mellé. A magyar a hova kérdésre felelve a -ba és a -be, vagy a -ra és a -re helyhatározó ragot teszi a történelmi magyar szállásterületen fekvő települések neve után. A Kárpátokon, vagy a Lajtán túli települések esetében viszont általában csak a -ba, -be ragot használja, tehát mehetünk Őcsénybe, Kassára vagy Munkácsra, a Lajtán túl viszont csakis Párizsba, Londonba.

Múlt-kor

HunHír.Hu