Az IMF valamint a Világbank két olyan szervezet, amely Magyarországnak nemhogy a jólétét nem segítette elő, hanem annak tönkretételében játszott kiemelkedő szerepet. A nemzetközi pénzügyi hatalomnak óriási érdeke fűződött ehhez, mert ezáltal hatalmas erőforrásokat és tőke erőforrásokat is ki tudtak vonni az országból.

1978-1980 között a hazai külgazdasági hiány jelentősen megnövekedett. Az akkori politikai vezetés hitelek felvételével próbált egyensúlyt teremteni. Ekkor kezdődtek el a csatlakozási tárgyalások a Nemzetközi Valutaalappal. Az oroszok mindenről tudtak, mivel nélkülük semmit nem lehetet tenni a keleti blokkban. Azzal, hogy hazánkat beléptették egy nemzetközi pénzügyi rendszerbe, a Nemzetközi Valutaalap úgynevezett készenléti vagy kisegítő hiteleket nyújthatott Magyarországnak. Az IMF határozta meg azokat a feltételeket, amelyekhez ezen hitelek nyújtását kötötte. Lényegében az IMF irányította ezen országok gazdaságpolitikáját. Belépésünktől kezdve a hazai-gazdasági pénzügyi folyamatok irányítását csak az IMF szigorú ellenőrzésével lehet megvalósítani. Az IMF-nek elsősorban adósságbehajtó szerepe van, hitelt csak akkor ad, ha elkerülhetetlen.

Az IMF csatlakozás nagy terve Fekete János névéhez köthető. Következménye az lett, hogy a magyar gazdaság iszonyatos adósságcsapdába került, amelyből szinte lehetetlen mind a mai napig kilépni. A belépés pillanatától nem lehettek önálló gazdasági törekvései az országnak, csak az IMF által meghatározottakat teljesíthette. Ugyanis ez volt a feltétele annak, hogy további hiteleket kapjunk, ami viszont azt jelentette, hogy az újabb és újabb pénzek nem a gazdaság élénkítésére, hanem a kamatok törlesztésére mentek el, miáltal soha nem csökkent a tényleges adósság. Azokban az időkben hatalmas mennyiségű erőforrás áramlott ki az országból, miközben az adósság nemhogy csökkent, hanem drasztikusan növekedett. Az eladósodás oka az volt, hogy elsősorban csak a kamatokat fizettük, a tényleges tartozást nem. Az 1983-as csatlakozástól 1990-re már több, mint 20 milliárd dolláros lett az ország adóssága. A magyar kormánynak minden évben 1998-ig jelentést kellett készíteni a gazdaság állapotáról, ezzel kiszolgáltatták az országot.

Az IMF nagyon szigorú előírásokat fogalmazott meg, vagyis ha Magyarország hitelt akart felvenni, akkor folytatnia kellett azt a törvénytelen utat, amit a spontán privatizáció indított el, majd az állami vagyon teljes széthordásával tetőződött be. 1970-1987 között az ország nettó adósságállománya a minimális 0,5 milliárd dollárról 13, 7 milliárdra nőtt. Ugyanekkor 1980 és 1995 között több mint nyolcszorosára nőtt, a bruttó adósságállomány elérte a 35 milliárd dollárt. Eközben az 1980-ig felvett adósságállomány többszörösét, 1995-ig mint egy tízszeresét fizette vissza az ország.

Az IMF valamint a Világbank két olyan szervezet, amely Magyarországnak nemhogy a jólétét nem segítette elő, hanem annak tönkretételében játszott kiemelkedő szerepet. A nemzetközi pénzügyi hatalomnak óriási érdeke fűződött ehhez, mert ezáltal hatalmas erőforrásokat és tőke erőforrásokat is ki tudtak vonni az országból. Egészen biztos, hogy az 1990 előtti időkben az oroszokhoz is került a pénzből, de azt nem lehetett megmondani, hogy mekkora érték volt ez. A hitelek igen komoly része be sem jött az országba. Az sem igaz, hogy Magyarország lakosai felélték az átmeneti hiteleket. Ezek a hitelek jórészt az ( MSZMP) akkori elit zsebeibe vándoroltak.

Az ország problémáit meg lehetett volna oldani az IMF nélkül. Például úgy, ha nem visz ki a szovjet piac olyan hatalmas mértékű erőforrásokat, mondjuk az ötven forintos almát két forintért, vagy az ideiglenesen itt állómásozó szovjet hadsereg nem használhat és kaphat meg szinte ingyen. Magyarországot fel lehetett volna virágoztatni, mégpedig úgy, hogy nem kellett volna alacsony szinten tartani a béreket. Ilyen értelemben az akkori hatalom képviselői feláldozták az országot és ma is ennek a terhét nyögjük.

Megoldás még mindig van! A gazdasági és pénzügyi területen teljes nagytakarítást kellene végezni, még véghez lehetne vinni a privatizáció teljes újravizsgálását, természetesen most már sokkal nehezebb, mint a kilencvenes évek elején.

Harangi Fülöp

HunHír.Hu

Az IMF valamint a Világbank két olyan szervezet, amely Magyarországnak nemhogy a jólétét nem segítette elő, hanem annak tönkretételében játszott kiemelkedő szerepet. A nemzetközi pénzügyi hatalomnak óriási érdeke fűződött ehhez, mert ezáltal hatalmas erőforrásokat és tőke erőforrásokat is ki tudtak vonni az országból.

1978-1980 között a hazai külgazdasági hiány jelentősen megnövekedett. Az akkori politikai vezetés hitelek felvételével próbált egyensúlyt teremteni. Ekkor kezdődtek el a csatlakozási tárgyalások a Nemzetközi Valutaalappal. Az oroszok mindenről tudtak, mivel nélkülük semmit nem lehetet tenni a keleti blokkban. Azzal, hogy hazánkat beléptették egy nemzetközi pénzügyi rendszerbe, a Nemzetközi Valutaalap úgynevezett készenléti vagy kisegítő hiteleket nyújthatott Magyarországnak. Az IMF határozta meg azokat a feltételeket, amelyekhez ezen hitelek nyújtását kötötte. Lényegében az IMF irányította ezen országok gazdaságpolitikáját. Belépésünktől kezdve a hazai-gazdasági pénzügyi folyamatok irányítását csak az IMF szigorú ellenőrzésével lehet megvalósítani. Az IMF-nek elsősorban adósságbehajtó szerepe van, hitelt csak akkor ad, ha elkerülhetetlen.

Az IMF csatlakozás nagy terve Fekete János névéhez köthető. Következménye az lett, hogy a magyar gazdaság iszonyatos adósságcsapdába került, amelyből szinte lehetetlen mind a mai napig kilépni. A belépés pillanatától nem lehettek önálló gazdasági törekvései az országnak, csak az IMF által meghatározottakat teljesíthette. Ugyanis ez volt a feltétele annak, hogy további hiteleket kapjunk, ami viszont azt jelentette, hogy az újabb és újabb pénzek nem a gazdaság élénkítésére, hanem a kamatok törlesztésére mentek el, miáltal soha nem csökkent a tényleges adósság. Azokban az időkben hatalmas mennyiségű erőforrás áramlott ki az országból, miközben az adósság nemhogy csökkent, hanem drasztikusan növekedett. Az eladósodás oka az volt, hogy elsősorban csak a kamatokat fizettük, a tényleges tartozást nem. Az 1983-as csatlakozástól 1990-re már több, mint 20 milliárd dolláros lett az ország adóssága. A magyar kormánynak minden évben 1998-ig jelentést kellett készíteni a gazdaság állapotáról, ezzel kiszolgáltatták az országot.

Az IMF nagyon szigorú előírásokat fogalmazott meg, vagyis ha Magyarország hitelt akart felvenni, akkor folytatnia kellett azt a törvénytelen utat, amit a spontán privatizáció indított el, majd az állami vagyon teljes széthordásával tetőződött be. 1970-1987 között az ország nettó adósságállománya a minimális 0,5 milliárd dollárról 13, 7 milliárdra nőtt. Ugyanekkor 1980 és 1995 között több mint nyolcszorosára nőtt, a bruttó adósságállomány elérte a 35 milliárd dollárt. Eközben az 1980-ig felvett adósságállomány többszörösét, 1995-ig mint egy tízszeresét fizette vissza az ország.

Az IMF valamint a Világbank két olyan szervezet, amely Magyarországnak nemhogy a jólétét nem segítette elő, hanem annak tönkretételében játszott kiemelkedő szerepet. A nemzetközi pénzügyi hatalomnak óriási érdeke fűződött ehhez, mert ezáltal hatalmas erőforrásokat és tőke erőforrásokat is ki tudtak vonni az országból. Egészen biztos, hogy az 1990 előtti időkben az oroszokhoz is került a pénzből, de azt nem lehetett megmondani, hogy mekkora érték volt ez. A hitelek igen komoly része be sem jött az országba. Az sem igaz, hogy Magyarország lakosai felélték az átmeneti hiteleket. Ezek a hitelek jórészt az ( MSZMP) akkori elit zsebeibe vándoroltak.

Az ország problémáit meg lehetett volna oldani az IMF nélkül. Például úgy, ha nem visz ki a szovjet piac olyan hatalmas mértékű erőforrásokat, mondjuk az ötven forintos almát két forintért, vagy az ideiglenesen itt állómásozó szovjet hadsereg nem használhat és kaphat meg szinte ingyen. Magyarországot fel lehetett volna virágoztatni, mégpedig úgy, hogy nem kellett volna alacsony szinten tartani a béreket. Ilyen értelemben az akkori hatalom képviselői feláldozták az országot és ma is ennek a terhét nyögjük.

Megoldás még mindig van! A gazdasági és pénzügyi területen teljes nagytakarítást kellene végezni, még véghez lehetne vinni a privatizáció teljes újravizsgálását, természetesen most már sokkal nehezebb, mint a kilencvenes évek elején.

Harangi Fülöp

HunHír.Hu