2003 végén a londoni székhelyű Jane’s kutatócsoport tanulmánya szerint, a Közel-Keleten állandósult háborús helyzet miatt, egyre több magasan képzett, 30-40 év körüli, tehetős zsidó befektető távozik a cél-országnak tekintett Magyarországra. A betelepedési elmélet szerint, elsősorban a fegyveres konfliktusokba belefáradt izraeliek számára épülnek a magyarországi zárt lakóparkok. (Ma már tudjuk, hogy lényegesen többről van szó, az akkori hipotézist ma már minden ismert tény felülírja: Ez már nyílt gyarmatosítás!)
A volt izraeli nagykövet David Admon súlyos ingatlankorrupciós ügyek miatt távozott legutóbb posztjáról. A legnagyobb felháborodást mégis maga Simon Peresz keltette, aki nemrégiben nyíltan kijelentette, hogy országa felvásárolja, vagyis bekebelezi Magyarországot. A magyar politikai pártok szégyenletes hallgatása mellett, az Index hírportálon most megjelent döbbenetes beszámoló sajnos teljes mértékben fedi a valóságot. A tragikus méretű gyarmatosító folyamatért óriási felelősség terheli a jelenlegi teljesen korrupt és hazug politikai elitet!
Az mindenesetre elgondolkodtató, hogy a nemzeti érdekvédők évek óta tartó határozott figyelmeztetése ellenére, erről a „kényes témáról” nincs semmiféle elérhető adat és információ a hivatalos Magyarországon. A szemérmes hallgatás mellett azonban már tavaly izraeli tulajdonban volt a magyarországi ingatlan-beruházó cégek több mint fele. Az ingatlanpiacot elemző cégek bevallják, hogy javarészt tudatosan, a félelmük miatt hallgatják el a tényeket. Az un. „politikai korrektség” megköveteli tőlük, hogy ne kerüljenek nyilvánosságra az izraeli befektetők számszerű adatai, mert az elemzést végző vállalkozók rettegnek, hogy azonnal „zsidózás” lesz az adatközlés eredménye. Ezt az antiszemita bélyeget nem engedheti meg magának egyetlen magyar vállalkozó sem. Ráadásul a befektetői rejtőzködés előterében legtöbbször egy közbeeső, hazai stróman cég van feltüntetve, ami nagyban megnehezíti a gazdasági tisztánlátás (és az esetleges adóztatás!) megvalósulását. A maradék magyar állam látszólag tehetetlen ebben az igen fontos ügyben. Nem érdeke senkinek (nincs Lex MOL!) egy idegen állam expanziójának leállítása!
Egy biztos, hogy a magyarországi ingatlan-befektetői TOP 10-ben legalább fele arányban már izraeli cégek vannak jelen. A belvárosi társasházi és a zöldövezeti lakóparki piac mellett, a kereskedelmi bevásárlóközpontok szinte teljes piacát is uralják. Az első tízes listán az izraeli befektetők a 2. 3. 4. és a 8. 9. helyet szerezték meg! Várhatóan az idén sem törik meg ez a felvásárlási, befektetői lendület. Ennek a dinamikus gazdasági beáramlásnak (gyarmatosításnak) az élénkítése volt a feladata, a 2005-ben húsz cég által alapított Magyar-izraeli Ingatlan Együttműködési Fórumnak, amely megalakulását követően az adózás elől illegalitásba vonult, vagyis nyomtalanul felszívódott. Jellemző adat, hogy 2005-re már egymilliárd dollárt fektettek be az izraeliek –mondta Kolber István volt tárca nélküli miniszter-, miközben 2007-ben már kétmilliárd dollár befektetett tőkéről beszél Szilvan Salom izraeli külügyminiszter. Az országból kivont hatalmas adómentes haszonról nincs szó, mindenesetre akkoriban Kis Péter kancelláriaminiszter lelkesen támogatta a további „láthatatlan” befektetéseket, amelyek nyilván jól jövedelmeztek a mindenkori magyar kormányok számára.
A Magyarországra települt szupergazdag családok és üzleti klánok javarészt a fővárosban alakították ki saját jól védhető központjaikat és rezidenciáikat. A befektetők többsége ennek ellenére azonban egyedülálló szerencsevadász, aki mindössze a gyors és könnyű pénzszerzés reményében tűnik fel Judapesten. Legtöbbjüknek itt is van saját lakása, de a hétvégén visszarepülnek Izraelbe. (A választások alkalmával a kettős állampolgárságot könnyedén megszerző zsidó választók ugyanígy jönnek csapatostól szavazni az SZDSZ-re!) A magyar főváros számukra rendkívül olcsó hely, ahol kimagasló életnívón élhetnek a jóravaló és befogadó bennszülöttek jóvoltából. Mellettük szép számmal vannak olyanok is, akik családostól telepednek le az új hazában, a kánaáni állapotokat biztosító Magyarországra.
A gyarmatosítási trend, vagyis a vagyon és hatalomszerzési hullám nem új keletű, hiszen már a módszerváltás elején, vagyis a 90-es években megérkeztek az első telepesek. Az ő gyors haszonszerzésük látványos eredménye volt a legtöbb hazai kereskedelmi központ létrehozása. A Plasa Centers például 1996-ban fektetett be először, és tíz év alatt elérte, hogy tulajdonában van a nagyvárosokban felépült bevásárlóközpontok zöme. Több nagybefektető jelentős összegekkel részt vett a „spontán” privatizációban is. A hiányzó tőkét –a szolgalelkű magyar kormány garanciája mellett-, javarészt a mi pénzünkön konszolidált bankok biztosították. A könnyed gyarmatosítás eredményeként az ezredforduló környékén (A Likud-barát Orbán kabinet regnálása alatt!), Budapest és Magyarország volt az izraeli befektetők és turisták legkedveltebb célpontja. Időközben megjelentek az egyéni kisbefektetők tömegei is, akik hatalmas mennyiségben vásárolták fel a számukra igen olcsó lakásokat.
A Jediot Ahronot nagypéldányszámú izraeli napilap szerint 1998 és 2003 között az izraeliek már 3.2 milliárd dollárt fektettek be (javarészt adómentesen!) külföldi ingatlanokba, ami több tízezer lakás megvásárlását jelenti. A befektetők körében a kanadai Torontó után a második legnépszerűbb város Budapest volt. A jelentős összegű tőkekihelyezés –nyilván politikai nyomásgyakorlás miatt-, a magyarokét nem, de az izraeli adóhatóság figyelmét már felkeltette.
Bár nem vagyunk hatalmi pozícióban, ennyi információt követően lenne néhány elemi kérdésünk:
-Miért, kik és hogyan hallgatják el az izraeli gazdasági behatolásról szóló fontos adatokat? Miért van az, hogy sem a pénzügyi, sem a bevándorlási, sem a turisztikai statisztikákban nem szerepelnek izraeli állampolgárokra vonatkozó adatok? Kik személy szerint ezért a felelősek? Magyarország netalán hadban áll Izrael állam ellenfeleivel, hogy ezeket az ismereteket törvénytelenül elhallgatja? Az izraeli gazdasági befektetések vajon mennyi hasznot hoztak Magyarországnak? Van-e hazánknak ebből adóbevétele? Ha igen, mennyi? Ha nincs, miért nincs? Miért nem szerepel ez a fontos pénzügyi kimutatás az államháztartási adatokban? Miért nincs kiemelt adóellenőrzés ezeken az átláthatatlan területeken? Az eltitkolt izraeli feketetőke megvesztegetés címén, milyen mértékben került a magyar politikai pártokhoz? Volt-e köze ezeknek a hatalmas összegeknek a kampány- és a pártfinanszírozáshoz? Volt-e köze ezeknek a láthatatlan milliárdoknak a privatizációhoz és a kapcsolati tőkével megszerzett gazdaságilag előnyös állami beruházásokhoz? Az SZDSZ, a főváros vezetése révén részesült-e ezekből a korrupciót éltető milliárdokból? Tesz-e valamit a magyar állam, a kormányzat és az ellenzék, hogy megfékezze ennek a behatolásnak a szörnyű következményeit? Korlátozni kívánja-e valaki a multinacionális cégek további térnyerését? Melyek azok a konkrét gazdasági és politikai következmények, amit ebből a rejtőzködő gyarmatosításból eddig elszenvedtünk? Miért, minek és kinek az érdeke ezek után az antiszemita hecckampány fenntartása? Sorolhatnánk tovább a kérdéseket, de sajnos tudjuk a választ!
Végezetül még valami: A Gripen ügy nagyon kínosan érinti az Orbán kormányban érintett pártokat. Az Index mostani rendhagyó cikke igen kínosan érinti az egész politikai elitet, de különösen a jelenlegi kormánykoalíciót, legfőképp az SZDSZ-t. Mi folyik itt? Szimpla hatalmi harc vagy összeomlás?
Folytatása következik.
Molnár Tamás – HunHír.Hu