Ha húsz évvel ezelőtt nem csap a húrokba az Egészséges Fejbőr, akkor biztos, hogy nincs ma Magyarországon nemzeti rock reneszánsz. Húsz év küzdelem a fel nem adás jegyében. Húsz év összefoglalva szombaton este a Magyarok Házában.
A kilencvenes évek közepén már lehetőségem volt arra, hogy összeszedjem a régi nagy rockbandák kiadott és kiadatlan koncertfelvételeit. Akkoriban támogattam Csurka Istvánt és pártját, a MIÉP-et és az egyik szerkesztőségi értekezleten egy kollégám, aki amúgy a klasszikus rock rajongója, behozott egy lemezt. Ott ültünk Szentmihályi Szabó Péterrel és lányával, és egyszer csak a MIÉP háza tájáról is jól ismert hang szólalt meg a lemezről. Jé, ez Dörner György. És utána jött a zene. A nyolcvanas évek skin mozgalmát nem ismertem, hiszen akkoriban csak átutazóban voltam Magyarországon, de ez a lemez, amelynek a címe Csodaszarvas volt, teljesen a szívemre és a lelkemre hatott. Főleg a két nóta, az Esküszünk, és az Ó, Magyarország, amely nem csak a magyar nemzeti rock, hanem az egyetemes hazai rocktörténelem két kimagasló alkotása, a meghatározó mérföldkő zeneszámok.
Egyre többet hallgattam a Fejbőrt, valahol a gondolataimban egyre fontosabb lett számomra. Vittük magunkkal a CD-t, a nagy erdélyi útjainkra párommal, hallgattuk Tündérországban, hallgattuk a Kárpátalján. Amikor beindult a Pannon Rádió, úgy éreztem, és az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezt Nagy Feri bátyám is így gondolta, hogy közkinccsé kell tenni a Csodaszarvas című hanghordozó leghíresebb szerzeményeit. A fogadtatás frenetikus volt, telefonok ezrei érdeklődtek, hogy ki ez a zenekar, hol lehet megvásárolni felvételeiket.
Aztán jöttek a többi bandák is, és a Pannon Rádió Rockszerda adásnapjának abszolút meghatározójává lett a nemzeti rock, de el kell mondani, hogy a Pannon-éterben elsőként a Fejbőr felvételei szóltak ebben a műfajban. A Pannon Rádió hiteles, megélt történelmének bemutatásakor, januárban kezdődő sorozatunkban majd részletesen szólunk ennek az időszaknak a kulisszatitkairól is. Amikor meghallottam a Fejbőr koncertfelvételét már a későbbiek során, és lejátszottam az egyik műsorban, a számok hallgatása közben arra gondoltam, micsoda felemelő érzés lehetett ott lenni ebben a buliban, állni a tömegben, a gyertyát gyújtó, a magyar kopjafás temetőket elsirató és a trianoni területcsonkítást harcosan elítélő fiatalok között.
A Rockszerda kívánságműsorában rengetegen kérték az együttes felvételeit, és nem véletlenül, hogy a Papp Gyula-Sárdy Barbara kudarcba fulladt funky-s próbálkozásai után a Fejbőr nótákkal tudott befutni a nemzeti érzelmű nagyközönség előtt. Ma a Magyarok Házában ismét fellép a nemzeti rock legendás csapata. Ott leszek és beszámolok az eseményről, hogy mindenki érezhesse, miként fordult a kormánykerék, és melyek azok a pontok, amelyek segítik ott benn éltetni a reményt.
A Fejbőr pannonos sikere abból is lemérhető, hogy az átlaghallgató semmit sem hallott a „bőrfejűekről”, a bomber dzsekis fiatalokról, az angolszász eredetű „mozgalomról”, csak kortól függetlenül magáévá tette és követelte a híres szerzeményeket. Lomnic nagy csúcsán és a szívünkben is rakjunk egy nagy tüzet.
Ha húsz évvel ezelőtt nem csap a húrokba az Egészséges Fejbőr, akkor biztos, hogy nincs ma Magyarországon nemzeti rock reneszánsz. Húsz év küzdelem a fel nem adás jegyében. Húsz év összefoglalva szombaton este a Magyarok Házában.
A kilencvenes évek közepén már lehetőségem volt arra, hogy összeszedjem a régi nagy rockbandák kiadott és kiadatlan koncertfelvételeit. Akkoriban támogattam Csurka Istvánt és pártját, a MIÉP-et és az egyik szerkesztőségi értekezleten egy kollégám, aki amúgy a klasszikus rock rajongója, behozott egy lemezt. Ott ültünk Szentmihályi Szabó Péterrel és lányával, és egyszer csak a MIÉP háza tájáról is jól ismert hang szólalt meg a lemezről. Jé, ez Dörner György. És utána jött a zene. A nyolcvanas évek skin mozgalmát nem ismertem, hiszen akkoriban csak átutazóban voltam Magyarországon, de ez a lemez, amelynek a címe Csodaszarvas volt, teljesen a szívemre és a lelkemre hatott. Főleg a két nóta, az Esküszünk, és az Ó, Magyarország, amely nem csak a magyar nemzeti rock, hanem az egyetemes hazai rocktörténelem két kimagasló alkotása, a meghatározó mérföldkő zeneszámok.
Egyre többet hallgattam a Fejbőrt, valahol a gondolataimban egyre fontosabb lett számomra. Vittük magunkkal a CD-t, a nagy erdélyi útjainkra párommal, hallgattuk Tündérországban, hallgattuk a Kárpátalján. Amikor beindult a Pannon Rádió, úgy éreztem, és az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezt Nagy Feri bátyám is így gondolta, hogy közkinccsé kell tenni a Csodaszarvas című hanghordozó leghíresebb szerzeményeit. A fogadtatás frenetikus volt, telefonok ezrei érdeklődtek, hogy ki ez a zenekar, hol lehet megvásárolni felvételeiket.
Aztán jöttek a többi bandák is, és a Pannon Rádió Rockszerda adásnapjának abszolút meghatározójává lett a nemzeti rock, de el kell mondani, hogy a Pannon-éterben elsőként a Fejbőr felvételei szóltak ebben a műfajban. A Pannon Rádió hiteles, megélt történelmének bemutatásakor, januárban kezdődő sorozatunkban majd részletesen szólunk ennek az időszaknak a kulisszatitkairól is. Amikor meghallottam a Fejbőr koncertfelvételét már a későbbiek során, és lejátszottam az egyik műsorban, a számok hallgatása közben arra gondoltam, micsoda felemelő érzés lehetett ott lenni ebben a buliban, állni a tömegben, a gyertyát gyújtó, a magyar kopjafás temetőket elsirató és a trianoni területcsonkítást harcosan elítélő fiatalok között.
A Rockszerda kívánságműsorában rengetegen kérték az együttes felvételeit, és nem véletlenül, hogy a Papp Gyula-Sárdy Barbara kudarcba fulladt funky-s próbálkozásai után a Fejbőr nótákkal tudott befutni a nemzeti érzelmű nagyközönség előtt. Ma a Magyarok Házában ismét fellép a nemzeti rock legendás csapata. Ott leszek és beszámolok az eseményről, hogy mindenki érezhesse, miként fordult a kormánykerék, és melyek azok a pontok, amelyek segítik ott benn éltetni a reményt.
A Fejbőr pannonos sikere abból is lemérhető, hogy az átlaghallgató semmit sem hallott a „bőrfejűekről”, a bomber dzsekis fiatalokról, az angolszász eredetű „mozgalomról”, csak kortól függetlenül magáévá tette és követelte a híres szerzeményeket. Lomnic nagy csúcsán és a szívünkben is rakjunk egy nagy tüzet.
