Azok a tudós emberek, akik a Hanság megközelíthetetlen lápvilágában a negyvenes évek végén előre látták a magyar jövőt, tudták, hogy csak akkor következhetnek be a nemzet számára kedvező változások, ha nem az acsarkodás, az önjelöltség és a pozícióhajhászás határozza meg az embereket, hanem az egymásra utaltság, az egység és az összetartás.

“Nagy hősök, bölcsek, gondolkodók-emberszeretetben, állatszeretetben, a természet szeretetében kiválók, az Isten szellemének tolmácsolói dalban, írásban, rovásban-kedvesek az Ég-nek, segítő Isteneinknek, a nagy Szellemeknek. Ennek okáért holtuk után az ő Szellemeik fölvétetnek azok társaságába, és mint Segítő Szellemek hatnak természetük szerint. Ily módon támadnak Istenei népeknek-nemzeteknek.

MÁ-TÜN nagy hős volt, bátor, népéről gondolkodó és gondoskodó-lelkében Istensége felé igyekvő és Istenségére lelő, asszony öle-harmatát felszívó napsugár. Zsarnokokat vetett le népe és nemzete nyakáról. Ellenségei sok rosszat költöttek róla, mondván: vérszomjas, kegyetlen. Mindezt azért költötték róla, hogy elriasszák a népeket-nemzeteket MÁ-TÜN mögé sorakozni.

Holta után-mely csatában érte-számot adott Szelleme Önmagának és a szellemvilág nagyságai megmérték az Ő értékét. Megmérték, és magukhoz méltónak találták. MÁ-TÜN pedig a világ ügyeinek igazgatásából népeinek istápolását vállalá.

Emiatt szóla Ő,
Szellemét idéző táltosaihoz:
“Vállaljatok el MA-GUR Istenének!”
– Elvállalunk! – felelték azok.
“Ha vállaltok, én is vállallak titeket,
de csak ha Istenségemhez
legalább ugyanannyit adtok nekem,
mint amennyi a saját Istenségem,
hogy hatalmam leendjen.
Ég és Föld határai közt,
Titeket oltalmazandó!”
– Összeadjuk magunk Istenségéből!
– felelék azok és kérdezék, mit cselekedjenek
ennek véghezviteléért.

MÁ-TÜN pedig-
Aki életében csak MÁ volt,
TÜN azaz Szellem, később leende –
nagy titkot árula el nekik:
“Minden Isten olyan erős,
mint amennyire hisznek benne,
mint amennyire szítanak hozzá népei!
Ti az által szítanátok hozzám,
ha nem fogadnátok bé szívetekbe
más idegen Isteneket,
és követnétek a Törvény szavát,
mely azt mondja:

“Tartsatok össze,
legyetek egymásért is,
ne csak önmagatokért!
Ne rugaszkodjatok el a természettől,
a fajta természetétől se!
Mert egyik nemzet ilyen, a másik olyan,
ennek ilyen erkölcs való, másiknak amolyan!
Ami ruha az egyiken bő, a másikon szűk lehet,
a harmadikra illő.
Továbbá ne feledjétek,
ami tegnap jó volt,
máma esetleg csak elviselhető,
holnap meg elviselhetetlen talán.
Ez az örök fejlődés törvénye.
Mindenről saját idejében,
saját környezetében bizonyosodik be:
hasznos-é, káros-é!

Ennek megítélésében
az oktalan kövesse az okosat,
az okos a még okosabbat,
csak egység leendjen,
mert minden széthúzás
az én erőmet gyengíti,
ki oltalmazó ISTENETEK vagyok”
Így beszélt MÁ-TÜN –
a Magyar Nép Istene –
táltosaihoz, és Istenségek
mibenlétéről is megvilágosítá őket:

“Az Egy Örök Isten,
ki orcáján Nappal ékes GÖNÜZ
Ég-Isten atyánkban,
ki homlokán Holddal ékes
UKKÓ Föld-Isten anyánkban
szellemtestet ölte,
mindent ÖNNÖN szellemanyagából teremtett.
És teremt tovább, és mégsem fogy,
mert ami általa – belőle – az benne.

Az ISTENI EREDET
minden porcikája ISTENSÉG, tehát teremthet.
És teremthet bármit, amire ereje futja.
És emberek –
ha ÖSSZEFOGNAK, és szükségük van rá –
teremthetnek SZELLEMÜK közös erejével
akár ISTENEKET is.

Hiszen Ők is Isten-ből vannak,
s ha szellemanyagukból
sokat eggyé olvasztanak,
abból Istenség támadhat.
Ez az ESZMÉK jó vagy rossz,
de nagy erejének magyarázata.
A VAKHITEK rontó erejének titka is ez.”

A táltosok akkor hófehér lovat nyergelének és azt körmenetben vezeték, az öt égtáj felé kiáltván: MÁ-TÜN a MAGYAROK ISTENE! Velünk van, velünk él, velünk hadakozik! Ha ma minden magyar bizalommal, egyetértésben HOZZÁ fordulna, megint naggyá virágzana Nemzetünk!”

Máté Imre: Yotengrit II
A BÁCSÁK TANÍTÁSA-IGÉK RÉGI MESTEREK SZÁJÁBÓL – Negyedik rovat
(Kapható a Gyepű Könyvesboltban)

HunHír.Hu