Zarándoklatot szerveznek január 20-21-én Pilisszántóra, Boldog Özséb sírjához az ősi Magyar Pálos Rend megújulásáért, Szent Koronák uralkodásáért és Magyarország újjászületéséért.

Boldog Özséb sírjánál, halálának évfordulóján közös imával, engeszteléssel, virrasztással és liturgiával kérik a magyar szenteket, – köztük Boldog Özsébet -, az összes pálos remetét és Nagyboldogasszonyunkat, Szép Szűz Máriát, a Szent Szellem által, hogy járjanak közben a mi Urunknál, Jézus Krisztusnál, a Világ Királyánál, hogy mentse meg hazánkat a halálos veszedelemtől, gyújtsa meg újra a remény lángját és támassza fel az ősi Magyar Pálos Rendet.

A zarándoklat programja

Január 20., péntek:

a zarándokok legkésőbb 18.30-ra Pilisszántóra érkeznek:
megközelíthető autóbusszal az Árpád-híd pesti hídfőjétől, ahonnan a buszok Pilisszántóra 15.30, 16.30, 17.00, 18.00 kor indulnak.
A vonatok pedig a Nyugati pályaudvarról 15.35, 15.57, 16.33, 17.03 kor indulnak, amelyekkel Pilisvörösvárig jutunk, innen 7 km-es gyaloglással jutunk Pilisszántóra.
19.00: Szentmise a templomban, bemutatja P. Árva Vince
20.00: Imádság és virrasztás a templomban váltott csoportokban egészen hajnalig.
Szállás a közösségi házban, hálózsákot, meleg ruhát és egy napi hideg élelmet mindenki hozzon magával.

Január 21., szombat:

9.00: séta Boldog Özséb barlangjához
10:00-11:00: A szombat hajnalban induló zarándokok megérkezése Pilisszántóra
11.00: ünnepi Szentmise a templomban, bemutatja P. Árva Vince
12.00: Imádságok, énekek Boldog Özséb sírjánál, vezeti P. Árva Vince
13.00: Zarándoklat Pilisszentlélekre
18:00-19:00 Visszaérkezés Budapestre.

***

Boldog Özséb – a tatárjárást követően, látva édes hazánk romlását – 1250-ben esztergomi kanonokként a Pilis hegyeibe vonult remeteségbe. A Kárpát-medence hegységeiben (így a Mecsekben is) már régóta éltek remeték, akiknek a szellemisége részben az egyiptomi sivatagi atyákra, részben pedig a szkíta táltos hagyományra vezethető vissza. Boldog Özséb a Pilisben látomásban részesült, ezért összegyűjtötte a szétszórtan élő remetéket, majd a mai Pilisszántó mellett templomot épített. Az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend védőszentjévé az egyiptomi Thébai Remete Szent Pált választotta. A Szentszék 1308-ban hivatalosan is engedélyezte – pápai fennhatóság alatt – a rend működését Szent Ágoston regulája szerint, és egyben engedélyezte számukra a fehér ruha viselését, amelyet a lovagi hagyományokkal együtt – a közben megszüntetett – Templomosoktól vettek át.

A Rend ezután töretlenül fejlődött egészen a török megszállásig, virágkora a XV. századra tehető, amikor Európában és a világon 8 provinciában kb. 300 kolostoruk volt, amelyekben átlagosan 10-12 szerzetes élt. A török hódoltság korának harcaiban fokozatosan felőrlődtek, a Rend Budaszentlőrincen lévő központját a törökök feldúlták, így a központ a Felvidékre került. Ennek az időszaknak kiemelkedő alakja volt Martinuzzi Fráter György bíboros, esztergomi érsek.

Buda visszafoglalását követően a Pálos Rend ismét fejlődésnek indult – a szerzetesek kiemelkedő eredményeket értek el a tudományok és az irodalom területén (pl. Verseghy Ferenc, Ányos Pál és Virág Benedek) -, amíg II. József 1786-os minden tekintetben jogtalan rendeletével meg nem szüntette. II. József nem volt a Szent Koronával megkoronázva, így nem tekinthető magyar királynak, ráadásul a Rend életébe csak a pápának lett volna joga beleszólni. 1784-ben a Magyar Pálos Rend működésével párhuzamosan a pápa a lengyel király kérésére önálló Lengyel Pálos Kongregációt hozott létre Czestochowa központtal, melyet még Nagy Lajos magyar király alapított Ez utóbbi azonban – mai állapotában – sem szellemiségében, sem gyakorlati aszkézisében nem tekinthető az Özséb által alapított Magyar Pálos Rend közvetlen folytatásának, mivel jelentősen eltér az ősi Magyar Pálos Rend jellegzetességeitől.

A magyar pálosoknak a Rend megszűntetése után 150 évig nem sikerült újra éledniük, csak 1934-ben nyílt lehetőség “a pálos lelkiség” hazatelepítésére Lengyelországból. A Rend ősi magyar szellemiségének kibontakozását azonban megakadályozta egyrészt a lengyel alárendeltség, másrészt a kommunista diktatúra, amely 1950 tavaszán ismét feloszlatta a Rendet.

Ekkor hazánkban a pálos szerzetesek száma 38 volt, és bár nagyrészüket bebörtönözték vagy internálták (ketten közülük vértanúságot szenvedtek), a tagok toborzása titokban folytatódott, és így jött létre az ún. klandesztin (titkos, rejtett) Pálos Rend. Kockáztatva a meghurcoltatást és a bebörtönzést a rejtőzködő novíciusok és szerzetesek rendszeresen találkoztak, fogadalmat tettek, tanulmányozták a Rend történetét, titokban élték a pálos hivatást, és készek voltak arra, hogy átmentsék az ősi Rendet.

1956 után is tovább folyt a titkos Rend üldöztetése a kommunista állam részéről, és amikor 1961. február 7-ére virradó éjszakán Páter Bolváry Pál rendfőnököt letartóztatták, Páter Árva Vince (aki szintén az 50-es években, titokban lépett be a Rendbe) vette át a pálosok vezetését.

Páter Árva Vince és az ősi magyar pálos szellemiség

Árva Vince, aki élete fő céljának az ősi magyar pálos lelkiség felélesztését és a Rend megújítását tűzte ki, 1932-ben született és 1959-ben végezte el a teológiát. Különböző kápláni helyek után – miközben aktív tagja és vezetője a titkos Pálos Rendnek – 1968-ban Esztergomba kerül könyvtárosnak, majd 1970-73 között a Keresztény Múzeum igazgatója. 1976-ban került a márianosztrai plébánia élére, 1982. augusztus 22-én a lengyelországi rendfőnök is megerősíti a titkos Rend vezetésében. 1984-85 között a Római Magyar Intézet növendéke, ahol a Szentté Avatási Kongregációban diplomát szerez, és elkötelezett feladatának tekinti Boldog Özséb szentté avatásának elérését és az ehhez szükséges dokumentumok összegyűjtését.

A politikai rendszerváltáshoz közeledve mindent elkövet, hogy a titkos pálosok nyíltan gyakorolhassák tevékenységüket és jogi rehabilitációban részesüljenek. Ennek érdekében felterjesztette Rómába a titkos pálosok névsorát, akiknek szerzetesi mivoltát a Szentszék 1989. május 20-án elismerte. A Legfelsőbb Ügyészség 1992. február 17-én rehabilitálta a meghurcolt pálosokat.

Időközben a lengyelországi központú Pálos Rend természetesnek vette, hogy a Magyar Pálos Rend lengyel vezetés alatt fog újra indulni. 1989-ben négy kolostorban indulhatott meg lengyel vezetés alatt a pálos élet, és ezzel egyidőben P. Máthé Pétert nevezték ki megbízott tartományfőnöknek. Közben a magyar állam “visszaadta” a pálosok tulajdonába a budapesti Sziklatemplomot, ahol csaknem 40 éves kényszerű szünet után, 1989. augusztus 27-én mutattak be újra szentmisét. A Sziklatemplom kinevezett igazgatója 1990-től Árva Vince, aki egyben a Rend országos gondnoka is lett.

Ettől az időtől kezdve kiéleződött a feszültség a lengyel vezetésű Pálos Rend és Árva Vince között, aki fokozatosan döbbent rá, hogy ő nem az ősi – Boldog Özséb által alapított – Magyar Pálos Rendben van, hanem az eredeti szellemiségétől és lelkiségétől megfosztott, egyébként jóindulatú lengyel pálosok között, akik teljesen be akarták olvasztani a magyar területet is.

Árva Vincét, aki az ősi Magyar Pálos Rend újjászervezését tartja élete fő céljának 1994-ben száműzni próbálták a Rendből, és bár ezt Rómában – az “error invicibilis” (legyőzhetetlen tévedés) alapján – nem hagyták jóvá, de a Renden kívüli életet javasoltak számára. Ettől kezdve különböző helyeken lelkipásztori szolgálatot látott el. Jelenleg Pilisszántón “száműzetésben” él és dolgozik, miután a Vatikán – a lengyel pálosok kezdeményezésére – 2004. május 28-án kelt határozatával kinyilvánította, hogy Páter Árva Vince nem tagja többé a Pálos Rendnek. Ebből világosan látszik, hogy mind a mai napig a Magyar Pálos Rend jogtalan feloszlatásának rehabilitációja nem történt meg, és annak újjászerveződését – P. Árva Vince elszigetelésével – éppen az a lengyel Pálos Rend akadályozza, amelyik 210 évvel ezelőtt a Magyar Pálos Rendből vette eredetét.

Az ősi Magyar Pálos Rend jellegzetességei

Egyértelműen bizonyítható, hogy a Magyar Rendből kiszakadt lengyel ág fokozatosan veszítette el (érthető módon) az ősi magyar jellegzetességeket, amelyek a következőkben foglalhatók össze:

– a remeteség hármas jellege: az imádság, a magány és a vezeklés,
– erős magyarságtudat,
-a mindenkori rendfőnöknek a Rend magyarországi központjában kell tartózkodnia
– a pálos szerzetes elsősorban nem magáért, hanem nemzetéért és hazájáért imádkozik és vezekel,
az ima vezeti el őket a legmélyebb istenismeretre és a szeretetre, amely a legtökéletesebb szolgálat az Úr előtt,
– a Rend életében központi helyen áll a Mária-tisztelet, és a szent őrangyalok segítségül hívása,
szakadatlan rózsafűzér imádság, virrasztás és böjt,
– monostoraik többsége Mária kegyhelyeken épült,
– kritikus történelmi helyzetben mindig az első sorban küzdöttek az ország függetlenségéért és szabadságáért.

A fentiekből következik, hogy az ősi Magyar Pálos Rend helyreállítása nemzetünk megmenekülésének és felemelkedésének kulcskérdése, ahogyan ez az ősi igazság már Pázmány Péter szájából is elhangzott:

“Et tu Hungaria, mi dulcis patria, cum Paulinis crescis, et cum itidem decrescis.”

Te is Magyarország, édes hazám, a pálosokkal fogsz növekedni és ugyanazokkal fogsz hanyatlani.

(Forrás: Róbert lovag és debreceni Szent László Kör)

HunHír.Hu