A négy parlamenti párt, pénzzel, paripával és fegyverrel igen jól ellátva a választópolgárok mindössze 28,3 százalékát képes “elparancsolni” a szavazóurnákig. Mindezt úgy, hogy a parlamenti négyes-fogatnak együtt és külön-külön is presztízskérdés a soproni időközi választás. Az ország legfejlettebb régiójában ilyen arányban kíváncsiak az emberek az elmúlt tizenöt év alatt az országot egyre dicstelenebb helyzetbe kormányzó négy parlamenti pártra. Körömi Attila és Balogh Gyula független honatyák határozott meggyőződése, hogy az önfeloszlatás lehet az egyetlen hatékony eszköz a politikai, a közéleti megújulás morális alapjainak megteremtésére.
A politikusok hangsúlyozzák: a pártok a politika érdekeit a nemzet és haza fölé rendelik. Körömi Attila és Balogh Gyula független országgyűlési képviselők a kétpártrendszer kialakulásának veszélyeire is felhívják a figyelmet az ország helyzetét értékelő írásukban, melyet alább olvashatnak.
28,3 %: zsákutcában az Országgyűlés
28,3 %. Ennyi van a négy parlamenti pártban, amelyek pénzzel, paripával és fegyverrel igen jól ellátva a választópolgárok 28,3 %-át képesek megszólítani, képletesebben szólva: elparancsolni a szavazóurnákig. Mindezt úgy, hogy a parlamenti négyes-fogatnak együtt és külön-külön is presztízskérdés a soproni időközi választás. Az ország legfejlettebb régiójában fekvő, Európa egyik legfejlettebb országával, Ausztriával csaknem szimbiózisban élő, ugyanakkor kulturális és polgári hagyományait őrző városban és a vonzáskörzetében lévő településeken ilyen arányban kíváncsiak az emberek az elmúlt tizenöt év alatt az országot egyre dicstelenebb helyzetbe kormányzó négy parlamenti pártra. Ha Sopronban ez a helyzet, akkor milyen eredményt kapnánk a lényegesen nehezebb életű Szabolcsban vagy Békésben. Ráadásul a 28,3 %-os soproni részvételbe beletartoznak azon szavazók is, akik a parlamenten kívüli pártok jelöltjeit támogatták, azaz az Országgyűlésben széket koptató pártok támogatottsága még lehangolóbb képet mutat. Hiszen a folyamatos sajtóelhallgatásban részesített parlamenten kívüli pártoknak – az ország házát már megjárt MIÉP kivételével – semmi szerepük nincs a tarthatatlan honi viszonyok kialakulásában.
Talán magyarázatra szorul, hogy országgyűlési képviselőként miért is beszélünk erről így, kívül helyezkedő módon és hangvételben. Magyarázatra szorul, de nincs okunk magyarázkodni. Mindketten, a nagyobbik ellenzéki párt frakciójából kilépve, más-más időpontban, részben különböző, részben hasonlatos okok miatt önként vonultunk száműzetésbe, de csak az országgyűlésen belül. Az élet változásaival együtt változva, de mégis e döntés révén, politikai szabadságunk visszaszerzésével tudtunk ott maradni, a nemzeti politika alapjainál, ahol a 2002-es mandátum megszerzésekor, és azt megelőzően is álltunk.
Önként vállaltuk azt, hogy független képviselőként mindent megteszünk a helyzet javításáért, és megpróbáljuk felhívni a figyelmet a rendszerváltoztatás elhallgatott, de máig kijavítható hibáira, bűneire, melyek a társadalom értékvesztésére és romló életszínvonalára egyaránt hatottak és folyamatosan hatni fognak. Még úgy is vállaltuk ezt, hogy pontosan tudtuk milyen erővel tagadja majd az egyre inkább kasztosodó politikai osztály és holdudvara a rendszerváltoztatás rendezetlen dolgainak rendbetételét, azaz a rendbetétel lehetőségeit. Tagadja, mert ez az érdeke.
Pedig érzékelhető és belátható, hogy a rendszerváltoztatással szemben támasztott elvárások ellenére, az állampárti diktatúra viszonyrendszereinek továbbélésével, a folyamatosan elmélyülő, az egész társadalmat átható erkölcsi talajvesztés mára egy állandósult és általános morális, politikai és gazdasági válságot idézett elő. Ezért, az Országgyűlésnek e folyamatban fellelhető egyetemleges felelősségét felismerve, és erkölcsi mércét állítva a következő Országgyűlés és a politika elé az Alkotmány 28. § (2) bekezdése alapján ez év március 21-én határozati javaslatot nyújtottunk be az Országgyűlés önfeloszlatására.
Határozott meggyőződésünk, hogy az önfeloszlatás lehet az egyetlen hatékony eszköz a politikai, a közéleti megújulás morális alapjainak megteremtésére. Javaslatunk szövegszerű benyújtása előtt e véleményünknek adtunk hangot az ügynökügyekkel foglalkozó országgyűlési vitában március 1-én és március 8-án is. Azonban az önfeloszlatási kezdeményezésünkhöz az alapot már a Gyurcsány-kormány programjának vitájában, 2004. szeptember 29-én elhangzott beszédben kifejtett gondolatainkkal raktuk le. A beszéd lényege úgy foglalható össze, hogy amennyiben az Országgyűlés bizalmat szavaz a rendszerváltoztatás ígéreteit magával az életével tagadó kormányfőjelöltnek, a hatalom küszöbéhez odasegített Gyurcsány Ferencnek, és ezt a hazai politika, valamint az értelmiség rezignáltan tudomásul veszi, úgy a rendszerváltoztatás, mint társadalmi szerződés semmissé válik. Az a beszéd tehát nem véletlenül, és nem öncélúan hangzott el akkor és ott, a Tisztelt Házban.
1989-ben a Magyarország társadalmi és gazdasági berendezkedését eldöntő megállapodáshoz az aláírók nem rendelkeztek társadalmi felhatalmazással sem a tárgyalások lefolytatására, sem a szerződés aláírására. Nem volt meg a legitimációjuk, ebből következően olyan jogot, amivel maguk sem rendelkeztek, nem adhattak tovább, nem alapíthattak rá jogokat és nem voltak jogosultak jogalkotásra. A politikai rezsim azóta is mindent elkövetett annak érdekében, hogy ne teremtődhessen tiszta helyzet, ezért mindig a dokumentumok titkosítása mögé menekült. Az eltelt időben megjelent tanulmányokból, s az utóbbi időben a parlamenti jegyzőkönyvekből is megállapíthatóan a folyamatokban vélhetően nagy létszámban vettek részt különböző titkosszolgálatok emberei, együttműködve az akkori politikusokkal. Ezek az emberek nem dönthették el Magyarország helyzetét, sorsát, így az azt követő aktusoknak is hiányzik a jogszerűsége.
Mindent egybevetve a politika csendestársként nézte az elmúlt tizenöt évet. Nézte, hogy az ügynök ügyek mennyi sarat hordanak össze. Hiszen mára világos, hogy a rendszerváltoztatás nem segítette a morális alapok megkeresését, és azokra a politika a mai napig sem talált rá.
Vajon a háromoldalú tárgyalások révén, a múlt hibái és bűnei a jelenbe átmentve mennyiben akadályozták a rendszerváltoztatás mindennapjainkra kiható, a magyarság stratégiai érdekeit szolgáló kérdések megoldását? Vajon milyen összefüggés áll fenn a rendszerváltoztatás körülményei, a nyilvánosság által nem ismert, a rendszerváltoztató folyamat háttérben zajló események, azaz a mai magyar közállapotokat előidéző egyezségek, illetve alkuk és:
– a pártstruktúra kialakulása, és későbbi változásai;
– az állampárti diktatúrát működtetőkkel szembeni igazságtétel elmaradása;
– az állampárti diktatúra áldozatait megillető méltó jóvátétel elmaradása;
– a határon túli magyar nemzetiségű személyek visszahonosításának elmaradása;
– a népesedés és egészségpolitika azonnali homloktérbe állításának elmaradása;
– legalább a földtulajdon eredeti tulajdonosok részére történő visszaadásának, azaz a föld reprivatizációjának elmaradása;
– az állampárti diktatúra által legkésőbb 1982-től felhalmozott adósságállomány felmondásának, illetve átütemezése kérésének elmaradása;
– a társadalombiztosítási pénztár kiüresítése, és a kiüresítés vizsgálatának elmaradása;
– a bank-konszolidáció lefolytatásának módja;
– az élelmiszer-feldolgozó ipar és más stratégiai ágazatok nemzeti érdekekkel szembehelyezkedő privatizációjának lebonyolítása, és ezen privatizációk kivizsgálásának elmaradása;
– a bíróság, az ügyészség és a rendőrség átvilágításának elmaradása;
– a társadalom erkölcsi, lelki és anyagi tartalékait mára teljesen felemésztő, folyamatosan jelenlévő és terjeszkedő korrupció megfékezhetetlensége;
– a magyar külpolitika euro-atlanti irányultságának a magyar nemzetpolitika rovására történő és kormányokat átívelő eluralkodása;
– a multinacionális társaságok terjeszkedése, és annak módjai között?
Az információktól elzárt “átlagember” nem is köti össze a fenti kérdéseket életszínvonalának sanyarú alakulásával, ugyanis a hivatalos politika ezeket a kérdéseket folyamatosan indexen tartja. Indexen tartja, mert egyre több jel mutat arra, hogy nem a ’88-89-es erjedés, hanem 1982-ben, Magyarország és a Világbank szerződéskötése indította útjára a rendszerváltoztatást, ezt az alapvetően igazságtalanná váló, igazságtalanságba vezérelt folyamatot. Eközben a parlamenti pártok a társadalmat nem többnek, mint csupán a saját harcaik díszletének tekintik.
A földtulajdonon alapuló mezőgazdasági termelés ellehetetlenült, a falu, mint az egészséges szerkezetű társadalom összetartó szövete elrehült, az egészségügy súlyos beteg, az oktatás és a kultúra kiüresedett, a magyar hagyományoktól idegen útra tereltetett. Számos, hasonlóan mély probléma megoldatlansága a hamis rendszerváltoztatásban gyökerezik.
Az elcsalt tizenöt év és annak következményei, valamint az ország uniós csatlakozásra történő felkészítésének kormányzati ciklusokra visszamutató elmaradása vezetett el a társadalom mai helyzetéig. Az Országgyűlés tekintélye veszélyes mélypontra süllyedt, a közállapotok és a közérzet kialakulásában az Országgyűlés mindkét oldalának közös politikai felelőssége megkerülhetetlen tény.
Nem példa nélküli volt az indítványunk, hiszen a lengyel parlament nemrég tűzte napirendre az önfeloszlatás kérdését. Csehországban pedig a kormányfő családjának gyanús lakásügye is elég volt a kormány lemondásához, melyet a cseh parlament által választott köztársasági elnök határozott megszólalása előzött meg. Meggyőződésünk, hogy hazánkban az önfeloszlatás az egyetlen módja a tiszta lap megnyitásának, annak érdekében, hogy a fent említett kérdések végre napirendre vehetők legyenek.
Az Országgyűlés Alkotmányügyi Bizottsága április 18-án egyhangúlag, hozzászólás nélkül, de mindennél beszédesebben szemlesütve utasította el kezdeményezésünk tárgysorozatba vételét. A fenti kérdések megválaszolására javaslatunkkal párhuzamosan, március 10-én egy másik kezdeményezést is megtettünk arra az esetre, ha a Tisztelt Ház a politikai válságból való kilábalás érdekében nem vállalja az önfeloszlatás intézményének alkalmazását. Ez a kezdeményezés “A rendszerváltoztatás körülményeit, valamint a rendszerváltoztatás folyamatának eredménytelenségét előidéző okok összefüggéseit feltáró országgyűlési vizsgálóbizottság” létrehozására vonatkozott.
E javaslatunkat az Országgyűlés Ügyrendi Bizottsága cinikus indokok alapján április 6-án, és szintén egyhangúlag utasította el. A bizottság véleménye szerint javaslatunk prekoncepción alapul, másrészt a rendszerváltoztatás vizsgálata a történészek és nem a politika feladata.
A recept világos: mi elrontottuk, a paktumokat titkosítottuk; mindezt majd a pártok holdudvarának történészei vizsgálják ötven év múlva; azonban miután a társadalom éppen most szenvedi meg az elcsalt rendszerváltoztatást, ezért minden eszköz bevetésével, bűnös módon kizárólag az érzelmeikre hatva pártszurkolókká kell változtatni az embereket, lehetőleg minél nagyobb számban.
Most Sopronban csupán 28,3 %-nyi szavazó esetében működött a recept. Ez a parlamenti pártoknak vaskos figyelmeztetés. Azonban az április 24-i soproni vasárnap nem a négyes-fogat belátását, hanem az elszánását fogja növelni a további eszközök bevetésére, az egymással közös és a részérdekeiknek is megfelelő tömegmanipuláció kifejtésére. Mára ez a módszer egy önjáró, tehetetlen folyamattá, politikai tömegkommunikációs lavinává vált, hiszen a rendszerváltoztatás máig kijavítható hibái és bűnei – többek között a nemzeti vagyon legkevesebb egyharmadának eltűnésével, a Központi Statisztikai Hivatal által kimutatott hárommillió létminimum alatt élővel, a gyermekéhezők többtízezres létszámával és a határon túl élő magyarok rendszerváltoztatás utáni kitaszítottságával együtt – csak így tarthatóak a szőnyeg alatt.
Így tartható fenn a status quo, ez pedig a politikai osztály közös érdeke. Ezzel szemben áll az ország és a nemzet érdeke, melyből a következő általános választásra kettős feladat adódik: a status quo feltörése és a kétpártrendszer kialakulásának megakadályozása. Gondolkodva és fegyelmezett végrehajtással mindkettő megoldható.
Körömi Attila,
független országgyűlési képviselő
Jobbik Magyarországért Mozgalom
Balogh Gyula,
független országgyűlési képviselő
Magyar Nemzeti Szövetség
Rockszerda