Anyagi nehézségek miatt ma már nem találkozhatnak az újságolvasók a nemzeti, konzervatív értékrend mértékadó hetilapjával, a Magyar Jelennel.

A rendkívül sikeres politikai, történelmi, őstörténeti, zenei témaköröket bemutató értékelő hetilap halála jelzi a nemzetinek mondott jobboldal megosztottságát, adott esetben önzését és továbbgondolkodásának hiányát is. Míg a baloldalon érvényesül az élni és élni hagyni elv gyakorlati megvalósítása, addig a jobbon és a jobbszélen a csak mi, ide nekünk mindent, s másnak semmit szemlélet tükröződik. Toroczkai László, a Magyar Jelen főszerkesztője szeretne továbbra is hinni a magyar feltámadásban.

Volt egy hetilap, amelyet nem befolyásolt pártpolitikai érdek, ahol a megszólaltatott interjúalanyok szelektálása nem politikai és személyi megfontolások alapján történt. Volt egy hetilap, amely egyformán próbált szólni a nemzetben gondolkodó öreghez, fiatalhoz, dolgozóhoz és értelmiségihez.

Beszámolt egy szerveződő civil mozgalom, a Kárpát-medencében jelen lévő Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom mindennapos harcáról, teret engedett a nemzeti rocknak, mint összetartó lelkesítő zenei műfajnak. Foglalkozott a hiányos történelmi ismeretek pótlásával, a magyar identitástudat erősítésével. Helyet kaptak a nemzetinek mondott pártok közleményei, oknyomozott az újság a magyarság fennmaradását érintő kérdésekben, szólt az észhez, a szívhez és a lélekhez.

Segítségével bejárhattuk az elszakított nemzetrészeket, s megismerkedhettünk olyan személyiségekkel, akik önzetlenül munkálkodnak a magyar élet jobbításán, a hazaszeretet kifejezésének elfogadhatóságán.

Most megszűnt a szabadság lapja, amely szabadon szólt olvasóihoz, és ahol az újságírók szabadságát sem korlátozták az úgynevezett felső, külső tényezők. Nem segített senki sem az úgymond nemzeti oldalon, hogy az újság fennmaradhasson, a hazaszeretetet és a nemzeti objektivitást pedig nem lehet pénzre váltani.

Sokan azt hitték, a Magyar Jelen mögött pártok, pénzemberek állnak. Ezt hiszik a Rockszerdáról is, amely szintén hasonló nehézségekkel küzd. Sem a Magyar Jelent, sem a Rockszerdát nem támogatja kívülről senki sem, nem jelezte a magyar nemzeti burzsoázia, hogy bármilyen formában is segíti a fennmaradást. Ahogy Toroczkai László beletette mindenét az újságba, úgy cselekedtünk mi is online közéleti napilapunkkal, s így fölöttünk is Demoklész kardjaként lebeg a finanszírozáshiány.

A nyomda, a terjesztők pénzt kérnek, s ha nem kapnak, kíméletlenül leállnak. Ez így is van rendjén a piacgazdaságban, csakhogy míg a baloldal mindent megtesz egymás segítéséért, addig a jobboldalnak – legalábbis ezen a téren – csupán sopánkodásra, s nem egy esetben csak a kárörömre futja.

Toroczkai László, a lap főszerkesztője az utolsó Magyar Jelenben foglalta össze gondolatait, amelyet teljes terjedelmében alább közlünk.

Feltámadunk(?)!

” … (a zsidók) Felelének és mondanák néki: A mi atyánk Ábrahám. Mondá nékik Jézus: Ha Ábrahám gyerekei volnátok, az Ábrahám dolgait cselekednétek. Ámde meg akartok engem ölni, olyan embert, aki az igazságot beszéltem néktek, amelyet az Istentől hallottam… Ha az Isten volna a ti atyátok, szeretnétek engem: mert én az Istentől származtam és jöttem… Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva… Mivelhogy pedig én igazságot szólok, nem hisztek nékem” (Jn 8, 39-45). “Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról” – mondja Jézus, aki bűnéül a zsidók csupán annyit tudnak felhozni, hogy istenkáromlást követett el. Ezért pedig meg akarják ölni: “Vivék azért Jézust Kajafástól a törvényházba… Kiméne azért Pilátus ő hozzájok, és monda: Micsoda vádat hoztok fel ez ember ellen? Felelének és mondák néki: Ha gonosztevő nem volna ez, nem adtuk volna őt a te kezedbe. Mondá azért nékik Pilátus: Vigyétek el őt ti, és ítéljétek meg őt a ti törvényeitek szerint. Mondanák azért néki a zsidók: Nekünk senkit sem szabad megölnünk” (Jn 18, 28-31).

Mindez pedig azt jelenti, hogy ők ugyan akarják Jézus halálát, de az ítéletet Pilátusnak kell meghozni. Meg is hozza, de a törvények értelmében egy letartóztatottat szabadon lehet engedni. A zsidók Barabás szabadon engedése mellett döntenek, ami egyenlő Jézus halálos ítéletével.

A zsidók Jézus iránti gyűlöletére talán némi magyarázattal szolgál a Talmud (Rohling Ágoston: A talmudzsidó,1872) egyik mondata: “Ki a zsidó vallás valamely részét tagadja, az eretnek és epikuraeus, és az ember köteles az olyat gyűlölni, megvetni és kiirtani, mert mondatott: Vajjon ne gyűlöljem azokat, oh uram, kik téged gyűlölnek?”

Ha végignézünk a magyarság sorsán, sokatmondó hasonlóságokra bukkanunk népünk és Jézus történetében. Jézus “azért jött e világra, hogy bizonyságot tegyen az igazságról”. A szeretet vallását hozta magával, a “szeretet egyenlő az áldozattal” gondolatát. Az értelmetlen gyűlölet áldozata lett.

A magyarság küldetését maga a Szentatya fogalmazta meg egyik volt miniszterünknek pár éve: a magyarság feladata az igazi kereszténység visszaadása Európának és a világnak.

Őseinkről, a szkítákról, legnagyobb tisztelettel és elismeréssel szól minden ókori forrás. A tudás népének tartották őket. Hazánk területéről soha nem indult ki területszerző háború, soha senkit se akartunk elfoglalni, leigázni. A vallásbékét először Erdélyben mondták ki, Szent Korona tanunk a világ első demokratikus alkotmányának is tekinthető.

Ennek ellenére, mióta Árpádék honvisszafoglalása megtörtént, úgy tűnik, a “gyűlölni, megvetni és kiirtani” elvet próbálják gyakorolni rajtunk. Szent István idejére az elsősorban a zsidó Saulból lett Pál tanítására alapozott római egyház Európa-szerte kiépítette hatalmát. A Róma által küldött papok megmagyarázhatatlan módon gyűlöltek és irtottak mindent, ami dicső múltunkra emlékeztetett. A teljesség igénye nélkül folytassuk! A Habsburgok magyarok elleni gyűlölete messze túlmutat azon, amit a leigázó érez a leigázott iránt. Említhetjük az 1919-es 133 nap borzalmait, Kun Bélát, Szamuelyt és a többieket… A bolsevik horda gyűlölettől habzó szájjal akart kiirtani mindenkit, aki mást gondolt, mint ők. Trianon fájdalma máig nem enyhül. Azóta már százszor és ezerszer bebizonyosodott, hogy megsemmisítésünkre való törekvés volt a diktátum egyetlen célja.

Arra, hogy a politikai ellenfelekkel hogyan bántak az ÁVH börtöneiben, még sokan emlékeznek. Vajon nem a “megvetni, gyűlölni és kiirtani” elv érvényesült a vérszagú pincékben?

Ma már egyetlen logikusan gondolkodó ember se hiszi azt, hogy a kiirtásunkra irányuló törekvések befejeződtek volna 1989-ben. Mert mi másnak, mint a kiirtásunkra irányuló törekvésnek lehet nevezni mindazt, ami a magyar emberek rovására tesznek a külföldi nagytőke érdekében? Mi más, ha nem a gyűlölet testesül meg akkor, amikor a magyar parasztnak öngyilkosságot kell elkövetnie, ha – miközben 3500 milliárd forint tűnik el két év alatt a kormány kezén – nincs pénz az oktatásra, a felsőoktatásból kell embereket elbocsátani, kórházakat privatizálni, ha százezrek képtelenek kiváltani gyógyszereiket, ha olyan az adózási rendszer, hogy képtelen a magyar kisvállalkozó megélni, miközben a külföldi bankok extra nyereséget könyvelnek el? Mi ez, ha nem népirtás?

Egyre inkább érezzük, hogy az utolsó órához közeledünk. A “megvetni, gyűlölni és kiirtani” elvét érezzük nap mint nap: a Tilos Rádió büntetlenül a keresztények kiirtására buzdíthat, egy magát zsidó értelmiséginek definiáló férfi bevallja, hogy “mi jobban gyűlölünk benneteket, mint ti minket”, nem múlik el nap, hogy magyarságukban ne aláznák meg az embereket…

Úgy érezzük, talán a gyűlölet elérte tetőfokát: eljutottunk ugyanis addig, hogy a törvényesnek mondott választásokon hatalomra került magyar kormány magyarellenes. A kormány intézkedéseinek következtében egyre kilátástalanabb a magyarok sorsa… Úgy tűnik, “meg akarnak minket ölni” … noha mi csak “bizonyságot” akarunk tenni hitünkről… Noha nem akarunk mást, csak hitünk szerint élni…

Jézus példájánál maradva: tudjuk, áldozat nélkül nincs feltámadás. Lehet, hogy többségünknek valóban el kell pusztulnia ahhoz, hogy egyszer végre feltámadjon a nemzet?

Ahogy a fuldokló süllyed egyre mélyebbre a vízben, amikor is jobb, ha már lemegy egészen a tó aljára, mert onnan legalább el tud rugaszkodni?

Rockszerda