Németh Miklós volt szocialista miniszterelnök a Szakértő’90 által a napokban az interneten közzétett ügynöklistával kapcsolatban elmondta, hogy a listát nem ő állíttatta össze, s annak tartalmára nem emlékszik. Mint fogalmazott “pontosan ma már nem tudom felidézni az átadott lista részleteit”.

Németh Miklós volt szocialista miniszterelnök a mai napon nyilatkozatban foglalt állást az ügynöklista ügyében. Elismerte, hogy ő ugyan átadott egy listát utódjának, Antall Józsefnek de sem szerkezetére, sem a lista egészére nem emlékszik. A volt miniszterelnök azt is elmondta, nem tudja, hogy az általa átadott lista milyen viszonyban van az internetre Szakértő’ 90 aláírással feltett, 219 nevet tartalmazó névsorral.

A múlt rendszer titkosszolgálati iratainak háromnegyede már átkerült a Nemzetbiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárába – hangzott el az iratok átadását felügyelő független bizottság csütörtöki sajtótájékoztatóján. Gálszécsy András, az Antall-kormány volt minisztere elmondta, hogy mintegy 50 ezer olyan levéltári egység van, amelyet át kell vizsgálniuk. Már a 80-as évek anyagánál tartanak és 1990-hez közeledve egyre több az olyan irat, amelyet vissza akarnak tartani a szolgálatok. Vida László akadémikus, a bizottság soros elnöke szerint egyértelműek a jelek, hogy bizonyos személyek iratait megsemmisítették, de az elpusztított dokumentumok mennyiségét nem tudják felbecsülni. A 2003-ban alakult bizottság májusban készíti el végső jelentését az 1944-1990 között keletkezett titkosszolgálati iratok átadásáról.

A Magyarországi Református Egyház szerint a morális válság jelének tekinthető a névtelenül nyilvánosság elé tárt adathalmaz, és annak fogadtatása is – derül ki az egyház mai közleményéből. Mint írják: azt várják az ügynöktörvény módosításától, hogy “egyszer és mindenkorra tisztázza, hogyan is működött az elmúlt negyven év hatalmi struktúrájának egyik eleme, és ebben a rendszerben mi volt az egyház szerepe valójában”. – Két éve az egyház zsinata az önkéntes átvilágítás mellett foglalt állást, s ekkor sokan kérték önként átvilágításukat. Jól tudjuk, voltak olyan lelkészek és egyháztagok, aki a rendszer jellegéből következő nyomásnak engedve, egzisztenciális félelemből vagy karriervágyból ügynöki tevékenységükkel ártottak szolgatársaiknak és egyházuknak. Tettükért maguk tartoznak felelőséggel Isten és az érintettek előtt – áll a nyilatkozatban. Véleményük szerint – mivel a rendszerváltás idején sok iratot megsemmisítettek – félő, hogy a feltárás ma már nem lehet sem teljes, sem objektív, és a hiányosságok miatt önző politikai manipulációkra és visszaélésekre kerülhet sor.

A Szakértő ’90 listájával kapcsolatban a Nemzetbiztonsági Hivatal is vizsgálódik. Tóth András nemzetbiztonsági államtitkár a Magyar Televízióban elmondta: a hivatal azt vizsgálja, hogy a lista minek alapján készült, illetve hogy tartalmaz-e állam- vagy szolgálati titkot.

A Fidesz úgy látja: az ügynökkérdés azért került most előtérbe, hogy eltereljék a figyelmet a gazdademonstrációkról. Orbán Viktor elmondta: jó volna, ha a parlament használható döntést hozna ügynökügyben. Hozzátette: maga sem tudja, hogy a nyilvánosságra került listák közül melyiket lehet komolyan venni, és melyiket nem. Az ügynöktörvény módosítása egyébként már a T. Ház előtt van, az Országgyűlés minap megszavazta, hogy a Fidesz ezzel kapcsolatos indítványát sürgősséggel tárgyalják, a kulturális és sajtóbizottság pedig tegnapi ülésén általános vitára alkalmasnak találta a három fideszes képviselő által benyújtott anyagot.

Németh Miklós volt szocialista miniszterelnök ma az alábbi közleményt adta ki az ügynöklistákról:

“Külföldi utamról a napokban hazatérve értesültem, hogy az internetre kikerült több úgynevezett ügynöklista. A kialakult, bizonytalanságokkal terhes helyzetben hozzá szeretnék járulni a dolgok tisztázásához. Ez erkölcsi kötelességem.

A problématömeg azonban ma már annyira szerteágazó, hogy tisztázása nem lehet egyszemélyes vállalkozás. A magam részét megteszem, de biztos, hogy számos kérdés megválaszolása másokra vár.

Az is előfordulhat, hogy sok bizonytalanság, homályos pont még sokáig fennmarad.

Két dolgot világosan el kell választani egymástól. Az egyik: az interneten a közelmúltban közzétett úgynevezett 219-es lista. Erre a listára mostani, külföldi tartózkodásom alatt már felhívták a figyelmemet. A lista névtelenül jelent meg. Itt az a kérdés, hogy jogszerű-e a lista közzététele? Valószínűsítem, hogy ebben az esetben jogsértés történt. Remélem, hogy a megindított rendőrségi eljárás tisztázza, hogy a jogsértés olyan mértékű-e, amely bűnvádi eljárás indítását igényli.

Az említett internetes lista akkor jelent meg, amikor az ügynökök listájának nyilvánosságra hozatalát szabályozó törvényt a parlament még vitatja. Elszörnyedve gondolok arra, hogy e lista közzététele nyomán ártatlan emberek keveredhetnek gyanúba, és úgy tűnik, hogy már gyanúba is keveredtek. Ha ez folytatódik, akkor nem kerül pont a múlt végére, hanem éppen ellenkezőleg: a múlt sebei fakadnak fel, sőt új sebeket is ejtenek.

A másik ügy az 1990 májusában – a kormányzati átadási-átvételi folyamat részeként – utódomnak, Antall József miniszterelnök úrnak átadott lista.

A két listát most sokan összekapcsolják. Többen úgy nyilatkoztak, hogy az internetre felkerült lista megegyezik vagy csak minimálisan tér el attól a listától, amelyet én Antall Józsefnek, majd néhány héttel később a hivatalában vele folytatott beszélgetést követően, egy, a miniszterelnök úrtól kapott másolattól, amelyet Göncz Árpád köztársasági elnök úrnak is átadtam.

Előrebocsátom: nem tudom, hogy a két lista milyen viszonyban van egymással, mert a listáról magamnak másolatot nem készítettem, s pontosan ma már nem tudom felidézni az átadott lista részleteit. De ez az internetes lista valóságtartalmának megállapítása szempontjából nem perdöntő, mert ennek megállapítása szakszolgálati feladat.

Az általam átadott listáról a következőket tudom elmondani:

Az 1990-es kormányváltás idején – áprilisban és májusban – többszintű átadási-átvételi folyamat történt. Több ezer oldalnyi dokumentum került átadásra az új kormánynak egyrészt a minisztériumok és a főhatóságok részéről, másrészt a miniszterelnökség szintjén. Ennek a folyamatnak részeként a miniszterelnökségi anyagok között néhány oldalból álló, neveket és személyes adatokat tartalmazó ügynöklista is átadásra került. Ezt megerősítem. A lista a belügyminisztériumtól került be a miniszterelnökségre. Nem tudom, milyen megfontolásból. A belügyminisztérium megbízott vezetőjéhez ezt a listát akkor eljuttatták, és ő úgy érezte, hogy kötelessége erről engem személyesen tájékoztatni és a listát nekem továbbítani. Én mást ekkor – rövid idővel az új kormány eskütétele előtt már nem tehettem – mint amit tettem, azaz a listát betettem több más fontos irattal együtt az utolsó általam összeállított dossziéba és átadtam a miniszterelnök úrnak. Megemlítettem a miniszterelnök úrnak, hogy én semmiféle listát nem rendeltem, ezért hitelességéről nyilatkozni nem tudok. De mivel hozzám került, köteles vagyok neki ezt is hiánytalanul átadni. Most is ezt gondolom. A listát át kellett adnom egyszerűen azon oknál fogva, hogy kézhez kaptam.

Az egész történetet ugyanúgy elmondtam Göncz Árpád elnök úrnak is. Más személy tőlem semmiféle listát nem kapott. Nem tudom, hogy az a lista, amelyet Antall Józsefnek átadtam, hány példányban készült. Azt sem tudom, hogy ki kinek hány példányt adott. Ennek tisztázása nem az én dolgom.

Természetesen megértem, hogy a közvéleményt és a sajtó munkatársait számos kérdés foglalkoztatja – mint például az, hogy ki és milyen szempontok alapján készítette a listát, hányat készített, és milyen megfontolásból tette ezt – de ezekre a kérdésekre én nem tudok válaszolni. Mint ahogyan arra sem, hogy az internetes listán miért szerepelnek 1990 előtt elhunyt személyek vagy külföldi állampolgárok.

A kormányzati iratok átadása, köztük az úgynevezett ügynöklistáé tizenöt éve történt. Akkor természetesen elolvastam a listát, de a névsor egészére vagy az általam átadott lista szerkezetére ennyi idő távlatából már nem emlékszem pontosan. Ezért egyetlen megjelent névről sem tudom határozottan állítani, hogy megtalálható-e azon a listán, amelyet én átadtam.

Az átadás-átvétel rendezett körülmények között történt. Több fontos gazdasági, pénzügyi és politikai kérdést tárgyaltam meg akkor Antall Józseffel, aki korrekt, figyelmes és felelős partner volt ebben, és aki a lényegi problémákra, teendőkre összpontosított. Az átadás-átvétel egyébként hasonlóan történt volna akkor is, ha a választók akaratából más összetételű kormány jött volna létre.

Minden embernek eltér az erkölcsi mércéje. Semmi rosszat nem kívánok állítani azokról, akik nyilatkoztak arról, hogy az internetes lista egyezik-e az általam átadott listával. Erkölcsileg ezzel nekik kell elszámolni. Az én erkölcsi mércém az, hogy egyetlen ártatlan embert sem keverek gyanúba. Egyben reményemet fejezem ki, hogy olyan ügynöktörvény születik, amely a múlt eseményeinek és történéseinek megismerése számára stabil jogi hátteret teremt, nem árt az ország nemzetközi megítélésének, s megteremti a kényes, de szükséges egyensúlyt a múlt megismerésének igénye, illetve a nemzetbiztonság követelményei között. Erkölcsi értékítéletem azonban nem változik: ártatlan emberek meghurcolásában nem működök közre. Nemcsak most, hanem máskor sem.

Az ügyben további nyilatkozatot most nem kívánok tenni, ebben kérem a sajtó tisztelt munkatársainak megértését.

Budapest, 2005. március 2.

Németh Miklós”

(MNO nyomán)

Rockszerda