1. Ami miatt a szakszervezetek kiabálnak, és amit sokan oly nagyon sérelmeznek, a 3 éves munkaidő keret, és ezen belül az egyéves heti munkaidő átlagolás. Az, ami az érintett több műszakos, folyamatos és idényjellegű munkáknál egészen extrém kizsigerelést tenne lehetővé, hónapokig havi két szabad nappal, akár 12-14 órás napi munkaidővel. EZT KIZÁRÓLAG KOLLEKTÍV SZERZŐDÉS ALAPJÁN, A SZAKSZERVEZET JÓVÁHAGYÁSÁVAL LEHET.
Tehát ott, ahol van, sőt, erős szakszervezet van. Miért sírnak a szakszervezetek akkor? Hisz egyszerűen nem kell elfogadni majd, mikor a munkáltató ezt akarja! Vagy, félnek, hogy a munkáltatók megveszik a helyi vezetőket, akik cserébe elárulják a munkásokat? Nos, nem ez lenne az első eset…
S ha a munkások emiatt nem feszítik keresztre a szakszervezetüket, hát megérdemlik!
2. A túlóra lehetőségének egyéni megállapodás szerinti felemelése. Ez kétolvasatú változás. Sok helyen ma is megvan ennyi túlóra, jellemzően egyes emberek, munkakörök tekintetében. Csak kifizetni nem szokás, legjobb esetben következő évre átviszik, vagy lecsúsztatjás suttyomban, hisz elvileg törvénytelen…a dolgozó pedig vállalja most is. Mert félti a munkahelyét, vagy mert tudja, hogy abban a helyzetben nem volt más reális megoldás a munkavégzésben, és felelősnek érzi magàt a cég teljesítményéért, mely az ő megélhetésének is az alapja. Ezért volt értelme egyéniként beépíteni a megállapodás lehetőségét
A trükközéses bizonytalanságnál pedig sokkal jobb, ha legalább esélye van törvényesen megkapni az érte járó díjat. Hogy vissza lehet élni vele? Igen. Mint mindennel.
3. A legalább egy hétre előre megkapott beosztáshoz képesti túlórát, a munkaidőkeretes elszámolástól függetlenül, továbbra is minden hónapban ki kell fizetni! A beosztást 4 napon belül nem lehet megváltoztatni. Ami a munkaidőkeret (tehát extrém esetben a 3 év) végén van, az a beosztott munkaidő elszámolása, és amennyivel az esetleg túllépte a megengedettet (bár a fordítottja is előfordul ám)!
4. Ami valódi probléma lehet: a 4-6 hónapos, kizárólag a munkáltatón múló munkaidőkeret esetén a már említett több műszakos, folyamatos és idényjellegű munkák esetén bizony tényleg lehet akár 2-3 hónap is, amikor a már említett havi 2 szabadnap jár, és mellette brutál mennyiségű napi munkaidőt lehet előírni. Mondjuk, utána jön ugyanennyi laza időszak, ugyanazért a bérért… Ha a dolgozó túléli az előtte lévő 9-13 hét hajtást, fáradtsága eredményeképp nem érte baleset, nem okozott olyan kárt a főnöknek, amit élete végéig törleszthet stb. nos, akkor élvezheti a lazább időszakot…
Egyet tartsunk szem előtt: ha holnaptól legalizálnák a gyilkosságot, az emberek elsöprő többsége akkor sem állna neki gyilkolászni. Mert megvan az a bizonyos belső erkölcsi gát, az ember lét alapja. Persze, nem mindenkiben, és ők ma is gyilkolnak…
Értitek a lényeget?
Ha a munkáltató embertelen, mindegy, hogy törvényes, amit csinál, tessék másik munkahelyet keresni! De, igen, lehet!
Nincs más regulázó lehetőség ugyanis. A legnagyobb úr a piac, és a profit. És ez így is lesz, ameddig ember az ember. Tehát, meg kell tanulnia a munkaadóknak, hogy többet hoz a konyhára, ha emberként bánik a dolgozóival!
Tehát, ez csak a más célokért, a hatalomért remegőknek “rabszolga-törvény”, mert ezzel lehet a tájékozatlanabbakat felizgatni, manipulálni.
Bertha Szilvia