Olyan sok fronton vívják harcukat a haladó szellemiségű balliberális oldalon, hogy a végén még egy habos kávé mellett leszünk kénytelenek mi, szerencsétlen, maradi konzervatívabb perifériára szorultak végignézni, ahogy szépen lassan a nagy egyetértés nagy egymásnak feszüléssé válik az igazság túloldalán.

Itt van ez a Nagy Boldizsár, a mesék a másságról szerkesztője. Emlékszünk rá, mekkora felháborodást keltett a Meseország mindenkié című gyerekkönyv megjelenése 2020 őszén. Igazi csemege volt az LMBTQ-nyomulás ellen és mellett kiállók körében egyaránt. Boldizsár most alaposan összekuszálta a dolgokat. Bátor cigányként és melegként a holokauszt zsidó áldozataival egy oldalon állónak vallja magát, ugyanakkor a kiújult izraeli-palesztin konfliktus kicsit összezavarta. Nyilván attól függetlenül, hogy balliberális, látja ő azért az erőviszonyokat, ismeri Izrael és Palesztina történetét, talán még a Bibliát is. Látja a mészárlást, a kegyetlenkedést, az áldozatokat mindkét oldalon, de talán az origót is. Hónapok óta kifejezi nemtetszését az izraeli agresszió ellen és a palesztinok oldalán tör lándzsát.

Boldizsár világlátása jóllehet azonos sok egyéb kérdésben a többi máséval, mégis kieshet a pikszisből. Lassan rájönnek talán a balliberális oldalon is, milyen csudaszép a sokszínűség, legalábbis ezt várnánk, ha már ezt a lobogót lengetik, de ott a szabad gondolkodás és véleményformálás mást diktál. Ott nincs helye ellentmondásnak, egyéni megnyilatkozásoknak, látásmódoknak. Mi az, hogy ő másik szemüveget vesz fel, nem a közöset? Egy zászló alá beterelni feministát, genderpropagandistát, cionistát, multikultúráért epedezőt, antifasisztát és globalistát mégiscsak nagy falat.

Nagy Boldizsár tulajdonképpen az áldemokráciába bújtatott balliberális diktatúra ellen harcol és kissé faramuci módon az avétosnak beállított konzervatív oldallal találkozik egy ponton, ám az egyetértés mindkét fél részéről a másik megkérdőjelezhetősége miatt értelmezhetetlen, így megvalósulása teljességgel lehetetlen is. Ennek következtében magányos küzdelmét mégiscsak mint a szórakoztatóipar legújabb találmányát követhetjük nyomon.

Bajban van a balliberális, haladó szellemiségű oldal, mert miközben a Z-generációt könnyen megfertőzik a látszólag humánus, fogadjunk el mindenkit úgy, ahogy van maszlaggal, a nácizás, a fasisztázás örömével, a body shaminggel, a nembinárissággal, ugyanez a generáció politikailag gyakran a totális ellenkezőjét gondolja, mint azt diktálni szeretnék neki.

Hiába, a természet törvényét, a fiatalok lázadását még álzöldséggel és álliberalizmussal sem tudják megregulázni, és amellett, hogy sikeresen túlérzékenyítik őket, vagy talán éppen ezért, képesek a vesztes vagy vesztésre állók mellé integrálódni érzelmileg. Így történhet meg, hogy lassan rájöhetnek, nem tudnak egyformán mindenkinek megfelelni, akiknek szeretnének. A mások között is vannak mások és már nem lesz elég kiállni a másokért együtt, közösen, amikor a csordából többen támadólag lépnek fel egy-egy mással szemben. Megszűnik az összhang.

Jól mutatja ezt, hogy időről időre újra előkerülnek a horogkeresztek különböző formákban, kisebb módosításokkal, a rigmusok, a nemtetszésnyilvánítás különféle formái, a Wiesenthal Központ pedig már nem vonhatja felelősségre az agg egykori auschwitzi őröket a terrorcselekményekért. Isa, por és homu vogymuk.

Kell valami más. Most a gyarmatosítókra gyarmatosítóként tekintőket veszik majd elő. Akik úgy gondolják esetleg, hogy a cionizmus az origója a békétlenségnek. Akik szabadelvű amerikai és európaiként azt mondják, hogy free Palestine, mert úgy hiszik – hiszen azt a magot ültették el bennük –, hogy a vélemény igenis szabad. Aztán kiderül, hogy mégsem.

Térjünk vissza Boldizsárra, aki az illiberális demokrácia egyik áldozataként most a sajátjaitól kapja a pofonokat, mert közösségi felületén a zsidó állam, a cionista elnyomás ellen emeli fel a hangját.

A szerkesztő úr először akkor húzta ki a gyufát, amikor 2023. október 7-ei izrael-palesztin incidensre (palesztin rakétatámadás-sorozatra) reagálva megosztotta egy korábban Izraelt lenácizó palesztin irodalmár videóját. Ebben a férfi elmondja, hogy a palesztinok csak válaszreakciókat adnak, alapvetően nem erőszakosak.

Másodszor akkor lettek még bosszúsabbak, amikor a fentire ráfejelve palesztin zászlós profilképre váltott Boldozsár. Meleg szószólókat is a szájára vett, támadta véleménye miatt többek mellett a férjével Izraelbe szakadt Steiner Kristófot is, aki azért elég nagy népszerűségnek örvend sokféle körökben és egy feminista csoportot is magára haragított, amiért kikelt a cionisták ellen.

A kedélyeket ilyen hozzászólásokkal korbácsolta még:

„Ez sosem a Hamászról szólt. De még csak nem is Palesztináról. Hanem a Nagy Izrael projektről, amit a Közel-Keletre betolakodó európai és amerikai telepesek évtizedek óta terveznek”.

„Attól tartok, Izraelre úgy fog emlékezni az utókor, mint a holokauszt módszereinek legnagyobb szakértőjére, ami korszerűsítve újratermelte azt az embertelen, gyilkos borzalmat, aminek zsidók, romák és egyéb embercsoportok milliói estek áldozatául annak idején”.

De igazán nehezen ezt a magyarázatát lehetett befogadni, itt már a sajátjait is parádésan hozza képbe:

A roma őseink és LMBTQ+ testvéreink nem azért haltak meg a zsidókkal és más áldozatokkal együtt a holokauszt során, hogy mi most hallgassunk, amikor a világban valahol etnikai tisztogatásra kerül sor – pláne, ha olyan embereket mészárolnak le, akiknek nincs semmi érdekképviselete. Kiírtott őseink öröksége azt diktálja, hogy tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy soha többé ne történhessen az meg senkivel, ami velük megtörtént.”

Izrael politikája nem vártan éket vert a balliberálisok közé, igaz ez még csak egy kis kellemetlen szálka, de Meseországban minden megtörténhet.

G. Németh Éva – Hunhír.info