Voltak fiatalok, akik tisztán látták Magyarország elkeserítő helyzetét. A példa Prágából jött, ott Jan Palach választotta a tiltakozás ezen formáját, nálunk a 17 éves Bauer Sándor.

Jan Palachvcseh egyetemista 1969. január 16-án kisétált Prága főterére, a Vencel térre és az ország védőszentje, Szent Vencel szobránál felgyújtotta magát, így tiltakozott a Szovjetunió megszálló csapatainak bevonulása és a kommunista diktatúra ellen. Pár nappal később, január 20-án Budapesten, a Nemzeti Múzeumnál a magyar Bauer Sándor 17 esztendős ipari tanuló követte példáját.

Persze Bauer Sándor tettének már nem volt akkor visszhangja, hiszen igyekezték eltitkolni jelentőségét, azt sulykolták, hogy egy ideggyönge, öngyilkosságra hajlamos ifjú pillanatnyi megingásáról van szó. Pedig Bauer Sándor ugyanolyan tiszta tudattal vállalta az elképesztő súlyú önégetést, mint a cseh testvére, Jan Palach.

A fiatalembernek az hozta a megvilágosodást, amikor a szegedi erdészeti szakközépiskolába felvételizett, ám hiába teljesített jól, mégis egy párttitkár fiát részesítették előnyben a felvételinél. Valójában ekkor döbbent rá, hogy a tehetség abban a rendszerben nem számított igazán. Ettől kezdve az ifjú Sándor mindinkább érdeklődött a történelem iránt, rengeteget olvasott, barátai és tanárai csodabogárnak tartották. A család Üllői út 167. szám alatti lakásának pincéjében ifjúsági klubot szervezett, ahol merész kijelentéseket tett a diktatúráról, s ismerőseit fegyveres ellenállásra ösztönözte. Eltökélte, hogy amíg csak teheti, küzdeni fog a zsarnokság és az elnyomók ellen.

Jan Palach tette nagy hatással volt rá, így benne is megérett az elhatározás. Megírta végrendeletét, búcsúlevelet hagyott hátra ismerőseinek. Vásznat csavart a testére, hogy a gyúanyag jobban hasson… Egy szatyrot telepakolt benzinpalackokkal, majd bement a városba. Néhány perccel egy előtt a Nemzeti Múzeum kertjében lelocsolta magáét benzinnel, majd tüzet gyújtott. Miközben teste lángolt, két kis nemzeti színű zászlót lobogtatott. A Múzeumkertben vagy két-háromszáz ember gyűlt össze, s mikor a meghökkent bámészkodók kérdőre vonták, azt válaszolta, hogy hazaszeretetből teszi, amit tesz, így tiltakozik az szovjet megszállók ellen, illetve Jan Palachra is hivatkozott: “a cseh testvér is megtette”.

A pártállami sajtó a következőket írta az esetről: „Bauer Sándor 17 éves budapesti ipari tanuló, aki már 1967-ben, 15 éves korában sikertelen öngyilkosságot kísérelt meg, hétfőn a Nemzeti Múzeum kertjében ruháját leöntötte benzinnel, majd meggyújtotta, ily módon öngyilkosságot kísérelt meg. Súlyos égési sebekkel szállították kórházba, állapota válságos.”

A súlyos égési sebeket szenvedett fiatalembert kórházba vitték, majd gyógyítása közben január 22-én este hét órakor előzetes letartóztatásba helyezték a kórházi ágyán.

A rendőrség hivatalos (nem nyilvános) korabeli jegyzőkönyve:

A rendelkezésre álló iratokból megállapítható, hogy a nevezett január 20-án 13.00 és 14.00 óra között a fővárosban, a Múzeumkertben magát benzinnel leöntötte, és felgyújtotta, hogy így önkényes tűzhalált haljon. Ezzel az volt a célja, hogy ily módon tiltakozzon a szovjet csapatok magyarországi tartózkodása ellen, illetve tiltakozásra másokat is felhívjon. Az eddigi meghallgatott tanúk vallomásából az is megállapítható, hogy a nevezett barátai és ismerősei körében a Magyarországon állomásozó szovjet csapatokra, továbbá a Magyar Szocialista Munkás Párt és a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányra gyalázó kijelentéseket tett. Ezt a felfogását széles körben terjesztette. Nevezett ügyében a fentiek szerint határoztam, mert szabadon hagyása esetén tartani lehetne attól, hogy az általa megkísérelt bűntettet végrehajtaná, vagy egészségi állapotában kárt tehetne, illetve szabadlábon hagyása a köznyugalmat zavarná. Továbbá alaposan tartani kell attól, hogy szabadlábon való hagyása esetén a még fel nem derített és ki nem hallgatott személyekkel összebeszélve a bűntett felderítését nehezítené.

Bauer Sándor már nem tudta megtenni, édesapjával íratták alá a jegyzőkönyvet.

Búcsúleveleiben barátjának, Sajbán Miklósnak így írt:

„(…) Prágában… tűzhalált választott egy fiatal, tiltakozásul Csehszlovákia orosz megszállása ellen (…)”. Osztálytársának, Szilágyi Jánosnak ezeket a sorokat írta: „(…) Azt üzenem, eszme nélkül nem él, csak létezik az ember. (…) Tűzhalált halok, akár csak az a csehszlovák fiatal, aki 19-én gyújtotta fel magát, így tiltakozva az orosz megszállás ellen.” Szüleinek is hagyott egy búcsúlevelet: ”(…) szeretnék élni, de most szénné égett holttestemre van szüksége a nemzetnek.”

Halála után eljárást indítottak Bauer Sándor barátai, Berger István és Sabján Miklós ellen. A faggatózás 1969. március 17-ig tartott, ekkor szüntették meg az eljárást. „Bejelentési kötelezettség elmulasztása” miatt figyelmeztetésben részesítették őket.

Még a temetés időpontját is a rendőrség határozta meg: 1969. január 28-án, reggel 9 óra. Bauer Sándor barátait, osztálytársait, tanárait nem értesítették a temetés időpontjáról, titoktartási nyilatkozatot írattak alá a szülőkkel, így a közvetlen hozzátartozókon kívül más nem is értesült haláláról és temetéséről.

Dr. Tihanyi Sándor rendőrezredes, a Budapesti Rendőr-főkapitányság helyettese utasította a Fővárosi Temetkezési Intézet igazgatósági vezetőjét, hogy a Temetkezési Vállalat részéről megbízható személyek végezzék el a szertartást, valamint a rendőrség által előírt búcsúbeszéden kívül ne hangozzék el más. Természetesen a temetést operatív tisztek felügyelték.

Sírját még több éven keresztül figyelték, fotókat készítettek a sírra virágot vivőkről és személyazonosságukat is felderítették.

Hunhír.info