Nemcsak a Kun Bélák, hanem már előtte a Károlyi Mihályok is gyűlölték a katolikus papságot. Nemcsak a kommunisták, hanem a szociáldemokraták is. De még hogyan!
Lássunk erre egy jellemző példát. A szociáldemokrata napilapban, a Népszavában olvassuk (Bangháék futása Fóthon.1919. február 12. 7.): „Fóth községben kedden délután Bangháék nagygyűlést hívtak egybe, amelyen megjelent a falu katolikus lelkésze, jegyzője ás még néhány lelkes papszamár. de megjelentek elvtársaink túlnyomó többségben, Látván ezt Bangháék, a gyűlést nem akarták megtartani, de az elvtársak hangos követelésére kénytelenek voltak megkezdeni. Akkor meg elnököt nem akartak választani, mire a megjelent elvtársak egyike vette át a szót és hosszabb beszédben vázolta, hogy mit akarnak a nép csalói. Közben Bangháék jobbnak látták angolosan eltűnni. Fölszólaltak még többen is és a gyűlés az István-telki dalárdisták Marseillaise éneklése mellett ért véget.”
Bangha Béla, a jezsuita szerzetes is „papszamár”, „népcsaló” tehát. A kommunista-szociáldemokrata pártsajtó vesszőparipája volt a papok kigúnyolása, kinevettetése. A „papszamár”, a „népcsaló”, vagy ami még gyakran előfordult, a „csuhás”, a butaság, a maradiság megszemélyesítője.
Ez a frazeológia mindmáig ott van bizonyos fejekben. Ne feledkezzünk meg erről, pláne április 3-án!
Ifj. Tompó László – Hunhír.info