2022. február 24-én sokkoló hírre ébredt a világ: Oroszország megtámadta Ukrajnát. Persze, ez az esemény nem volt előzmények nélküli, Biden elnök vállvetve sok más országgal már többször, különféle dátumokra és időpontokra vízionálta ezt a támadást. Egyik sem jött be, de az internet és a Facebook népe virológiai szakértőből azonnal külpolitikai és hadügyi megmondóemberré vált, és jelenleg mindenki mindent jobban tud a két országban élő, valóban érintett embereknél.
Ennek köszönhető, hogy a hírre azonnal reagált minden és mindenki, a fővárosban pedig a kormányellenes, az áprilisi választásokon változást vágyók azonnal az utcára vonultak tüntetni. Először egy kisebb csoport vonult fel a már kora délután kordonnal körülvett fővárosi orosz nagykövetségnél, mégpedig az Ukrán Országos Önkormányzat (UOÖ) képviseletében a Magyarországon élő ukrán nemzeti kisebbség. Kommunikációjuk szerint Putyin olyan, mint Hitler volt, csak éppen vannak atomfegyverei, ezért az EGYSÉG Ukrán Egyesület a magyar kormánytól megértést és az Ukrajna melletti kiállást követel és kér, ami szerintük eleddig nem volt tapasztalható. Abban bíznak, hogy Európa és az Egyesült Államok végre már pontosan látja, hogy milyen Oroszország.
Este hét órára az eseményekre villámgyorsan reagáló egyesült ellenzék, pontosabban az Egységben Magyarországért ellenzéki szövetség hirdetett meg nagyszabású tüntetést, melyre már kora délután elkezdték állítani a színpadot. A rendezvény némileg később kezdődött a meghirdetett időpontnál, ekkorra nagyjából 3-4 ezer ember gyűlt össze, hogy a fellépő ellenzéki politikusokkal együtt tiltakozzon Oroszország katonai beavatkozása ellen.
Addig is, amíg el nem kezdődtek a beszédek, a tömeg a „Ruszkik haza” rigmust skandálta, az ukrán himnuszt énekelték és a „Slava Ukraine” azaz dicsőség Ukrajnának, illetve „Geroyem Slava”, azaz dicsőség a hősöknek mondatokat kiabálták. A követség épületét védő és a rendezvényt biztosító rendőröknek azt kiabálták, hogy „gyilkosokat védtek”. A tömegben a magyar és ukrán zászlók mellett az ellenzéki pártok zászlói is feltűntek, valamint Vladimir Putyint gyilkosnak bélyegző, a magyar elnökhöz fűződő jó kapcsolatát kifigurázó táblák jelentek meg.
Az első felszólaló Osváth Zsolt influenszer (jelentsen ez akármit) volt, aki azzal a felütéssel kezdte mondandóját, hogy „Itt van mellettünk a háború, 200 kilométerre, ott ahol magyarajkúak is élnek”. Szerinte hetek óta azt kommunikálja az orosz fél és a magyar kormány is, hogy nem lesz háború, ám a háború kitört, tehát hazudtak. Azért adott egy esélyt annak, hogy a kormány tagjai nem tudták, hogy mi készül, de szerinte ez a lehetőség is csak alkalmatlanságukat bizonyítja.
Utána Vadai Ágnes, a DK alelnöke lépett a színpadra, aki elfeldekezve arról, hogy ura és parancsolója még miniszterelnökként miként rohangált Putyinhoz, azt mondta, „Ez Putyin igazi arca és ez az a hatalom, amihez Orbán Viktor 10 éve dörgölőzik”. Véleménye szerint aki medvével alszik, az ideig-óráig nagyobbnak érezheti magát, de sosem tudhatja, mikor falják fel. Bár ezt a miniszterelnök már korábban megtette, úgy látszik Vadai lemaradt, ugyanis azt követelte, hogy a magyar miniszterelnöknek határozottan, mismásolás nélkül ítélje el az orosz agressziót és jelezze kiállását az ukrán szuverenitás mellett. Sérelmezte, hogy a magyar külügyminiszter, Szijjártó Péter nem repült azonnal haza a bahreini tárgyalásokról, természetesen pénzt, fegyvert, paripát nem kímélve, hátha azért is lehetne piszkálni. Szerinte Orbán Viktor “Putyin barátjaként a háború barátja lett”. Az ellenzék által képviselt narratívához igazodva 1956-tal, illetve a rendszerváltáskori Orbán-beszéddel vont párhuzamot.
Kanász-Nagy Máté, az LMP társelnöke szerint a tegnapi nap a putyini agresszió fekete napja volt, ami szerinte végtelenül kényelmetlen és kellemetlen Orbán Viktor számára. Hangsúlyozta, hogy kifejezetten bűnnek tartja a Paks2 projekt miatti függőségi viszonyt Oroszországgal, ezért azzal a javaslattal szólította meg a magyar miniszterelnököt, hogy ne üzleteljen olyanokkal, akik a háborúban és a tankokban hisznek, és hazánk csak akkor lehet és lesz független, ha nem függ egy agresszív, háborúzó diktátortól.
Azt, hogy ez a tüntetés vajmi kevéssé Ukrajnáról, sokkal inkább a közelgő választásokról szól, jelezte az is, hogy kijelentette, április 3-án „le fogjuk váltani a diktátor haverját”, ezzel pedig az országunk az önellátás útjára fog lépni.
Az MSZP és Kunhalmi Ágnes sem maradhatott ki a felszólalók sorából. Ő ukránul szólalt meg „Támogatjuk Ukrajnát” mondatával, melyet utóbb magyarul is felolvasott. Szerinte Putyin megbízhatatlanságával kiírta magát a történelemből, hiszen korábban hadgyakorlatról beszélt, és azt mondta, nem akar háborút. Ez is azt igazolja, hogy az orosz elnök, de magyar barátja, Orbán is képesek egyik percről a másikra változtatgatni a véleményüket. Ezért aztán felszólította a magyar külügyminisztert, hogy ha hazatalált Bahreinből, azonnal adja vissza az oroszoktól tavaly év végén kapott „Barátságért” kitüntetést.
Józan László kárpátaljai származású színész gyermekkora békéjéről emlékezett és arról beszélt, akkor megtanulta, hogy tisztelni kell a békét, a nyugalmat, valamint a különböző nemzetiségű és kultúrájú emberek sokszínűségét. Természetesen elmondta, hogy félti Ukrajnában élő rokonait, barátait, és szolidaritást vállal minden ott élővel.
Lukács László, a Jobbik alelnöke elmondta, ki kell állnunk a háború által fenyegetett ukrajnai magyarokért, honfitársainkért, mert csak békével lehet őket megvédeni. (A kiállásból és gerincességből mondjuk nekik lehetett volna már akár példát is mutatniuk, de ez nem sikerült túl jól. Sic! (a szerző megj.))
Donáth Anna arról beszélt, hogy az ő generációja békében nőtt fel, elképzelhetetlen volt számukra, hogy egy szomszédos országban háború törhet ki. Szerencsére minden ország ahova az USA és a NATO békefenntartó háborút vagy demokráciavivő háborút indított, elég messze esik a határainktól, no meg kampányidőszak sem mindig volt, így az ifjú politikus ivadék ingerküszöbét sem érhette el. Azért érdekelne a reakciója arra vonatkozóan, hogy ha mindezek az USA és NATO által indított műveletek, melyek olyan területek ellen irányultak, ahol sem amerikai, sem egyéb NATO-országbeli etnikai kisebbség nem él, békefenntartó akciók, akkor Oroszország ukrajnai beavatkozása a nagy létszámú orosz ajkú etnikum érdekében, sanyargatásuk ellen, mitől invázió? Hangsúlyozta, hogy egy egységes Európáért kell küzdeni, ám ez csak utópia marad addig, amíg Orbán Viktor van országunk élénk, tehát a miniszterelnöknek és kormányának április harmadikán buknia kell.
Következett Karácsony Gergely főpolgármester, aki már délután kitűzte a városházára az ukrán lobogót, és ahelyett, hogy a fővárosban uralkodó áldatlan állapotokkal és megoldandó problémákkal foglalkozott volna, most éppen külpolitikai szakértői színekben tetszeleg. Legfontosabb mondandója az volt, hogy “mi a génjeinkben hordjuk 1848 és 1956 fájdalmát”. Szerinte az ukrán menekültek képeit nézve az kell, hogy eszünkbe jusson, mi is bűnrészesek vagyunk, mert az Orbán-rendszer olajozta éveken át azt a gépezetet, amely most lerohanja Ukrajnát. Tehát egyértelmű, hogy április 3-án jól kell szavazni, mégpedig nem csak magunkért, hanem az ukrán és az orosz barátainkért is. A mindenre is alkalmatlan főpolgármester azt is bejelentette, hogy péntektől a főváros az ukrán zászló színeivel fogja kivilágítani a Halászbástyát, de ötletét már ellopta von de Leyen asszony, ugyanis ő már Brüsszelben fényjátékkal nyert háborút Putyin ellen, szóval már csak a plüssmacis háború lehet újdonság. Azt is jelezte egyébként, hogy a fővárosi önkormányzat operatív törzse (akármi legyen is ez) felkészült befogadni mindenkit, aki a diktatúra elől menekül Ukrajna felől. Mondjuk ez kellőképpen freudi elszólás, ugyanis Ukrajnában még mindig az USA-báb Zelenszkij az elnök. Ismét csak: Sic!
Karácsony után Gerendás Péter zenész azzal a felütéssel állt a színpadra, hogy „oroszok és ukránok nincsenek, csak emberek vannak”, majd ezután John Lennon Imagine című dalát kezdte el énekelni, és folytatta a Give peace a chance-szel. A nagy hidegben nem túl sokan énekeltek vele, de az ellenzéki tüntetéseken már hagyományosan felvillanó mobiltelefon fények nem hiányozhattak most sem, a fotósok nagy örömére.
Márki-Zay Péter, az egyesült ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje volt az utolsó felszólaló. Elfeledkezett arról, hogy nemrég még ő akart magyar katonákat és fegyvereket küldeni Ukrajnába, már csak a békéről szónokolt. Arról beszélt, hogy a második világháború óta először van szuverén országok között háború. Bár emberek ezrei állnak előtte, közös, szent akaratban követelve a békét, ez nem fogja meghatni Putyint. Mivel elég későn csapódott be a rendezvényre, floridai luxusnyaralásairól elhíresült kampányfőnöke, Gurzó Ákos és a hülyeségeit rendre lehurrogó bébiszittere társaságában, ezért valószínűleg nem hallotta az előtte felszólalók kampánybeszédeit, így azt mondta, a kormányváltás feladatát meg kell hagyni áprilisra, és most inkább a magyar, ukrán és orosz életekért kell aggódni, valamint tenni kell azért, hogy a konfliktusokat békés úton rendezzék. Ő is követelte, hogy Szijjártó adja vissza a kitüntetését Lavrovnak, nem feledkezett meg Paks2-ről sem, de szót ejtett az „orosz kémbank” kizavarásáról is.
Bár elvileg a rendezvény véget ért, gyakorlatilag egy ismeretlen szónok lépett a színpadra, aki néhány szó után elénekelte az ukrán himnuszt, majd ezek után a rendezvény moderátora, Lukácsi Katalin felszólította a résztvevőket, hogy akik ukrán vagy EU-s zászlóval érkeztek, azok „ottfelejthetik” azokat a közeli Fidesz-székháznál, ezzel is üzenve a kormánynak.
Az idősebb generáció gyorsan hazaindult, ám sok fiatal még az Andrássy úton maradt, és Márki-Zay köré gyűltek, aki boldogan nyilatkozott mindenféle alternatív minimédiának, szelfizett híveivel. Vicces volt, ahogy két fiatalember, meglátva őt, szinte extázisban rohant felé, hogy elkészítsenek egy fotót az aspiránssal, háttérben a mini-Feri plakáttal. Pár ukrán (?) kislány interjút adott egy magát megnevezni nem akaró médiának, majd pár csoportkép után boldogan folytatták a beszélgetést egymás között – szigorúan angolul, még egymás között is szégyellve, vagy tán elfelejtve anyanyelvüket (?). Érdekes ukrán „szenvedők” tartózkodnak és nyilatkoznak Budapesten, arról már nem is beszélve, hogy a tüntetés elején már említett skandáló, valóban ukrán fiatalok úgy nagyjából félidőben, kirótt feladatuk végeztével látványosan hazamentek.
Ezek a valakik az ukrán áldozatok, a folyamatos etnikai sanyargatást elszenvedni kénytelen kárpátaljai magyarok hátán felmászva akarnak a maguk számára politikai tőkét kovácsolni, ezért összehívtak egy ad hoc kampánygyűlést. Nincs még egy ország, ahol az ellenzék egy háborút és annak áldozatait használná eszköznek egy kiadós összellenzéki kampánytüntetéshez, meggyalázva úgy az ukrán, mint az orosz áldozatok emlékét. De megszokhattuk, ebben az országban mindenki szakértő mindenben, de legfőbb szószólóik és az indulatok tüzelői mindig azok az politikusok, akik éppen nincsenek hatalmon és a zsírosbödön közelében. Most sincs ez másként, és bárminemű történelmi és külpolitikai ismeret nélkül nagyon bátran nyilatkoznak tudásukon és képességeiken jóval túlmutató kérdésekben, cserébe egy-egy potenciális szavazatért.
Varga Moncsi – Hunhír.info
