„Hogy Bölcs Agón én vagyok, az már az első sorok olvasása után nyilvánvaló. Miként nyilvánvaló a művelt olvasó előtt, hogy Esti Kornél Kosztolányival, Ember Gedeon Simonyi Imrével azonos, hogy Szabó Dezső első regényének főhőse, Szántó Dénes valójában maga Szabó Dezső, hogy Dr. Utólag személyében Csurka adott magának diplomát, vagy hogy Henry Brulard életét Stendhal élte végig. Valamikor réges-régen, ifjúkorom hajnalán, a csanádi síkság békéjében a bátyámtól kaptam ezt a nevet. Így lettem tehát testvérem keresztségében: Agón. Az Ő szóhasználatában az agonkodás az élet komolyan – néha túl komolyan – vevését jelentette.” – olvassuk a szerző előszavában.
13.
Bölcs Agón feljegyzései
„Hogy Bölcs Agón én vagyok, az már az első sorok olvasása után nyilvánvaló. Miként nyilvánvaló a művelt olvasó előtt, hogy Esti Kornél Kosztolányival, Ember Gedeon Simonyi Imrével azonos, hogy Szabó Dezső első regényének főhőse, Szántó Dénes valójában maga Szabó Dezső, hogy Dr. Utólag személyében Csurka adott magának diplomát, vagy hogy Henry Brulard életét Stendhal élte végig. Valamikor réges-régen, ifjúkorom hajnalán, a csanádi síkság békéjében a bátyámtól kaptam ezt a nevet. Így lettem tehát testvérem keresztségében: Agón. Az Ő szóhasználatában az agonkodás az élet komolyan – néha túl komolyan – vevését jelentette.” [1] – olvassuk a szerző előszavában.
„Agón” ezen ismét magánkiadásában megjelent, 182 oldalas, 69 glosszát tartalmazó gyűjteményében számvetést végez: eddigi arasznyi földi léte során kialakult világképét, sőt világnézetét szembesíti mindazzal, amit átélt. Mikroszkopikus léleklátással elemzi-értékeli főleg az 1989-es rendszerváltozás utáni évek meglehetősen ellentmondásos társadalmi, szellemi jelenségeit, azt, mennyire magányossá válik az, aki nemcsak felismeri, hanem ki is mondja, le is írja mindazt, amit igazságként ismert fel. Nehéz is e karcsú kötet gondolatgazdagságát helyszűke miatt akár csak részlegesen is kimerítenünk, mindenesetre ha megpróbálunk belőle kiragadni perdöntőbb fejezeteket, azok szinte prófétai lényeglátásról tanúskodnak.
Szerzőnk hamar felfedezte például – bizony hamarabb, mint a „mainstreaming” médiumok – az iszlamizáció elsöprő veszedelmét. Íme ennek eseteként, „Profi és amatőr” című, klasszikus tömörségű glosszája [2]:
„2014. november 12. Bölcs Agón is meghívott egy beszélgetésen. Hatan ülik körül az asztalt Fodor doktor [3] szalonjában. Nemzet és politika kapcsolatáról beszélgetnek. Szűrös Mátyás, a fővendég kifejti, hogy két aggasztó mozgolódást lát: Európát a hidegháború, Magyarországot a polgárháború réme veszélyezteti. Attól fél, hogy ezek eluralkodhatnak. Tapasztalt politikus, mégis tény, hogy ezen a beszélgetésen ekkor még nincs fogalma az egyetlen valóságos veszedelem realitásáról, arról a globálissá szélesedő, hatalmas európai rémségről, amely alig 8-9 hónap elteltével immár irányíthatatlanná és befolyásolhatatlanná duzzadva kezdi szétbontani, elsodorni – nem csak szimbolikusan – az ó-kontinens nemzeteinek határait: milliónyi migráns, jellemzően moszlim, elindult Európa felé, hátha ott jobb lesz neki. És nincs erő, amely megállítsa őket.
Pedig Szűrös vitathatatlanul profi politikus, miként vitathatatlanul amatőrök azok a közírók, akik a fenyegető iszlám veszélyéről papolnak évek óta, anélkül, hogy bárki figyelne rájuk. [4] Profi és amatőr ősellenségek, akik ugyanazon rúd két végét jelentik. Ha Bölcs Agón jól tudja, Chesterton vetette fel a kínos problémát: a Titanic kapitánya csúcsprofi volt, Noé amatőr. Nos, ki, hova ért el?”
No de miként jön ide a Titanic tragédiája? Következő glosszájában (Ráció kontra iszlamizáció) erre (is) felel [5]:
„Ama bizonyos éjszakán – 1912. április 14-én – melynek ismerete azóta az általános műveltség része lett, a Titanic legmagasabb angol igényeket is kielégítő kényelmes apartmanjának mahagóni asztalánál, gondolataiba mélyedve, lefekvés előtti konyakját iszogatta egy középkorú, kiegyensúlyozott gondolkodású, több nyelven beszélő, szakmájában kifejezetten elismert sebész. Vagy legalábbis tételezzük fel, hogy mindez így lehetett. Hogy a doktor úr angol, ír, francia, német, netán amerikai volt-e, tárgyunk szempontjából indifferens, miként az is, hogy éjfél előtt a jégheggyel való ütközést érzékelhette-e ott, az asztalánál. Az viszont nyilvánvaló, hogy legkésőbb fél órán belül egyértelműen észre kellett vennie aggasztó jeleit annak, hogy valami történt, hogy nincsen minden rendben. Ekkor még mindig két és fél óra volt hátra a hajó teljes elsüllyedéséig, elkezdődött a mentőcsónakok leeresztése, miközben a fedélzeten egyre inkább a pánik uralkodott el. A kapitány és környezete ekkor már kétséget kizáróan tisztában volt a ténnyel: a gigantikus hajóba feltarthatatlan erővel zúdul be a víz, vagyis: süllyed!
Ami Bölcs Agónt európaiként ma, vagyis 2015 októberében igazán foglalkoztatja, az az a kérdés, hogy művelt és kiegyensúlyozott sebész doktorunk a katasztrófa lezajlásának mely pillanatában döbbent rá arra – ha egyáltalán képes volt rádöbbenni! –, hogy a Titanic süllyed és ő is életveszélybe került. A mentőcsónakok leeresztése már elég vészjel volt neki, vagy a hajó lassú megdőlése, a jéghideg víz megjelenése a kabinokban és a fedélzeten, netán a süllyedés méltóságteljes, de megállíthatatlan beteljesedését kell végignéznie egy csónakból, amint az óceán hullámai végképp összecsapnak a legendás Titanic fölött? A katasztrófának elejétől a végéig, irreverzibilis módon végbe kellett mennie ahhoz, hogy kigyógyuljon végre a mantraként szajkózott közvélekedésből – „a Titanic a XX. század csodája, szuperbiztos és elsüllyeszthetetlen” –, és szembesüljön a képtelennek tűnő ténnyel: a Titanic éppen most süllyed el!
Ma a keresztény Európába nem a víz zúdul be megállíthatatlanul, hanem a migránsok százezrei, milliói. A hivatalos kimutatás szerint az a 300 ezer „menekült”, aki eddig ebben az évben végigrobogott hazánkon, néhány napon át gyakorlatilag megszállva Budapestet is, 79 országból származik.”
Legjellemzőbb önvallomásában (Megbékélés) Bölcs Agón mégis arról vall [6], hogy „elege van” a világnézeti diszkomfortérzésekből, a szellemi-lelki iránytűk egyre látványosabb elvesztéséből. A korábbi „Föld! Föld!” látszatperspektívát az „Ég! Ég!” Szent Ágoston-i mélységeibe nyúló kozmikus távlataival cseréli fel. Tényként állapítja meg, hogy „a keresztény Európa rohamtempóban süllyed”, viszont „amíg a Titanic kapitánya legalább tisztában volt a baj nagyságával, szembenézett vele és SOS jeleket küldött szét az óceáni éjszakába, addig Európa mai politikai vezetése vak és süket mindenre, ami a veszélyt jelzi” [7].
Talán legmélyebb kötetbeli elemzésében [8] arra hívja fel a figyelmet, hogy „Európa haldoklásának oka az enantiodromia, a folyamatok túlfutása és saját ellentétükbe csapása. E talán túlságosan elméleti, ködös filozófiai fogalom azonban túlontúl ismerős hétköznapjainkból. Mert mit is jelent? „Nem szabad kimondani a valóságot!” Ergo: „Hiába látta, hogy ki lopott meg, csak tolvajt mondhatok a rendőrségi jegyzőkönyvbe, cigányt nem. Hiába tény, hogy London, Malmő, Berlin, Regensburg egyre nagyobb területei tekinthetők elgettósodott, sária-törvénykezést valló – (halálbüntetést is végrehajtó!) – NO GO zónának, ezt hivatalosan csak cáfolni szabad és fölényesen mosolyogni a képtelen állításon.” [9]
Az író szándéka kötetével végső soron nem volt más, mint amit Platón annyiszor hangsúlyozott: „Ha azt akarod, hogy más tükörbe nézzen, előbb magad nézzél bele!” Történelmi helyzetek és emberi sorsok tükröződésében mutat rá Szent Ágoston „Vallomásai” megrendítően őszinte szavainak igazságára: „Fecisti nos ad te et inquietum est cor nostrum, donec requiescat in te.” „Magadnak teremtettél Uram, és nyugtalan a mi szívünk, amíg meg nem nyugszik Tebenned.” [10]
Jegyzetek
[1] Bölcs Agón feljegyzései, 5.
[2] Bölcs Agón feljegyzései, 82.
[3] Utalás dr. Fodor János onkológusra.
[4] Sőt nemcsak az említettek, hanem papok is „papol”-tak erről, mint Marcel Lefebvre francia érsek – még 1988-ban (!): https://www.youtube.com/watch?v=_cWyHyP1oQY [1]
[5] Bölcs Agón feljegyzései, 82-84.
[6] Bölcs Agón feljegyzései, 137-138.
[7] Bölcs Agón feljegyzései, 84.
[8] Bölcs Agón feljegyzései, 108-111.
[9] Bölcs Agón feljegyzései, 108-110.
[10] P. H. Wagnereck SJ: Confessionum A. Aurelii Augustini libri decem. Ratisbonae, 1926. Pustet, 3.
(FÉNYŰZÉSEM 70-1. Szőcs Zoltán emlékére. Szerk.: Dóczi Székely Gábor. Tuzsér-Szigetszentmiklós, 2021. Szerzői kiadás. 176-179.)
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
(Folytatjuk.)