„Szabó Dezsővel az irodalmi lexikonok, életrajzi jegyzetek nagyon mostohán és kiváltképp előítéletesen bánnak, ezért nehéz dolog életútjának hiteles adatait fellelni. Ezen áldatlan helyzet feloldására szánom 1991-ben egy folyóiratban már közzétett, de azonnal elfogyott munkám jelen kiadását.”

3.

Szabó Dezső életének áttekintő kronológiája

Előjáték ez későbbi irodalomtudományi alapművéhez, a „Szabó Dezső-enciklopédiá”-hoz. 2000-ben jelentette meg a Szabó Dezső Emléktársaság 64 oldalon. Nagy Péter marxista szemléletű Szabó Dezső monográfiája (1964) noha kétségtelenül bőségesen adatolja az író pályáját, mégis olyan volt a rendszerváltozás utáni Szabó Dezső-kutatók – ha voltak ilyenek! – számára e vékony kötet, mint éhezőnek a falat kenyér. Beköszöntőül Kerecsendi Kiss Márton versét (Szabó Dezsőnek, 1941) olvashatjuk:

„Csillagálmú, megrugdalt göröngy, / kihez a titkok gyónni járnak. / Oszlatja a ködöt felettünk / s világol a Látóhatárnak. / Ha majd egykor boldogabb népek / feltúrnak földet, múltat, csendet, / a századok tanulják tőle, / magyarnak lenni kit jelentett.”[1]

Maga Szőcs Zoltán a kiadvány fülszövegében ekként hívta fel a figyelmet műve megalkotásának elemi szükségességére: „Semmi sem olyan stabil, állandó és mozdíthatatlan az elmúlt 90 év magyar politikatörténetében, mint a Szabó Dezsőhöz való viszony, azaz az életmű fagyos vagy hangos elutasítása, szándékos félremagyarázása. Szabó Dezső nem kellett Osvátnak és az ő Nyugat-jának, nem kellett Horthynak, Gömbösnek, Imrédynek, nem kellett Rákosinak és Kádárnak, Antall pedig zavartan feszengeni kezdett, majd jó humorú pamfletistává korlátozta őt, ha róla esett szó. És ne legyenek illúzióink: Szabó Dezső minden jel szerint a mai garnitúrának is útban van. Igazi botránykő volt és maradt, mert minél inkább nem kell politikusainknak, annál inkább létkérdése magyarságunknak.

Ezt a kis könnyen kezelhető, áttekinthető kronológiát gimnáziumi tanulóknak, egyetemi hallgatóknak, na és persze tanáraiknak ajánlom hasznos kézikönyvként. Az életmű egészét madártávlatból, adatcentrikusan dolgoztam fel, célom a káprázatos gazdagságú hagyaték és a mozgalmas Szabó Dezső-i életút időrendiségének összefoglalása volt.

Szabó Dezsővel az irodalmi lexikonok, életrajzi jegyzetek nagyon mostohán és kiváltképp előítéletesen bánnak, ezért nehéz dolog életútjának hiteles adatait fellelni. Ezen áldatlan helyzet feloldására szánom 1991-ben egy folyóiratban már közzétett [2], de azonnal elfogyott munkám jelen kiadását.”

Szőcs Zoltán e kronológiában mindenekelőtt a Szabó Dezsőről megjelent tengernyi újságcikk és memoárok, valamint magának az írónak regényes önéletrajzi vallomásai [3] alapján lelkiismeretes aprólékossággal jelenítette meg az író életének és tanári-írói pályafutásának szinte valamennyi epizódját. Csaknem naprakészen tájékozódhatunk belőle kolozsvári gyermekkoráról [4], budapesti – Eötvös-kollégiumbeli – éveiről, tanárkodása megannyi viszontagságáról – kiemelve, hogy aktív tanári évei alatt is milyen óriási visszhangot váltott ki egyes írásaival országszerte. [5] A Szabó Dezső-életrajzokban korábban nem tapasztalt nyíltsággal vall az 1918-as „őszirózsás forradalom” és az 1919-es vörös terror napjaiban betöltött szerepéről, így például beszámol arról, hogy mennyire kíméletlenül szembeszállt a népbiztosi kormánnyal [6]:

„1919 júniusában az írói direktóriumban szenvedélyesen megtámadja Lukács Györgyöt, Balázs Bélát és az egész forradalmi judeokráciát, a nép- és nemzetellenes zsidó uralmat, amely a forradalommal hatalomra került. Ennek következménye, hogy Lukács katonai behívót küldet számára, s mivel ennek nem óhajt eleget tenni, az élete nincsen biztonságban.”

Szintén részletesen tárgyalja a „keresztény kurzus” alatti szerepvállalásait, majd attól való megcsömörlésének hangot adó megnyilatkozásainak adatait. [7] Részletezi a Horthy-korszakkal való csalódásterhes vívódásain [8] túlmenően súlyos egzisztenciális nélkülözésének, hallgatásának körülményeit (1930-1933) [9], majd a 80 számot megért „Szabó Dezső Füzetek” megjelenésének és fogadtatásának tényeit. [10]

Noha a kronológia értelemszerűen az író születésétől (1879) haláláig (1945) ível, utolsó lapjain szól azért halálkörülményei mellett írói pályája „utóéleté”-ről – már ha ilyenről egyáltalán beszélni lehetett a Rákosi- és Kádár-idők vonatkozásában. Kiderül belőle, ha csak néhány adat erejéig is, miként bánt vele a kommunista irodalompolitika – főként 1957-től kezdve (amikor is Erdei Sándor, Komlós Aladár és Tóbiás Áron kísérleteket tettek az író életműve feltámasztására) [11]:

„A pártállam elvtelen lakájai – Nagy Péter akadémikus eszmei irányításával – mindent elkövetnek az életmű lehető legteljesebb agyonhallgatására, meghamisítására és félremagyarázására. Irodalomtörténetünk legszégyenteljesebb lapjait ők írták tele azon erőfeszítéseik közben, hogy Szabó Dezső tanításait kitöröljék a magyarság tudatából.”

Beszédes a mű záró adata is: „A Püski Könyvesház reprezentatív sorozatban, folyamatosan adja ki írói hagyatékának alapműveit.”[12] Egyik későbbi kötetében ezt kiegészítendő írja [13]:

„Püski Sándor 1991-ben bejelentette, hogy szándékában áll kiadni Szabó Dezső teljes életművét, és ennek előjeleként az akkori könyvhétre 3000 példányban kinyomtatta Az egész látóhatárt. Ennek lassan már 15 éve lesz, időközben Püski úr be is váltotta ígéretét és 11 kötetben valóban kiadta az életmű gerincét, amely hála neki, bárki számára legitim módon elérhetővé vált 1945 óta először. Csakhogy abból a bizonyos 1991-ben nyomott 3000 kötetből még ma is korlátozás nélkül vehetünk – ha akarunk – a Püski Könyvesházban. És ez a katasztrófa. Mert adva van egy tízmilliós nemzet, amelyben van 30 ezer orvos, több százezer mérnök, pedagógus, vannak papok, művészek, újságírók, szerkesztők minimum 300 ezren, és ez a 300 ezer értelmiségi tizenöt év alatt nem igényelt 3000 Egész látóhatárt, amely ha teljesen elfogyott volna, akkor is csak minden századiknak jut egy példány.”

Jegyzetek

[1] Szabó Dezső életének áttekintő kronológiája, 2. – Továbbiakban: Kronológia

[2] Hunnia, 17. sz. 1991. március, 40-68.

[3] Életeim I-II. Bp. 1996. Püski (Korábbi – 1965-ös budapesti és 1982-es bukaresti – kiadásai jelentősen megcsonkítottak.)

[4] Kronológia, 5-6.

[5] Kronológia, 7-21.

[6] Kronológia, 23.

[7] Kronológia, 23-30.

[8] Kronológia, 31-42.

[9] Kronológia, 42-46.

[10] Kronológia, 47-57.

[11] Kronológia, 61.

[12] Kronológia, 62.

[13] Parasztként, távol a földtől, 98.

(FÉNYŰZÉSEM. 70-1. Szőcs Zoltán emlékére. Szerk.: Dóczi Székely Gábor. Tuzsér-Szigetszentmiklós, 2021. Szerzői kiadás. 142-145.)

Ifj. Tompó László – Hunhír.info

(Folytatjuk.)