„A becsületen folt, csorba ne essék, / Nem volt más jelszavad, / Hitted, hogy nem ábránd, mi kötelesség. / Arany-Szent-György-lovag, / Köveden rövid lesz a felirat: / Egy igaz férfi, sok hitvány miatt!”

Óhatatlanul Reményik Sándor gróf Tisza Istvánt búcsúztató, tanulmányunknak címet kölcsönző költeményének [1] e sorai jutnak eszünkbe, amikor a huszadik századvégi magyar keresztény-nemzeti rendszerváltoztató értelmiség egyik legmeghatározóbb sajtóképviselőjére, Szőcs Zoltánra (1951-2020) emlékezünk, mivel egyike volt azoknak, akik hitték, hogy „nem ábránd, mi kötelesség”, akik ezért amolyan „magányos cipruság”-ok voltak, akik mindvégig nyitogatták az Apáczai Csere János által „hályogos szemű”-nek nevezett magyarok szemét, elszenvedve emiatt „sok hitvány” honfitársuk megvetését.

Sokszor mondjuk, nincsen nélkülözhetetlen ember. Ez igaz is, csakhogy mégis vannak, akik azért nehezen – igen nehezen! – nélkülözhetők. Szőcs Zoltánnal egy ilyen honfi hagyott itt minket, aki már a kései kádári pártállam idején is, utána pedig még nagyobb hangyaszorgalommal kutatta a magyar szellemi életnek a Rákosi- és Kádár-éra alatt tudatosan elfelejtésre ítélt megannyi képviselője életművét – lehatolva gondolataik hajszálgyökereiig, az Ady Endre megénekelte „szent humusz”-ig, rendszerint kényszer szülte allegorikus-szimbolikus-metaforikus megfogalmazásaik lepléből kibontva gondolataik valódi értelmét.

Halála után Bíró Zoltán irodalomtörténész róla írt nekrológjában az elhunytnak nemcsak egyik kései kötetére (Bölcs Agón feljegyzései), hanem írói munkássága egészére vonatkoztathatóan ekként fogalmazott – a kötetben szereplő név magyarázatából kiindulva:

„E furcsa név nem egy ókori görög bölcsre utal, mint esetleg hihetnénk, hanem a latin „agónia” szóra. Még Nagybánhegyesen, Csanád megyei szülőfalujában kapta ezt a nevet Szőcs Zoltán. Idősebb testvére igyekezett ezzel tömören jellemezni őt, mintegy jelezve különös koravénségét, bölcselkedő természetét, túlságos komolyságát élet és halál kérdésében, valamint szokatlanul korai ismerkedését a halál gondolatával. Mintha már gyerekkorban készülődött volna az elmúlás tudomásul vételére, holott az majd csak közel hetven év múlva következett be. Szőcs Zoltán, azaz Bölcs Agón most csendben elhagyta a földi létet.” [2]

Művei 1993-tól 2020-ig 16 kötetben jelentek meg, azonban életműve ennél jóval gazdagabb, hiszen ezek korántsem tartalmazzák minden egyes (önálló bibliográfiát igénylő) publicisztikáját, tanulmányát, melyeket a Hunnia, a Havi Magyar Fórum és a Magyar Fórum közölt – igaz, a legértékesebbeket felölelik, így rá is igaz, ami Szabó Dezsőre, legfőbb magyar írói-gondolkodói példaképére, nevezetesen, hogy amint Szabó Dezső fő műve nyolcvan füzete volt („Szabó Dezső Füzetek”) [3], úgy az ő életművének is foglalata e 16 mű. Ezek időrendben való áttekintésével és jelentőségük méltatásával kívánjuk megörökíteni életművét.

Jegyzetek

[1] Eredetileg a költő „Végvári-versek 1918-1921” c. kötetében jelent meg, teljes szövege: https://mek.oszk.hu/01000/01053/01053.htm#Magányos

[2] Bíró Zoltán: Bölcs Agón eltávozott. In A rendszerváltó archívum. A Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum Folyóirata. V. évf. 2. sz. 2020. június 4. 174., ill. innen letölthető: http://archivum.retorki.hu/upload/2020/06/retorki_rszva

[3] Ennek tekintette magán Szabó Dezsőn kívül életműve mindmáig legnagyobb ismerője, Budai Balogh Sándor is. In: Budai Balogh Sándor: „Megtöröm a villámokat”. Tanulmányok, írások Szabó Dezsőről. Bp. 2004. Püski-Magyar Líra Bt. 157. – Továbbiakban: BBS

(FÉNYŰZÉSEM 70-1. Szőcs Zoltán emlékére. Szerk.: Dóczi Székely Gábor. Tuzsér-Szigetszentmiklós, 2021. Szerzői kiadás. 135-136.)

Ifj. Tompó László – Hunhír.info

(Folytatjuk.)