„A papokat tiszta szívből gyűlölöm.” – olvashatók gyakran, különösen a Facebookon efféle „elmésségek”. Mit mondhatnók erre?

1. Jézus Krisztus Urunk tanítása alapján (de a józan paraszti ész szerint is!) sohasem a bűnöst gyűlöljük, hanem annak a bűnét. Embert gyűlölni, pláne „tiszta szívből”, nem lehet.

2. Az ilyen általánosítás mélységesen igazságtalan. Minden papot eleve nem is ismerhetünk, következésképpen nem mondhatunk róluk ilyen sommás véleményt. De ha oly sok papról mégoly ténylegesen is rossz tapasztalataink lennének, ez még akkor sem lenne elégséges ok arra, hogy ezeket a nyilvánosság előtt kiteregessük, csak azért, hogy a kereszténység ellenségei kárörvendően viselkedhessenek. Ha nem lenne eléggé érthető: rengetegen vannak, akik analfabéták, mégsem töröljük el ezért a nyelvoktatást, a helyesírást ugyebár – vagy azért, mert vannak repülőgép-balesetek, mégsem mondanók, hogy valamennyi légi út így végződik. De tovább menve: Loyolai Szent Ignác szerint (aki azért hasonlíthatatlanabbul erényesebb volt a kereszténység bármelyik gyűlölőjénél!) aki másnak magánbűnét nyilvánosan kiteregeti, maga is halálos bűnt követ el.

3. Azért megnéznők, hogy akik így ítélkeznek látványosan „a papok” felett, maguk mégis miként söpörnek saját portájukon, hányan vannak közöttük, akik nem pedofilok, akik nem élnek szodómiában, akik általában betartják a Tízparancsolatot.

4. Az ókori eretnekségek egyike, a donatizmus, vallotta, hogy a pap (akár nyíltan vagy titokban elkövetett) bűne érvényteleníti hivatalát. E tanítást három zsinat is hivatalosan elítélte (1. 313, Róma: 2. 314, Arles: 3. 316, Milánó). Szent Péter is megtagadta (ráadásul háromszor) Jézust, Aki mégis rá (és törvényes utódaira) bízta jegyese, az Egyház vezetését (Mt 16, 18). Nyilván ez nem jelentheti az erkölcsi lazaság (laxizmus) igenlését, de azt mindenképpen, hogy különbséget kell tenni a személy és hivatala között. (Ergo: ha kiderülne Shakespeare-ről, hogy „nagy kanállal” fogyasztotta a nőket, a „Rómeó és Júlia” még semmit sem veszítene értékéből.)

„Azok a papok…” Üdvös lenne tehát, ha a papok felett csípőből ítélkezők megfogadnák (ha már keresztény szerzőkre nem óhajtanak hivatkozni) Platón mondását: „Mielőtt más elé tükröt tartasz, előbb magad is nézzél bele.”

Ifj. Tompó László – Hunhír.info