A hétfői alternatív pride után szerdán is több ezer emberre számítottak az Amnesty International és a Háttér Társaság szervezői a Sándor-palotánál. Várható volt, hogy újabb tüntetés lesz, mert nem volt kétséges: a parlament megszavazza az úgynevezett pedofiltörvényt. Még a Soros-szervezetek alfelét nyaló ellenzéki képviselők is bajban voltak.

Végül is 157 igen és 1 nem szavazattal a parlament kormánypárti többsége és a Jobbik képviselői megszavazták a pedofilellenes törvénytervezetet, melybe belekerült az a kitétel is, hogy tilos a 18 év alattiak számára a homoszexualitás vagy a nemváltás népszerűsítése és bemutatása, valamint az ilyen tartalmú reklámok. A szexuális felvilágosításból kizárják a civilek egy részét, ilyen előadásokat csak nyilvántartásba vett szervezetek és előadók tarthatnak az iskolákban.

Az MSZP, DK, LMP, a Párbeszéd és a Momentumhoz csatlakozott független képviselők előre jelezték, hogy bojkottálják a szavazást, a független Székely Sándor szavazott egyedül nemmel. Valahogy olybá tűnik, a Soros-szervezetekhez ragaszkodás fontosabb, mint gyermekeink mentális egészsége, számukra elfogadható, ha transzvesztita ember kilógó himbilimbivel mesél a gyerekeknek.

No, de summa summarum, úgy vélték, kicsit megpróbálnak hatni Áder János köztársasági elnökre, persze szigorúan munkaidő után, ezért este hat órára tiltakozást trombitáltak össze a Sándor-palota elé. Annak ellenére, hogy több ezer embert vizionáltak és prognosztizáltak, ebben nagyon nem reménykedhettek, mert még rendes hangosításról sem gondoskodtak, felszólalók sem voltak, csak egy műanyag, szivárványos zászlókkal felszerelt ládikába lehetett üzeneteket dobálni. Erre azt mondták, hogy majd eljuttatják a köztársasági elnöknek. Lehet, amikor még szónokolták az újabb több ezret, még titkon abban reménykedtek, hogy jön egy hős, harcos lovag, aki a több ezres tömegben megbújva festékkel dobálja össze a szépséges műemlék épület falait. Szerencsére ez az álmuk most sem jött be, és nem volt kit megmenteniük a gaz, galád diktatúrában, ahol mindenki ellenük van, mégis ők vonulgatnak félmeztelenül, devianciát hirdetve az utcákon.

Nos, a megjelent nagyjából 200 ember (beleértve a sok-sok gyereket, médiamunkást, no meg persze a mindenhol megjelenő Vajnai Attilát és Noé Krisztinát is) alig töredéke akart üzenni Ádernek, mert még fél nyolcra sem telt meg félig sem a doboz, pedig az ad hoc rendezvény már hétkor véget ért. Pedig fontos dolgot kértek, azt mondták, aki teheti, írja meg a saját történetét arról, mit jelentett neki a szeretteik, rokonaik, tanáraik, vagy más, számukra fontos ember támogatása az előbújásban, és mit üzennek az LMBTQI-fiataloknak, akik az iskolai támogatást jogszerűen már nem kaphatják meg. Értitek, jogszerűen. Mert csak a buzilobbi tud jogszerűen támogatást nyújtani egy identitási problémával küzdő gyermeknek, véletlenül sem egy szakképzett nevelő, tanár vagy pszichológus. Az nem jó, mert tán a kamasz rájön, hogy igazából semmi baj nincs, csak kicsit megrogyott az önértékelése, ami korosztályi sajátosság, és attól, hogy éppen csúnyának érzi magát, még nem kell buzivá válnia.

Amúgy ott volt az Amnesty International igazgatója is. Vig Dávid azt mondta az összegyűlteknek, hogy Áder Jánosnak az a feladata, ne írja alá a jogszabályt. Mert ő tudja, pontosan tudja, hogy a magyar köztársasági elnöknek milyen feladatai vannak. És kvázi utasítja az egybegyűltekkel együtt, hangosan skandálva, hogy „Ne írd alá, János”, mintegy elfeledkezve arról, hogy nem is olyan régen még bajszos szarnak becézték őt. Mindenesetre azt megállapíthattuk, hogy az elpunnyadt ifjak igen kis hányada vállalta a Várba lépcsőzést, így a 16-os busz szűk kereteinek megfelelően apró hullámokban érkeztek. Ám legalább a Budai Várból letekintve megszemlélhették imádott főpolgármesterük káoszát, mert amerre a szem ellátott, mindenütt dugóban álltak a járművek, és az egykoron Európa legszebb körforgalmának nevezett Clarck Ádám téri helyén is csak egy betonplacc csúfolog. Azért az ifjak jót piknikeztek a füvön, a fák árnyékában, a gendersemlegesen nevelt apróságok cuki plüssállatkákkal játszottak, majd mindenki megunta a melegben semmittevést, és szépen hazamentek.

Varga Moncsi – Hunhír.info