Valaha a Katolikus Anyaszentegyház bármely e világi intézménynél inkább élen járt mindannak megvalósításában, ami valóban szép, jó, nemes – még akkor is, ha akadtak, akik tagjaik közül vizet prédikáltak, de bort ittak, nemes elveket hirdettek, ámde azok ellenkezőjét képviselték. Ma azonban ott tartunk, hogy elenyészően kevesen vannak soraikban, akik Mesterüket, vagyis magát Jézus Krisztust akár csak szóval is megvallanák.
Nyilván messzire vezetne ennek okai feltárása – a reneszánsz, a reformáció, s különösen is az 1789-es „nagy” francia forradalom s az ennek nyomában járó további társadalmi megmozdulások az emberi nem történelmének mélyebb tanulmányozóit e téren döbbenetes felismerésekre kényszerítik. Annyi azonban bizonyos, hogy a Második Vatikáni Zsinat (1962-1965) óta az emberiséget egyenesen megsemmisíteni akaró erők egyre leplezetlenebbül törnek trójai falóként Szent Péter apostol hajójába (is), hogy azt elpusztítsák, ha már ez egykor Noé bárkájával nem sikerült.
Miért, hogyan következett be, kiváltképpen az európai történelemben, az utóbbi két és fél évszázadban az Isten és a Sátán e tróncsere-kísérlete? E témában persze azóta sokan írtak katolikus részről is (csak a legilletékesebbeket említve: Joseph de Maistre, François-René de Chateaubriand, Juan Donoso Cortés, Émile Bougaud, Franz Hettinger, Sarda y Salvany Felix, Albert Maria Weiss OP), de leghitelesebben talán mégis csak Marcel Lefebvre (1905-1991) francia érsek, a Szent X. Piusz Papi Testvérület (Fraternitas Sacerdotalis Sancti Pii X, FSSPX) alapítója.
Tény, hogy Lefebvre érsek sok, liberalizmustól megfertőződött „katolikus” szemében ma is szálka, ámde az is, hogy XVI. Benedek pápa az „egyetemes Egyház nagy emberé”-nek nevezte. Noha az érsek által 1970-ben alapított FSSPX-nek még nincsen végérvényes kánonjogi státusza, viszont fontos lépések történtek újabban ennek rendezése terén, ugyanis Ferenc pápa megadta az FSSPX papjainak a jogi felhatalmazást, hogy gyónásokat hallgassanak és a házasság szentségét is kiszolgáltathassák. Amint az FSSPX Magyarországot is felügyelő tartományi elöljárója, Stefan Frey atya írja a könyvhöz írt előszavában, „nem sok pap van a világon, aki a gyónás meghallgatásának a jogát egyenesen a pápától kapta meg”, s hozzáteszi: „A hívek is már több alkalommal megkérdezték a Vatikánt, hogy törvényes-e az FSSPX miséire járni, amire igenlő választ kaptak.”
Az FSSPX jelenleg 74 országban (köztük a mienkében is) működik, egyértelmű jelenként a Szentlélek Úristen erejének, Aki minden emberi hiba, gyarlóság, bűn ellenére élteti az egyedüli, emberi nemünket üdvözítő igazság kútfejét, a Katolikus Anyaszentegyházat (hiszen a matematika sem törlendő el, csak mert vannak, akik rosszul számolnak!). Miért is alakult az FSSPX, miért nem sikerült nemhogy megsemmisíteni, de terjedését sem megakadályozni?
Minderről méltán lélegzetelállító olvasmány – sőt általában korunk sebeire balzsam – Lefebvre érsek eredendően 1985-ben megjelent könyve: Lettre ouverte aux catholiques perplexes – Nyílt levél a tanácstalan katolikusokhoz. A cím talán meghökkentő, de – igaz. Merthogy az élet végső kérdéseiben az igazi tanácsokat ugyan a katolikus hit adja csak meg maradéktalanul, azaz tévedésektől mentesen, viszont sajnos az is igaz, hogy oly sok pap és hívő ezeket ma már vagy nem ismeri eléggé, vagy ha igen, tagadja igaz mivoltukat, tömegeket téve ezzel tanácstalanná.
Lefebvre érsek könyvének legnagyobb érdeme, hogy rávilágít: a Katolikus Anyaszentegyházat belülről tönkretevő klerikusok legfőbb célja a hagyományos (trienti) miserítusnak egy új „miserítus”-ra történő felcserélése volt, s ezáltal magának a hitnek a megváltoztatása. Az érsek részletesen kifejti, miért ragaszkodott ő maga kizárólag a trienti szentmise bemutatásához, s teszi ezt az FSSPX minden papja azóta is. E ragaszkodásának pedig az lett a gyümölcse, hogy idővel megszaporodtak a világban a tradicionalista katolikus közösségek, még ha nem is mindig észlelhető részükről az ezért való hála az érsek iránt.
A Nyílt levél nem zsákbamacska, nem arra inti olvasóit, hogy a Második Vatikáni Zsinat előtt, de főleg azóta és miatta a Katolikus Anyaszentegyházban végbement hitehagyások orvoslásaként kiöntsék a fürdővízzel együtt a gyermeket a kádból, azaz hogy elhagyják azt, hanem hogy megismerjék valódi tanítását és ahhoz körömszakadtig ragaszkodjanak. Katolikus tanácsokat ad tanácstalan katolikusoknak.
A könyv minap jelent meg magyarul, megrendelhető megjelentetőjétől (Ős-Kép Kiadó [1]), Molnár Zoltántól.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info