Gyakran panaszkodnak pedagógusok, mennyire kezelhetetlenek tanulóik. Nem ismernek tekintélyt, egyre kevesebbet tanulnak, viszont annál követelődzőbbek. Valaha másképpen volt, pláne 1945 előtt.

Utóbbit igazolandó, kezemben egy kiadvány: „Katolikus népiskolai tanulmányi értesítő”. 1940-ben adta ki a Szent István Társulat. Ebben, amolyan használati útmutatásul, 14 pontban olvasható „a katolikus gyermek életrendje”. Ennek mottója Papp-Váry Elemérné Sziklay Szeréna verse első strófája: „Hiszek egy Istenben, / Hiszek egy hazában, / Hiszek egy isteni örök igazságban, / Hiszek Magyarország feltámadásában!” A tizennégy pont pedig:

1. A katolikus iskolásgyermek minden reggel tisztán mosakodik, haját, ruházatát gondosan rendbe hozza, és imádkozik éppúgy, mint déli harangszókor meg este lefekvés előtt.

2. Az iskolába indulása előtt illedelmesen elköszön szüleitől és hozzátartozóitól. Hazulról oly időben indul, hogy el ne késsék.

3. A tanterembe lépés előtt megtisztogatja lábbelijét, leveszi kalapját, és Dicsértessék a Jézus Krisztus köszöntéssel lép be.

4. A helyére ülve csendesen olvasgatja leckéjét. Várja a tanítás megkezdését vagy a templomba menetel idejét, előtte nem jár ki és be.

5. Vasárnap és ünnepnapon s más megszabott alkalommal társaival együtt templomba megy, imakönyvéből ájtatosan imádkozik vagy buzgón énekel: példásan viselkedik egyéb egyházi szertartásokon is.

6. A tanteremben, az iskola udvarán, az iskolaépület környékén – mint másutt is – ügyel a tisztaságra, kivált az illemhelyekére. Papírt vagy más hulladékot csak a kijelölt helyre tesz. Az iskola bútorzatát és felszerelését, falait és kerítését kíméli, folyosóin és lépcsőin zajtalanul jár.

7. A tanítás alatt figyel, s mindenben engedelmeskedik tanítóinak.

8. Tanulótársai iránt szeretettel és jóindulattal viselkedik. Nem sérteget mást, nem csúfolódik, nem gúnyolódik. Ha nagyobb már, a kicsinyeknek jó példát mutat, munkájukban és a rend megtartásában testvériesen támogatja őket.

9. Más holmijához nem nyúl. A talált tárgyat nem tartja meg, hanem átadja tanítójának, hogy azt tulajdonosának visszaadhassa.

10. Az iskolából mindig sorban, párosával és zajtalanul távozik. Nem áll ki a sorból, nem dulakodik, nem ácsorog. Szekerek, kocsik után nem szalad, nem kapaszkodik fel rájuk. Az utcán mindig illedelmesen viselkedik.

11. Egyházi és világi elöljáróit tiszteli, nekik s általában mindenkinek illedelmesen köszön a katolikus köszöntéssel. Vallását mindenkor bátran megvallja.

12. Erdőn-mezőn eszébe jut a jó Isten, aki mindent teremtett; ezért a hasznos madarakat nem fogdossa, fészküket nem fosztogatja ki, az állatokat nem kínozza, a fákat nem rongálja.

13. Szeszes italt nem iszik, nem is dohányzik. Mind a kettő méreg, mely nemcsak testét, hanem lelkét is megöli.

14. Iskolaköteles gyermek nem járhat kocsmába, táncmulatságokra. E helyett inkább tornászik és játszik. Ez válik testi-lelki javára.

Ezen értesítő tartalmazza természetesen azt is, minő tantárgyak voltak – fontossági sorrend szerint: magaviselet, szorgalom, vallástan, beszéd- és értelemgyakorlat, olvasás és olvasmánytárgyalás, írás, fogalmazás, helyesírás és nyelvi magyarázat, kisebbségi anyanyelv (ha volt abban az osztályban, ahova járt), számolás és mérés, földrajz, a magyar nemzet történelme, polgári jogok és kötelességek, természetrajz (biológia)-gazdaságtan-háztartástan, természettan (matematika, fizika) és vegytan, egészségtan, ének, rajz, kézimunka, testnevelés. Végül osztályzatot kapott „az írásbeli dolgozatok külső alakja” is.

Hangsúlyozandó: a magyar királyi állami népiskolákban is ez volt a norma.

Ami azonnal feltűnik – azon túl, hogy a „vallástan” minden más tételes tantárgyat megelőzött –, hogy vezető helyen a nemzetismereti tantárgyak álltak. Nem volt semmilyen idegen nyelv, világtörténelem. Csak magyar.

Hát ilyen volt egy magyar elemista – a tanterv alapján, de talán a valóságban is.

Boldog idők voltak!

Ifj. Tompó László – Hunhír.info