„Arany János magyar nyelve kultúrfül számára nem elég zamatos, a magyar nyelv esetlen, tenyeres, talpas, sőt hájas nyelv. A magyar paraszt vérmérséklete, szelleme, látása, érzése merevedett meg benne. Az éneklő, a kultúrával átitatott zsidók új magyar nyelve ki fogja szorítani az Arany János és Gyulai Pál kultúrfül számára nem elég zamatos nyelvét.”
Ne törje fejét a kedves olvasó, elárulom, honnét való ez a gyönyörűséges, toleranciával teljes, izzó hazaszeretetre valló és – legfőképpen – mélységesen keresztényi citátum. A „Világ” című szabadkőműves orgánum 1912. márciusi számából. (Erről az orgánumról bizonyos Berényi Zsuzsanna Ágnes tanulmányában (A „Világ” című lap története, 2001, http://real-eod.mtak.hu/6114/1/Tanulmanyok_2001_48_Berenyi_A_Vilag_cimu_lap_tortenete.pdf [1]) úgy ír, mint „világszínvonalú létesítmény”-ről.)
Nos, ismerve az akkor magyarországi szabadkőműves páholyok túlnyomó többségének szellemiségét és tagjai zömének nacionáléját, mi mást mondhatnék, mint hogy nem vagyok antiszemita, de…
Ifj. Tompó László – Hunhír.info