“Február 18-adika újra felköltötte Magyarország fővárosában a régóta visszafojtott lelkesedést; az alkotmány visszaállításának egyik legfőbb tényezője: a magyar minisztérium kineveztetése méltó örömre gerjesztett minden hazafi-kebelt.”
Valóban talpon volt mindenki! Kivilágítás és a fáklyás zene február 18-án Pesten
Öröm és lelkesedés a boldog fiatal kor sajátja. De ki ne fiatalodnék meg egy perezre, midőn az elért czél küszöbét érzi lábai alatt és ki ne lenne boldog azon pillanatban, midőn két évtizedi nélkülözés után ábrándainak teljesülte, jogos birtokának visszanyerése előtt áll.
Február 18-adika újra felköltötte Magyarország fővárosában a régóta visszafojtott lelkesedést; az alkotmány visszaállításának egyik legfőbb tényezője: a magyar minisztérium kineveztetése méltó örömre gerjesztett minden hazafi-kebelt. Ily körülmények közt nem volt szükség kivilágitást rendelni, megtörtént az a nélkül is, önként, örömmel, és ha nem volt oly ragyogó, mint egy vagy más hivatalosan rendezett, de megvolt az a mindennél érdekesb érdeme, hogy valóban Talpon volt mindenki, csak a poroszlók maradtak honn, s a nép békés, ámbár igen akadályozó tömegekben hullámzott fel s alá. Különösen a város szive körül a váczi, uri és kigyó-uteza táján vőn a tolongás nagy mérveket, s óriási lett 8 óra tájon, midőn rögtönzött, de azért tekintélyes menet indult az egyetemtől fáklyákkal, dallal és zenével az alkotmány visszavivóinak tiszteletére.A menet először a Deák-kör helyisége előtt állapodott meg zajos lelkesedéssel éltetve Deákot, ki az ifjúsághoz néhány szivélyes szót intézett. Innen, egyre növekedve, vonult az uj miniszterelnök lakához, ki az ifjúság szónokának tisztelgő szónoklatára következőleg válaszolt: „Szép tűz az, mely a ti kebletekben lángol, a lelkesedés tüze. Csak azon ifjúság, melynek ereiben a lelkesedés lángja forr, számithat joggal a jövőre. Azonban ha azt akarjuk, hogy az a miért lelkesedéstek fáklyáját lobogtatjátok, erőben, eredményben megizmosodjék, a lelkesedésnek higgadtság és értelemmel kell párosulni. A haza sorsa kezünkbe van ismét letéve, fáradalmainknak tehát még csak virága van. Adja Isten, hogy ti, kikre a haza jövőben számit, azon sikernek, melynek mi még csak illatát érezzük, mint épen és szépen kifejlett gyümölcsnek izét élvezhessétek. Ugy legyen!”
Ez ünnepélyes cikk-részlet és a két rajz 1867 februárjában, 154 esztendeje jelent meg a Vasárnapi Újságban. A február 17-ei kiegyezését már aláírták ugyan, de gróf Andrássy Gyula miniszterelnök kinevezéséig még egy napot kellett várni – innen ered az egynapos elcsúszás.
Hunhír.info