Ezt bírja írni Balavány Gyögy a 24.hu-n: „De a magyar társadalom nem keresztény, hanem rémült, zavart, útkereső, eltévedt és magára hagyott. Például azért, mert a pásztorok magukat legeltetik, nem a nyájat. Mert a helyett, hogy az igazságot és a könyörületességet képviselnék, a kedvezményezett egyházak a hatalom szégyentelen kitartottjai lettek.”
Nem ismerek még egy hivatást/szakmát/ vallást, amelynek ilyen leplezetlen gyűlölettel neki lehetne esni a politikai korrektség kényszerzubbonyában kínlódó világunkban. Nincs itt árnyaltság, megkülönböztetés. Itt a keresztény/keresztyén egyházak és papjaik („a pásztorok”) egységes, semmirekellő brancs, akik „magukat legeltetik”, gyülekezeteik pedig „szégyentelen kitartottak”.
Szegény egyházak, szegény papok. Túlnyomó többségük gyülekezetük fizikai életben maradásért küzd, merthogy a valaha volt potens egyházfenntartó társadalmi rétegeket sikerül szétverni, de most megtudhatták, hogy „magukat legeltetik”. Földbe döngölték őket, de mégis ők a bűnösök. Mintha már hallottam volna ezt a szöveget, egész pontosan az ötvenes években. Vannak még emlékeink, csakhogy Balavány úr megértse, miért olyan felháborító ez az általánosító, summás ítélete. De hát ezt ma – nyilván a szólásszabadság nevében – meg lehet tenni. A keresztény egyházak, a papok, nyílt préda: lehet őket az ítélet általános tárgyává tenni. De csak őket. Úgyhogy nem javaslom senkinek sem, hogy ilyen általánosítóan elítélő módon szóljon bármelyik vallásról és papjaikról. Tényleg nem lenne korrekt. De valamely rejtélyes oknál fogva a keresztyénség/kereszténység kivétel. Őket lehet nyíltan gyűlölni, itt nem érvényes a gyűlöletbeszéd tilalma, itt a szólásszabadság elve az érvényes. Mint ahogyan nem kell beszélni arról sem, hogy ma a kereszténység a legüldözöttebb vallás a világon. Valahogy itt az emberjogi retorika megbicsaklik.
Arról nem is beszélve, hogy Balavány úr téved: a magyar keresztény/keresztyén gyülekezetek-egyházközségek önfenntartók. Nem működésre kapnak pénzt, hanem ingatlanjaik gondozására. De úgy látszik, az is baj, ha megszépül egy templom, vagy megújul egy egyházi iskola épülete. Az egyházak nem kitartottak, és a papok a támogatásokat nem magukra költik. Ez hazugság. „Csak” annyi történt, hogy vannak itt bizonyos történelmi előzmények, melynek nyomán sikerült az egyházakat földönfutókká tenni.
Azért azt nem gondoltam volna, hogy gyermekkorom agresszív egyházellenes ideológiája ilyen leplezetlenséggel teret nyer napjainkban is.
Hiába no, csak a miheztartás végett: van itt egy világkép, amely szerint a keresztény/keresztyén egyházak és papjaik bűnbakok mindig lehetnek, de áldozatok sohasem.
Köntös László
Hunhir.info