Megingott a ki ha nem én!
Rettegteti egy gyilkos kór.
Bűnhődnie kell a Földnek,
Mi más ez, mint égi ostor?

Furcsa lett és misz a világ.
Nem foganhat künn az advent.
Médiumok hányják, szórják:
Istenurad idén várd bent,

Szívedben csak. Bensődben: csak?
De zárd be minden ablakod,
S tégy reteszt az azilumra.
Nem üres az, csak rab-lakott.

Ez nem spanyol, tán kínai…
S körbejár, mert virgonc vírus.
Fertőz szemből, fertőz orvul,
Nincs már mire, ember-virtus.

Hová haladsz, meglékelt lét?
A természet, lám közbeszólt,
S esélyeink eltörpülnek…
Ember-tavaszt az őszbe tolt.

Ünnepbe kell öltözzetek
Mégis, rogyott hétköznapok.
Majd megtudjuk, miként jött ma
Gordiusztól e furcsa bog!

Az élet él. S élni akar.
A kinn, s a benn oly egyre megy.
Őrizzük az Úrjövetet.
Öröklét-hálónk nem remeg.

Dóczi  Székely  Gábor