Elhunyta napján napján emlékezzünk első Kossuth-díjasaink egyikére, a reverendás fizikaprofesszorra, Öveges József (1895-1979) tanár úrra. A professzor ugyancsak sajátságos stílusban adott elő, s mivel ezt egyebek közt a televízióban is tette, valóságos sztár lett: gyermekek és iskolai éveiket már rég maguk mögött tudó felnőttek egyaránt siettek haza, ha tudták, hogy aznap lesz a műsora.

A tatai Eötvös József Gimnázium egyik 17 éves tanulója, Grósz Andrea, közel tíz éve a Természet Világa című lap cikkpályázatán különdíjat nyert a professzor életéről írt munkájával. Ebből idézek néhány mondatot:

Népszerűsége abban rejlett, hogy a legbonyolultabb kísérleteket is olyan nemes egyszerűséggel tudta elmondani, hogy azt még az iskolázatlan ember is megérthette. Beleképzelte magát a közönség helyébe, és csak azt mondta, amit ő is szívesen hallott volna. Tanítványait arra buzdította, hogy a jelenségeket képzeljék maguk elé, és így próbáljanak beszélni róla. Nála az a diák sohasem kaphatott jeles osztályzatot, aki csak krétával a kezében a táblánál próbálta bebizonyítani a tudását. Ennek ellenére az ábrák megfigyelésére és megértésére is nagy gondot fordított. Az értelemnek és a szavaknak nagy súlya volt nála, a füzetek első lapjára kedvenc jelmondatát íratta diákjaival: „Semmiből nem lesz semmi!” Ezt a gondolatot maga is komolyan vette, és a nehéz helyzetekben mindig alkalmazta is. A gyerekeket munkára nevelte, és többször kijelentette: “nem azt akarom, hogy tudjanak egy bizonyos geometriai vagy fizikai szabályt; a célom az, hogy szokják a munkát, tanuljanak meg dolgozni!”

Hitt az élőszó erejében, abban, hogy fontos a magyarázat. Kedvenc hasonlatát, amely egy jerikói rózsáról szólt, többször elmondta. Ez a rózsa egy „ronda, összeszáradt növény, de ha vízbe tesszük, csodálatosan szép, színes virág lesz belőle”. A tankönyveket is ilyen száraz valaminek tartotta, amit majd a tanári magyarázat tesz varázslatával teljessé, színessé. Kollégáinak többször elmondta:– A mi szerepünk a bányászlámpáé: csak oda akarunk elegendő fénnyel világítani, ahol szükség van rá.”

Öveges József a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen (a mai Eötvös Loránd Tudományegyetemen) végezte tanulmányait, ezzel párhuzamosan a piarista rend pesti hittudományi főiskoláján teológiai tanulmányokat is folytatott.1917. december 24-én letette az ünnepélyes fogadalmat, s mindemellett szaktárgyaiból az összes vizsgát kitüntetéssel teljesítette. A későbbi Nobel-díjas Hevesy György professzor egyetemi terjesztette fel tanársegédnek.

A Tanár Úr különös észjárását jellemezte például, hogy – miután többféle sportot űzött, így rendszeresen úszott és korcsolyázott – a tatai Öreg-tó jegén reverendában korcsolyázva találta ki a vitorlás korcsolyázást, amivel természetesen tovább növelte népszerűségét. Fegyelmezett, szigorú rend szerint élt, rendszeresen hajnalban kelt. Minden évben csupán július végén vagy augusztus elején engedélyezett magának két-három hetes nyári szünetet, amit szülőfalujában, a Győr vármegyei Pákán töltötte.

Gondoljunk igen nagy szeretettel Öveges professzorra, akinek gondolkodásmódja alapján azóta már több híres fizikusgeneráció nőtt fel! Egy róla készült paródia szerint itt, a tatai tóparton nemcsak a vitorlás korcsolyázást találta ki, de azt is bebizonyította, hogy igenis lehet akár barackmagból is atombombát készíteni…

Mészáros-Sunyó Sándor – Hunhír.info