Megrendítő, ősökhöz visszanyúló, a szívekbe öröm és fájdalom érzéseit vegyítő megemlékezéssel készült a németországi magyarok egy csoportja Trianon gyásznapjára.
A trianoni gyász centenáriumára emlékezve dél-németországi magyarok – a koronavírus kényszere miatt – egy kis csoportja a bajorországi scheyerni Királyi-kápolnában gyűlt össze. A müncheni Széchenyi Kör, a stuttgarti Hunnia Baráti Kör és Ravasz Zoltán, Borbáth Szilárd szervezte megemlékezés aligha talált volna ennél méltóbb helyet, hiszen történelmünk egyik legszentebb kápolnájában emlékezhettek, imádkozhattak. A helyi bencés hagyományok szerint ugyanis, melyet az úgynevezett Scheyern-i kódex is alátámaszt, itt jegyezte el első uralkodónk, István 996-ban Gizella bajor hercegnőt
A kápolna azóta is a Királyi-kápolna néven ismert, miközben ez a történelmi kézfogó egyben a keresztény magyar állam alapját is jelenti. A megemlékezést a müncheni főkonzulátus munkatársa, Spiller Krisztina vezette fel, majd két Trianonnal kapcsolatos verset hangzott fel Hahn-Seidl Alida mélyen átélt tolmácsolásában. Elénekelték a nemzeti himnuszt és a Székely Himnuszt is.
16 óra 30-kor felhangzott az ódon templom dallamos-bús harangja és mi megrendülten, imádkoztunk és gondoltunk a békediktátum által, pontosan 100 évvel ezelőtt elszakított, Testvéreinkre, megcsonkított Hazánkra
– fogalmaztak a szervezők.
Kucsera János, a Széchenyi Kör elnöke méltatta a templomban látható egyéb magyar emlékeket: festmények, szobrok, ill. egy lenyűgöző relief kapcsán. A domdorműbe vésett kétnyelvű felirat magyarul: “Szent István városa szeretettel emlékezik a királyi párra. Szent István és Boldog Gizella együtt építette fel a keresztény magyar államot, erős és gazdag országot hagyva utódaira. Házasságuk összefűzte a magyar és bajor történelem szálait és teremtő erő forrássa lett”.
Babits Mihály szavaival élve “a szó régi, szellemi, jogi erkölcsi értelmében” vett nemzet vagyunk, amelyet nem a faj vagy a hódítás kapcsol össze, hanem a kultúra, amelynek alapvető tényezője a nyelv, és a történelem, amely nem más, mint az idő, a tér s a és a közös sors összege. Higgyük változatlanul, hogy a nemzeti összetartozás valójában a tér győzelme az idő fölött!
– tette hozzá Kucsera János.
Hunhír.info