Borkai Zsoltról van szó továbbra is. Ha nem hamis a fáma, nem változtatta meg a győri szavazás végeredményét a Győri Ítélőtábla, így Borkai Zsolt nyerte a győri polgármester-választást.
Megvédjük keresztény identitásunkat, magyar kultúránkat, halljuk állandóan. Ennek jegyében – nagy nehezen – távozott a kormánypártból ugyan Borkai, de akik az előbbi jelszavakat skandálják, mintha mégis szemet hunynának afelett, hogy továbbra is ő a győri polgármester. Erkölcsileg alkalmatlan? Polgármester marad!
Könyörögve kérdem, hol élünk? Csoda-e, ha ilyenkor a magamfajta – amúgy politikailag inkorrekt – honpolgár azt kérdezi, miért, hogy amit ma észlelünk, százvalahány éve is észlelték? Ha netán azt hinné valaki, ostobaság mindez, kérem, olvassa el figyelmesen az alábbi sorokat:
„Micsoda város is ez a Budapest! A pártpolitika áldozatainak, szélhámosainak, a félreértett zseniknek, a kopott mezben járó becsületnek, az ártatlanság vásárjának s a bűnök diadalának eme Bábelje! A tisztességes ember, ha nem örökölt vagyont, tengődve él benne, igyekezetének, polgári erényeinek többnyire hiába várja jutalmát, viszont sohasem lehet benne biztos, hogy társadalmi becsületétől nem fosztja-e meg a rágalomból élő zuglap vagy kaszinói intrika. S a romlott lelkű perverz közönség kapva kap a botrányon, első szóra hajlandó hitelt adni a diffamáló híreknek, sugdosásoknak, de azok nélkül is gazembert lát vagy sejt a meggazdagodott gyárosban, vállalkozóban, vesztegetőt, csalót, sikkasztót, mert szinte képtelen elhinni, hogy valaki Magyarországon vagyonra tehessen szert tisztességes úton. S szomorú, de való, hogy szinte menthető ez a pesszimizmus, hogy ne mondjuk irigység vagy rosszindulat, mert a hirtelen való meggazdagodásnak, az értéktelen értékek monsztre-kamatoztatásának sehol oly hálás talaja nincs, mint Budapesten. E tekintetben keleti város, de minden tekintetben kalandor város a mi hiú betáblázott fővárosunk.”
Nem fogják elhinni, mikori a citátum. Segítek: 1912-ből való. Szerzője Szemere György (egyáltalán ki hallott róla?), idézett műve címe pedig „Új Magyarország”.
Új? Már mitől? Amúgy, ismétlem, ma 2019-et írunk.
Van valami változás?
Ifj. Tompó László – Hunhír.info