- HUNHÍR.info - http://hunhir.info -

Így védekezzünk az ateizmus ellen

„Atheista könyvek… Elirtóztatnak, mint azok a lábtörlők, amelyeken ez a mondás olvasható: Isten hozott! S a vendég az Isten szent nevébe törli a sáros lábait.” „Mégis csak furcsa, hogy a világmindenségre azt mondjátok: – Van. Arra meg, aki csinálta, azt mondjátok: – Nincs. Meg akarjuk érteni a világegyetemet, pedig egy tyúktojás rejtelmei is kétségbe ejtenek bennünket.” Mindkét citátum Gárdonyi Gézától való. S hogy miért idéznők? Mert az ateizmus, bár különféle formákban, mégis mindmáig ijesztően jelen van Magyarországon ma is.

Igen, ma is. De hogy pontosan mikortól, jó kérdés. Mindenesetre egy biztos: Magyarországon már eléggé virulens volt az ateizmus 1945 előtt is. Csakhogy akkor még azért nem hagyták teljesen szó nélkül. Megcáfolásában leginkább a katolikus papok jártak az élen.

Itt van például Bangha Béla jezsuita szerzetes (1880-1940), aki egy bizonyos Szimonidesz Lajos (1884-1965) nevezetű evangélikus „püspök”-ről is kénytelen volt leszedni ama bizonyosat. Elöljáróban: Szimonidesz 1919-ben direktóriumi elnök volt, s az akkori kommunistákkal való kollaborációjának mértéke miatt még saját felekezeténél is kihúzta a gyufát: lelkészi állásától megfosztották.

Vámbéry Rusztem (1872-1948) – ama orientalista, Vámbéry Ármin fia – jogász-publicista, a kereszténygyűlöletéről és nemzetellenességéről hírhedt Jászi (Jakubovics) Oszkár egyik leghívebb propagátora volt, akinek lapjában 1927-ben cikket írt Szimonidesz. Ezt vesézte ki Bangha a „Magyar Kultúra” 1927. június 20-i számában „Gondolkozás-e a szabadgondolkozás” címmel. Ámde adjuk át a szót Banghának, aki előbb részletesebben idézi Szimonideszt, majd rátér sorai cáfolatára.

A hit és a tudomány között örvények és szakadékok tátonganak”, jelenti ki a cikk elején. Ez a tétele. Ezt bizonyítja azután a következő érveléssel:

Az a hit, amelyet az egyházak ápolnak s amely e vallásokban kristályosodott ki – elmúlt évezredek hite. Eredete is régmúlt időkre utal s az iránya is a múltba néző. Évezredes kinyilatkoztatások igaznak tartása, azokhoz való alkalmazkodás, a belőlük elvont következtetések továbbfűzése és hozzájuk való hűség képezik a vallásosság lényegét és irányát. A vallás múlt idők maradványa, a vallás a múltba néző világnézet.”

Ezzel szemben a tudomány az igazság szüntelen és korlátlan keresését tekinti egyetlen komoly céljának. Mindent megvizsgál, mindent kipróbál, mindent összegyűjt… hogy egy-egy lépéssel előbbre juttassa az emberiséget, hogy mindig több világosságot derítsen ma még homályban levő dolgokra. A tudomány ismeri a múltat; a tudomány is a múlton alapszik, de tekintete a jövőre irányul, szeme mindig előre néz.”

A vallás alapelve az, hogy a régi, évezredes isteni kijelentéseknek mondott dolgok isteni igazságok, melyekhez ragaszkodni élet és üdvösség… A tudomány alapelve pedig az, hogy az igazságot az emberiség néhány ezer esztendővel ezelőtt csak tökéletlenül ismerte, a haladás és azt emberi tudás eredményeit respektálni kell és nem a régihez való ragaszkodás, hanem az igazság keresése és közlése, a növekvő világosság befogadása és terjesztése a legfőbb emberi erény. Legyen világosság! És: Legyen igazság!”

A két irány nyilvánvalóan ellentétes. Ennek következtében megállapításaik és állításaik is ellentétben állanak egymással. Amit a vallás állít, azt a tudomány kétségbe vonja: amit a tudomány kikutat, azt a vallás nem akarja elismerni.” stb. stb. stb.

Olyan ember rendkívül kevés van, aki kizárólag és következetesen a vallással tartana. Mert ez annyit jelentene számára, hogy az új tudományos szellem által alkotott világgal is szembehelyezkedjék. Aki Buddha, Mózes vagy Mohamed [Itt nyilván ideértendő: „vagy Jézus” – B. B.] világában él, az nem ismerheti el a vasutat, a villanyt, a védőoltásokat és a rádiót, szóval a modern tudománynak vívmányait.” stb. stb.

Ez hát az egész? Nincs tovább? Drága kis Galilei-kör, dicső entellektüelek, forradalmi marxisták és egyéb tisztult életszemléletű radikálisok: ennél többet tehát ti sem tudtok kigondolni a szabadgondolkozástok elméleti körülbástyázására? Hiszen ez véghetetlenül kevés, még a semminél is kevesebb!

Ha jól értjük, Szimonidesz úr okoskodásában egyetlen alapgondolat van, s ez, a cikornyát levetve, a következő: a vallás a múltba néz, a tudomány pedig a jövőbe; tehát a vallás és a tudomány ellenmondanak egymásnak. Ez az egész fenti szóhabarcsnak egyetlen fogható veleje.

Radikáliséknál fanatikusabb hívők a világon valóban nincsenek. Mert ha nem volnának fanatikusok, ha gondolkoznának is, pillanat alatt látnák, hogy a fenti okoskodásnak mind a két fele merő valótlanság, a konklúziója pedig szabálytalan, a logikának egyenest a fejtetőre-állítása.

A vallás „a múltba néz”? A tudomány pedig a jövőbe! Micsoda önkényes, szűk látókörű, gyermekes megállapítás ez! Éppoly joggal mondhatnók a fordítottját is: a tudomány a múltba néz, a vallás pedig a jövőbe. A tudomány a múltak tapasztalatait gyűjti össze, a vallás pedig az örök jövő kérdését bolygatja. Ez is éppoly igaz volna, mint az idézett állítás.

A valóság az, hogy a vallás is, a tudomány is mindent felölel: múltat, jelent és jövőt. A különbség köztük csak az, hogy tárgyuk és szempontjuk más és más. A tudomány a közvetetlen emberi megismeréseket foglalja rendszerbe, a vallás pedig a dolgok végső eredetét s végcélját kutatja s a kinyilatkoztatás ténybeliségét és tartalmát vizsgálja. A jövőbe a vallás annyira „néz”, hogy éppen a radikálisék vagdalják örökké fejünkhöz, hogy elhanyagoljuk a földi dolgokat s mindig csak a jövendő élet reménységével hozakodunk elé. Ezzel a váddal majd ezentúl szembehelyezhetjük a Szimonidesz úrék megállapításait, hogy dehogy: mi egyáltalán nem nézünk a jövőbe. Parancsolatokat sem sürgetünk, mert azok is a jelenre és jövőre vonatkoznának, már pedig mi csak a múltba nézünk.

De hagyjuk ezt a bölcs disztinkciót: akkor is logikai képtelenség a múlt és jövő nézését egymással ellentétbe állítani. Vajon aki a múltba néz, szükségképp ellenmondásba kerül azzal, aki a jövőbe néz, Hát nem lehet a múltat is, jövőt is egyszerre vizsgálni? Radikális uramék: hol tanulták önök ezt a bölcsességet? Tehát akkor a történelem vagy a geológia, amely ugyancsak erősen a múltba néz, szükségképp ellenmondásban áll az elektrofizikával vagy az etikával? Úgyhogy aki a történelemben hisz, nem ülhet a villamosvasútra, a paleontológus nem hallgathatja meg a rádiót s az archeológus nem foglalkozik például szociális kérdésekkel? Nem veszi észre a szabadgondolkodók tudós szakszervezete, hogy ez az egész szabadgondolkodás egyetlen ordító paralogizmus, valóságos gondolkozási szörnyszülött? S ez a semmi, ez a nyilvánvaló gondolati csődvallás az egséz alap, amelyre ők akkora jogokat szeretnének ráépíteni, mint aminő a harc joga a kereszténységgel, keresztény kultúrával, keresztény tudománnyal szemben?

De ám segítsünk a járni nem tudó gyermektudósokon. Mást akar Szimonidesz exprédikátort mondani, csak nem tudja kifejezni a gondolatát. Szerinte ott a baj, hogy a vallás tekintélyen, kinyilatkoztatáson, változhatatlan dogmán alapul, a tudomány pedig folyton változik s lényegesen megköveteli a vizsgálódás szabadságát. Ez megint nem igaz, mert a tudománynak is vannak dogmái, aminő például az egyszeregy s ezeken nem lehet változtatni. Szimonideszéknek azonban más fáj. „A hit csodákról beszél, mondja ő tovább, amiket a tudomány tapasztalatai alapján kétségbe von (?). A vallás másvilági hatalmakat, isteneket (?) lát ott, ahol a természettudomány csak erők megnyilvánulását tudja konstatálni,s a vallás másvilágot képzel, amelyekről a tudomány kimutatja, hogy nincs hely számukra a világmindenségben…”

Drága jó szabadgondolkozó úr, hogy mindjárt szaván fogjuk: nem mondaná meg nekünk: hol és mikor mutatta ki a tudomány, hogy a „másvilágok” számára „nincs hely a világmindenségben”? Ha Kisbürgözdön mond valaki ilyeneket, ott ámuló tisztelettel hallgatják, de nem fél-e Szimonidesz, hogy saját elvbarátai közt is akad, aki fizikát tanult s aki a fenti okfejtésre azt találja felelni, hogy – pardon, a természettudomány nincs még ennyire, mert még a térbeli világmindenségnek is csak igen kicsiny részét sikerült átvizsgálnia! Tehát a saját szempontjából sincs igaza, tisztelt szabadgondolkozó úr. De azt is tudnia kellene egy jól nevelt radikálisnak, hogy a vallás hirdette „másvilág” nem a távcsövek világában, nem valahol a Sirius és az Orion közt keresendő, egyáltalában nem a materiális dolgok között. Azt kellene bebizonyítania a radikális világszemlélet bajnokainak, hogy szellemi világ nincs és nem is lehet, hogy Isten nincs és nem is lehet, hogy Krisztus kinyilatkoztatása nem igaz és nem is lehet igaz. Ehhez pedig a világűrnek semmi köze.

Hogy a csodák valóságát a természettudomány kétségbe vonja? Ne tréfáljon, buzgó úr! A természettudománynak egyáltalán nem dolga, nem is tartozik a tárgy körébe, hogy a csodákról nyilatkozzék, mert a természettudománynak csak az a feladata, hogy a természeti folyamatok rendes törvényeit felállítsa. Hogy azután a természet Ura és Alkotója egyes, rendkívüli esetekben áttörheti-e a saját maga alkotta törvényeket, ez már nem a természettudomány kérdése, hanem az istenbölcseleté, s hogy ez konkrét esetekben, például Jézus életében vagy akár a lourdesi (nem-szuggesztiós!) gyógyulásokban megtörtént-e, megint nem a természettudomány dolga eldönteni, hanem a történelemé. A természettudománynak a csodákhoz semmi köze. Ha olvasnák radikális világbölcseink éppen a legünnepeltebb modern természettudósoknak erre vonatkozó, megszorító és e téren saját illetőségüket leszállító nyilatkozatait, kissé szerényebben beszélnének a komoly és nagy kérdésekről, feltéve, hogy nem csupán a kisbürgözdi vagy Teleki téri elvtársaknak akarnak beszélni s nem pusztán a ponyvának írnak.

A szabadgondolkozó folyóirat munkatársainak általában ajánljuk figyelmébe, hogy ne csak szabadgondolkozó szószaporításokat olvassanak, hanem olvassák a gondolkozók írásait is, éppen a természettudósok díszes galériájából.

Lépjenek ki merev dogmatizmusuk kalodájából s próbáljanak egyszer a saját dogmáiktól mentesen gondolkozni. Egyszerre észre fogják venni, mily szörnyűségesen egyedül állanak radikális világszemléletükkel. Hiszen akárhogy igyekeznek szabadgondolkozó nihilizmusukra a tudományosság köpönyegét ráteríteni, a tény és való helyzet az, hogy az emberiség nagy lángelméi s éppen a természettudományok modern úttörői tökéletesen rácáfolnak minden kiskorú galileista bölcsességükre. Tavaly például a francia Académie des Sciences tagjai leszavaztak ebben a kérdésben s azok a legelső matematikai, biológiai, csillagászati, vegyészeti s fizikai kapacitások, akik Robert de Flers körkérdéséére válaszolva ez ügyben nyilatkoztak, egyetlen egyet sem véve ki, határozottan kijelentették, hogy a vallás és a természettudomány közt semmiféle ellenmondást nem látnak. Hetvennél több elismert, világnevű természettudós adta meg a Szimonideszeknek és egyéb köldöknézőknek örök időkre csattanóan azt a választ, mely az ő vásári portékáikra végleg rásütötte a maradiság és tudománytalanság bélyegét. Hát akkor mit okvetetleneknek éppen a tudomány nevével? Mi köze a radikalizmusnak a természettudományhoz?

Hogy a vallás világában élő embernek, ha következetes akar maradni, nem volna szabad elismerni a „vasutat, a villanyt, a védőoltásokat és rádiót”? Különös felsorolás! A vallásos Stephenson nemcsak elismerte, hanem feltalálta a vasutat, a Márai-kongreganista Volta egyenesen felfedezte a villamos áramot, a védőoltást a „klerikális Pasteur”-nek köszönhetjük, a rádiót pedig a katolikus Marconinak, a pápa barátjának. Nem sül le az arca a radikális nagymondóknak, amikor a vallás legerősebb védőinek, akikre ők mint a modern természettudomány korifeusaira, a vallással állítólag ellenmondásban álló haladás legfőbb tényezőire utalnak? S hány hasonló nagy névre hivatkozhatnánk még, mint a természettudománynak s a vallásnak egyként díszeire, A vallásos irány ma is bőven adja az elsőrendű természettudósokat, a radikalizmus ellenben ritkán emelkedik az ügyvédi, újságírói és szakszervezeti-titkári színvonal fölé.”

Nem véletlenül idéztük ennyire hosszasan Banghát. Pázmány Péter hitvitáira emlékeztető briliáns logikával szedi ízeire ellenfelét. Igen, így védekezzünk az ateizmus ellen! Nem is igényel különösebb kommentárt Bangha fentebbi cáfolata ma sem.

Ha némi kommentárt mégis fűzhetnők érveléséhez, csak annyit, hogy pontosan ez a kristálytiszta érvelés, kertelésmentes igazmondás hiányzik ma annyira az oktatásból, sőt az újságírásból is. E hiányt különösen is érezhetnők manapság, hiszen talán nem kell ecsetelnünk, milyen sok napjainkban is a gyakorlati ateista, aki ha el is ismeri Isten létét, de törvényeit viszont semmibe veszi. Persze vannak elméleti ateisták is, akik még Isten létét is tagadják a „tudományos vívmányok”-ra hivatkozva.

Végső soron mindkét ateista táborbelieknek szól Bangha érvelése. Bárha megszívlelnék végre az érintettek!

Ifj. Tompó László-Hunhír.info