Tisztelt Olvasó! Szeretné tudni, miért és miként ment tönkre ezen ország? Ha igen, feltétlenül szerezze be és olvassa el Joseph Henri Honoré Boex (írói álnevén id. J. H. Rosny) „Rachel és a szerelem” című regényét, amely könyv alakban a minap jelent meg először magyarul, a most útjára indult „Keresztény Regénytár” című könyvsorozat első köteteként.
„A francia irodalom Európának egyik legrégibb, leggazdagabb s az egyetemes művelődés szempontjából egyik legértékesebb irodalma.” – írta Birkás Géza irodalomtörténész „A francia irodalom története” című, 1927-ben megjelent munkája 3. oldalán. S nem véletlenül. Abban az évben ugyanis, amikor e könyve megjelent, már napvilágot látott magyarul is Joseph Henri Honoré Boex (írói álnevén id. J. H. Rosny) regénye, amely egyike a huszadik századi francia próza tudatosan elfeledtetett remekeinek.
Id. J. H. Rosny regényét olvasva önkéntelenül is eszébe jut az embernek két római közmondás: 1. Habent sua fata libelli. A könyveknek is megvan a maguk sorsa. 2. Inter folia fructus. Levelek közt van a gyümölcs. Nos, e könyv sorsa az elfeledtetés lett, mivel benne a szerző talán a lehető „legkényesebb” témához, illetve kérdéshez nyúlt: miért jelent mindig, mindenhol problémát a történelemben a zsidóság hatalmi helyzetének megerősödése bármely nemzet életében? Miért, hogy különösen is az újkori nyugat-európai, azon belül a franciaországi zsidóság nagy tömegei a közerkölcsök aláásásában, a keresztény civilizáció lelki-szellemi és anyagi értékeinek szisztematikus rombolásában oroszlánrészt vállalnak? Miért, hogy a liberális irodalompolitika által világszerte sztárolt szerzők selejtes művei, mint elsárgult falevelek közepette szinte teljesen ismeretlenek maradnak az olyan gyümölcsök, korfestő remekművek, mint amilyen Rosnyé is?
A regény hű tükre a szerző szerint a modern kori francia társadalom szervezetébe idegen testként beékelődött zsidó értelmiség örökös önmarcangolásának, köldöknézésének, a „jaj de nagyon zsidó vagyok” mazochista mentalitás képviseletéből következő asszimilációképtelenségnek. „Sohasem voltunk olyan hatalmasak, mint ma” – mondja a regény egyik szereplője, majd hozzátenni kénytelen: „De éppen az erők teljessége vall a közelgő öregségre.” A regény bizarr jelenetei, szereplőinek a francia társadalomtól, mindenekelőtt az annak alapjait letevő katolicizmussal szemben való egzotikus elkülönülésének plasztikus, pergő dialógusokban megmutatkozó ábrázolása egyértelműen azt tükrözi, hogy írója tökéletesen ismerte az újkori európai zsidóság lelkiségének aszimmetriáit. Amit azért is oly fontos hangsúlyoznunk, mert a francia századvég, a „fin de siècle” irodalmában feltűnően kevés az e regényhez hasonlóan tisztán látó társadalomkritikai regény.
Mindenesetre azért nem teljesen korallszerű zárvány Rosny műve a francia epikaóceánjában. Kiemelendő kortársai közül a Tharaud-fivérek (Jean és Jérôme) három hasonló tendenciájú munkája (Un royaume de Dieu (Isten országa, 1920), Quand Isräel est roi (Amikor Izrael a király, 1921), Ombre de la croix (A kereszt árnyéka, 1913)), melyekben szintúgy látleletet kapunk az újkori, liberális létszemléletű zsidóság diszharmonikus életéről. Illetve, ha már irodalomtörténetileg elhelyezzük Rosny művét az epika planétáján, megemlítendő a német Artur Dinter kisregénye (Die Sünde wieder das Blut, A vérrontó bűn, 1917): a szerző ebben nemcsak a zsidósággal való lelki-szellemi közösségvállalástól, hanem a képviselőivel való házasságtól is óvja olvasóit.
Rendkívül fontos kortörténeti regényt tart hát kezében a tisztelt Olvasó, s reméljük, hogy a dr. Dömölki János által szerkesztett regénysorozat további kötetei szintén mindmáig megoldatlan társadalmi-erkölcsi problémákat elemző-értékelő regényeket fognak tárni az olvasók elé.
A könyv megrendelhető megjelentetőjétől, a Szabad Szellem – Magyar Kultúra Alapítvány Kiadótól, illetve olvasószerkesztőjétől, dr. Dömölki Jánostól az alábbi címen: domolkijanos@gmail.com (ára 3000 Ft+postaköltség).
Ifj. Tompó László