„A rossz győzelméhez semmi sem kell inkább, mint a jók gyengesége.” Edmund Burke e mondata, és hozzá XIII. Leó pápa hasonló bölcsessége – „semmi sem táplálja jobban a semmirekellők merészségét, mint a derék emberek gyöngesége” – ötlik fel az emberben, ha a vasárnapi választások eredményeinek okát latolgatva, határozottan nem balról, hanem jobbról bírálja a Fidesz kormányzását.
Nagyon kívánatos volna, ha legalább a Fidesz jobb szárnyának képviselői elolvasnák és megszívlelnék néhai Bangha Béla jezsuita szerzetes műveit, kiváltképpen „A Magyarország újjáépítése és a kereszténység” (1920), a „Világnézeti válaszok. Korszerű vallási kérdések és ellenvetések megvilágítása” 1940) és a „Világhódító kereszténység. A társadalom visszavezetése Krisztushoz” (1940) című könyvét. Maradjunk most ez utóbbinál! Ebben arról is olvashatunk, milyen is volt a huszadik századelő magyarságának lelki-szellemi élete: ha nagyon lakonikusan kellene jellemezni, akkor azt mondhatnók, nagyjából olyan, mint a mostani – pláne a fővárosi. De idézzünk csak Bangha e művéből:
„A már akkor 130 ezer lakosú, túlnyomón katolikus Szegeden például olyan terrort fejtett ki a zsidó szabadkőművesség, hogy a város egész szellemi, művészeti és irodalmi élete egy zsidó többségű város benyomását keltette. Akkoriban hat napilapja volt Szegednek, mind a hat zsidó s egyik túltett a másikon szabadszájúság és egyházgyűlölet dolgában. Az Urak Mária-kongregációjába sem sikerült Szegeden 3-4 fiatal tanárnál többet tömöríteni s mikor egy szerzetes hitszónok Szegeden az Isten létéről hitvédelmi előadást tartott, másnap a zsidó lapok durván nekitámadtak s annyi szitokkal és gúnnyal halmozták el, mintha legalábbis nemzetfelforgató tanokat hirdetett volna. Még a katolikusok is oly kevéssé vették komolyan a kötelességüket, hogy a Katolikus Kör elnöke, míg a Kör nagytermében az említett előadás folyt, maga is a szomszéd helyiségben tarokkozott.”
Nincs tehát semmi új a nap alatt. A „Magyar Nemzet” tegnapi száma írja: „Az elmúlt hetekben zajló kampány demotiválta és otthon tartotta a kormánypárti szavazókat, míg az ellenzékieket mobilizálta.” Kell ehhez kommentár? Vagy ahhoz, amit a „Magyar Hírlap” szintén tegnap közölt, miszerint „a Borkai-botránynak érezhető hatása lett Budapesten, többek között ennek köszönhető, hogy az utolsó napokra szűkült az olló Tarlós István és Karácsony Gergely között”, amiért is aztán „az ellenzéki jelölt kudarcos kampánya ellenére nyerni tudott, ráadásul a Fővárosi Közgyűlésben is az ellenzék többséget szerzett”? Igaz, Borkai távozik a Fideszből, de csak azok után, hogy nem utolsósorban miatta vesztett a fő kormányzópárt Budapesten? (S csak halkan kérdeznők, vajon ki tudja, hány hasonló Borkai-eset létezik még?)
Aquinói Szent Tamás szerint a jó meg nem tétele, a restség, a tétlenkedés az ördög párnája. Ezt tanítja minduntalan a Szentírás is. Csak néhány példa belőle a restségre:
„Elmentem a rest ember szántója mellett, s az oktalan férfiú szőlője alatt, és íme, az egészet ellepte a csalán, a színét felverte a tövis, és leomlott a kőkerítése! Mikor ezt láttam, észbe vettem, okultam a példáján! Mondám. „Alszol egy kissé, szenderegsz egy kevéssé, összeteszed egy kissé a kezedet, és megpihensz! És beállít hozzád az ínség, mint a csavargó, s a nélkülözés, mint a fegyveres férfiú.” (Péld 24, 30-34)
„Restség miatt meghajolnak a gerendák, és tétlen kezek mellett csepeg a háztető.” (Préd 10, 18)
„Ha vallástalan emberrel szent dologról beszélsz, igaztalannak igazságról, rest munkással bármi munkáról, ne hallgass semmiféle tanácsukra.” (Sir 37, 12-14).
„Legyetek egymás iránt gyengédek, a tisztelet dolgában egymást megelőzők. Az igyekezetben nem restek, lélekben buzgók.” (Róm 12, 10. 11.)
„Ne legyetek restek, hanem követői azoknak, kik hit és béketűrés által örökösei az ígéreteknek.” (Zsid 6, 12)
„Legyen minden ember gyors a hallásra, de késedelmes a szólásra és késedelmes a haragra.” (Jak 1, 19)
Ami pedig a tétlenkedést illeti:
„Ki megműveli földjét, jól lakhatik kenyérrel, ki hiú dolgok után szalad, az ostoba vagyon!” (Péld 12, 11)
„ki semmis dolgok után szalad, betelik szegénységgel.” (Péld 28, 19)
„Íme ez volt a gonoszsága Szodoma nővérednek. a kevélység, a kenyér bősége és a gazdagság, az ő és leányainak tétlensége; kezüket nem nyújtották ki a szűkölködőnek és a szegénynek.” (Ez 16, 49)
„Van, kit szegénysége visszatart a bűntől, de nyugalmában ösztönzést kap arra.” (Sir 20, 23)
„A semmittevés sok gazságra tanít.” (Sir 33, 29)
No de visszatérve az iménti Bangha-idézethez, egészítsük ki azt egy tőle való másik citátummal. Ekként fogalmaz utolsó könyvei egyikében (Világnézeti válaszok, 1940):
„Egy francia katolikus, aki a Szent Imre-évben [1931-ben – Ifj. T. L.] itt járt nálunk s az ország belső életét is igyekezett megismerni, így foglalta össze tapasztalatait: „Ebben az országban a hagyományok katolikusok, a szellem protestáns s az erkölcsök zsidók.” Ez bizony lesújtó és gondolatra ébresztő ítélet; reméljük, hogy egészében túlzott is.”
Hogy egészében túlzottak-e ezek a sorok, arról ma már talán teljesen felesleges bárminő vitát is nyitni. Vajon a külföldről hazánkba zarándoklók bizonyulnak nálunknál élesebben látóknak?
Lehet, hogy ismétlésként unalmas a végszó, még sincs jobb s igazabb: haladéktalanul rendeznie kell a Fidesznek saját sorait, s mindazon képviselőitől, akik a liberális oldal bármelyik árnyalatát is képviselték és képviselik most is, azonnal meg kell szabadulnia. Ne a gyengeség legyen berkeiben az úr ezután is! Legyen emberei között végre tabula rasa, amíg még nem késő.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info