Hiába, ahol a szocialista-liberális tábor fészket igyekszik rakni, mint most éppen Karigeri, s nemcsak kicsiben, hanem nagyban (Zuglót Budapestre cserélni akarván), előjönnek a régi jó viccek. Merthogy ezek a régi-új urak (elvtársak) sok mindent nem tűrnek, de legfőképpen a kritikát nem. Pláne az önkritikát.
Karigeriről, hogy, hogy nem, egy régi vicc (illetve dehogy az, igaz történet!) ötlik fel az ember emlékezetében. Eszerint 1954-ben Kohnt az a hatalmas megtiszteltetés érte, hogy a Lomonoszov Egyetemre küldték ösztöndíjasként tanulni. Ezt az óriási lehetőséget Kohn barátja, Grün arra is fel akarta használni, hogy megtudják a valóságot a kommunizmusról és zászlós hajójáról, a Szovjetunióról. Kohn ismereteit levélben szerette volna átadni, de félvén a KGB-től, és még inkább az ÁVH-tól, ördögi tervet eszeltek ki: Kohn mindenképpen csak csupa jót fog írni, de ha a leírtak igazak, kék tintát fog alkalmazni. Ha piros tintával írja a levelet, akkor pontosan az ellenkezőjét kell érteni!
Nem sokkal Kohn kiutazása után Grün megkapta az első levelet, melyet Kohn kék tintával írt!
Kedves Barátom, Grün!
Sokat beszélgettünk arról, hogy ugyan milyen is lehet a kommunizmus? Már akkor azt gondoltuk, hogy valami csodálatos. Amit itt nap, mint nap tapasztalok, az minden képzeletet felülmúl. Hatalmas a gazdagság, nincsenek szegények, a bolti polcok roskadoznak az áruktól, mindent lehet kapni, a fizetések hatalmasak, ennél már csak a nyugdíjak magasabbak. Szabadság van. A KGB karitatív és családsegítő szolgáltatást nyújt, nincs bűnözés, a börtönöket bezárták, a GULAG kapitalista mese. Csak azért, hogy senki se vádolhasson elfogultsággal, egy pici hiányosságot is megemlítek: egész Moszkvában nem lehet piros tintát kapni.
Ölel barátod:
Kohn
Karigeri esetében sem mindegy, tetteiről ki, kinek, milyen színű tintával ír. Arról, mennyi létfontosságú – és általa beígért! – beruházás hiúsult meg miatta kerületében, Zuglóban, nyilván hosszú lenne a – vajon minő színű tintával is írt? – lista. De az effajta (amint a minap írtuk) lénytípus esetében ez mit sem számít. Mert persze nemcsak Karigeriről van szó, hanem mindazokról, akik – szó szerint – a kommunizmus kísértetei mindmáig. Akik azt hiszik ma is, hogy a kommunizmus megvalósítható. Egy kissé megsárgult, de ma is igaz tankönyvből idézünk:
„Kommunizmust el lehet képzelni ideig-óráig (háború), egy kisebb közösségben, hol önként vállalkoznak reá (szerzetesség), de általánosságban és állandóan úgy a termelésben, mint az elosztásban a kommunizmust még a féktelen terrorral sem lehet megvalósítani. Nem pedig azért, mert a) az emberek nem egyformák. Testi és lelki képességeink, igényeink és törekvéseink különfélék. b) A munka sem egyforma. Mindig szükség lesz szolgára, földmívesre, iparosra, munkafelügyelőre, mérnökre és tanárra. A kommunista társadalomban is szükség lesz olyanokra, akik parancsolnak és vezetnek és olyanokra, akik engedelmeskednek és dolgoznak. Most megvan a személyes szabadságunk és tö9bbé-kevésbé ki-ki a maga szerencséjének kovácsa. A kommunista társadalomban ellenben a hatalmon lévők akarata milliók sorsának föltétlen irányítója volna s Madách falanszterében az ember sorsa egy csöppet sem jobb, mint azé a Fáraók idejében. A munka a kommunizmusban sem változnék gyönyörűséggé. Míg ma az önérdek lendítő kereke hajtja munkára az embert, addig a kommunizmusban nem volna érdemes dolgozni, mert vagyont gyűjteni, családot gazdagítani nem lehetne. Másképpen dolgozik az, akit munkája után fizetnek, mint akinek eltartásáról a köz amúgy is gondoskodik. A magántulajdonnal megszűnnék az anyagi jólét és a haladás, sőt a kelletlen munka és nemtörődömség folytán csakhamar a legszükségesebbekben is hiány, sőt általános nyomorúság következnék be.”
(Dr. Töttössy Miklós: Katholikus erkölcstan felsőkereskedelmi iskolák középső osztálya számára. Budapest, 1920. Szent István Társulat-Stephaneum Nyomda Rt. 57. old.)
Vajon a kerülete költségvetését nem éppen közcélra fordító Karigeri és hívei tisztában vannak mindezzel? Ám a mi a legfőbb: a ma urnákhoz járulók miként vannak ezzel?
Ifj. Tompó László – Hunhír.info